Aki rádiózni és ejtőernyőzni is megtanult, hogy zsidó embereket mentsen – Szenes Hannát 23 évesen ítélték halálra

Szenes Hanna 1921. július 17-én született Budapesten, jómódú értelmiségi, asszimilálódott zsidó családban. A Hanna név születésekor még nem volt hivatalos, ezért Anikó néven anyakönyvezték. Apja, Szenes Béla, a fiatalon elhunyt író, színpadi szerző, műfordító, A Nap, az Új Hírek, később a Pesti Hírlap újságírója volt. (Unokatestvére, Szenes Andor az édesapja Szenes Ivánnak, a 2010-ben elhunyt népszerű zeneszerzőnek.) 

Hanna tanulmányait a református Baár-Madas Leánygimnáziumban végezte kitűnő eredménnyel, ahová magasabb tandíjért zsidó és katolikus vallásúakat is felvettek. 

A zsidótörvények életbe lépése miatt egyetemre nem felvételizhetett, ezért az érettségi után, 1939-ben kivándorolt Palesztinába, Nahalalba. 

Ott kezdett tanulmányokba, a WIZO-iskolában mezőgazdasági ismereteket sajátított el néhány más magyar zsidó lánnyal együtt. Boldog volt, sokat nevetett, írta róla később egy újságíró, aki ekkoriban találkozott vele. 

Egyetlen nőként a brit speciális csapatban

Tanulmányai befejezését követően Sdot Yamba, egy kibucba ment, hogy másokkal halászfalut alapítson. Közben héberül írt verseket. A tengerparti településről a Hagana (zsidó félkatonai szervezet, amely a brit mandátum alatti Palesztinában 1920 és 1948 között működött) egy kurzusra küldte, ahol távírászt képeztek belőle, később pedig ejtőernyős kiképzést is kapott a brit hadsereg védnöksége alatt.

A britek létrehoztak egy csoportot, amelynek célja az volt, hogy a náci vonalak mögött ellenállást szervezzenek, illetve zsidó származású embereket mentsenek ki. A fiatalokból álló csapatban Szenes Hanna volt az egyetlen nő. Mivel az elfogott kémeket a németek azonnal kivégezték, az önkéntesek tiszti rangot kaptak. Szenes Hannát főhadnaggyá nevezték ki.

Elérkezett a csoport bevetésének ideje. A tervek szerint Jugoszláviában dobták volna le a csapatot azzal a céllal, hogy lépjenek be Magyarország területére, és igyekezzenek megakadályozni a zsidók deportálását, illetve segítsenek nekik kivándorolni. 

1944 márciusában társaival együtt az olaszországi Bariba repültek, ahol a brit hadsereg tisztje nem hitt a szemének, amikor egy nőt is felfedezett a csapatban. 

Ekkorra Olaszország déli részét már felszabadították a szövetséges haderők, sőt Rómát is elfoglalták. 

Szenes Hanna: Virágot szedtünk

Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szellőt szívtunk mindnyájan,
Elöntött bennünket napsugár lángja,
Meghitt otthonban, hazai tájon.
Most messzire megyünk testvéreinkhez,
Dermesztő télbe, sötét országba,
Elhozzuk nékik a tavasznak hírét,
Ajkunkon napfény melódiája.

Bariból jugoszláv terület fölé szálltak, ahol kezdetét vette a rendkívül veszélyes bevetés. Szenes Hanna – egyik társa visszaemlékezése szerint – mindig optimistán tekintett a jövőbe, fel sem merült benne, hogy balul is elsülhet az akció. „Emlékszem a pillanatra, amikor mögöttem kellett kiugrania a repülőgépből. Ott állt boldog ragyogással az arcán a repülőgépben, kezével vidáman integetett, ami rendes szokása volt, és már ugrott is. Nem ismerte a csüggedést, és egy percig sem hitte, hogy küldetésünk kudarccal is végződhet” – idézte fel a bevetés részleteit katonatársa.

Bár a csapat gond nélkül földet ért, a küldetés a továbbiakban rövid időn belül tragédiába torkollott. Szenes Hanna polgári ruhában, de fegyverrel az oldalán lépte át a magyar határt. Szinte azonnal elfogták. A szombathelyi börtön után Budapestre, a Hadik Laktanyába, onnan a Margit körúti katonai fegyházba szállították. 

Kihallgatásai során brutálisan megkínozták, a nyilasok rajta próbálták ki vallatóeszközeiket. Arra voltak kíváncsiak, kik a társai, de a hősies Hanna senkit nem árult el. 

Júniusban az alábbi verset vetette papírra, amelyet később édesanyja talált meg ruhái között. 

Szenes Hanna: Egy – kettő – három...

Egy – kettő – három...
nyolc a hossza.
Két lépéssel mérem a szélet,
Kérdőjelként lebeg az élet.

Egy – kettő – három...
tán egy hét is,
Vagy a hó vége még itt talál,
De fejem felett a halál.

Huszonhárom lennék
most júliusban.
Merész játékban számra tettem,
A kocka perdült. – Veszítettem.

Hogy nyomást gyakoroljanak rá, még édesanyját is letartóztatták, és szembesítették vele, de Hanna nem vallott, nem tört meg. 1944. szeptember 11-étől a Conti (ma Tolnai Lajos) utcai börtönben tartották fogva. 

Kémkedéssel vádolták meg, Szenes Hanna azonban határozottan követelte: mivel angol tiszt, tartsák be vele szemben a nemzetközi jog szabályait. Erre nem került sor, a hadbíróság golyó általi halálra ítélte. Fellebbezhetett volna, de nem tette, és nem kért kegyelmet. Az ítéletet 1944. november 7-én hajtották végre.

Az ügyében ítéletet hozó Simon Gyula hadbírót 1947-ben a Népbíróság hét és fél év börtönbüntetésre ítélte háborús bűncselekményért, ám a felelősségre vonás elől sikerült Argentínába menekülnie.

Az ott élő magyar zsidók kezdeményezésére az argentin zsidó szervezetek kérték Izrael államot, hogy követelje az ott élő Simon kiadatását. A rendelkezésre álló dokumentumokból ugyanis egyértelműen kiderült: Szenes Hanna kivégzésének oka a fajgyűlölet volt, halálra ítélése törvénytelenül történt. A kiadatásra azonban soha nem került sor.

Izraelben nemzeti hős

Az igazságtalanul meggyilkolt lány földi maradványait 1950-ben szállították Izraelbe, ahol nemzeti hősként temették el a jeruzsálemi Herzl-hegyen. Szenes Hannát az izraeli kormány kérésére 1993-ban a magyar katonai bíróság – az 1944-es ítéletet felülvizsgálva – rehabilitálta. Szenes Hanna édesanyja túlélte a második világháborút, Izraelben telepedett le, Haifában egy árva gyermekeket nevelő intézet egyik osztályát vezette. 

A hős lányról nem feledkezett el az utókor: Szenes Hanna Izrael állam nemzeti hőse, számos utcát neveztek el róla. Költeményei a kötelező tananyag részét képezik az izraeli iskolákban. Verseit majdnem két tucat nyelvre lefordították, ötven országban adták ki. Budapest VII. kerületében, a Rózsa utcában Kolodko Mihály szobra emlékezik rá, és szintén szobrot állítottak emlékére a II. kerületi Széna téren. 

Ugyancsak e városrészben, a Frankel Leó úton emlékeztek meg róla egy hatalmas tűzfalfestménnyel. Egy másik szobra különleges helyen található, ott, ahol utoljára raboskodott. 

A Conti utcai börtönben plasztikája különleges helyen áll: annak a folyósónak a végében, ahol Mindszenty bíboros raboskodott. 

A közelmúltban a volt Conti utcai börtön főépületének homlokzatán Szenes Hannára (Mindszenty Józseffel és rabtársaikkal egyetemben) emlékezve emléktáblát avatott fel a Magyarországi Mindszenty Alapítvány és a Józsefvárosi Önkormányzat. Kovács Gergely, az alapítvány hivatalos képviselője kiemelte: az emléktábla-avatással az alapítvány régi célja teljesült, azaz a Conti utcai börtön mindhárom vészkorszakának, a szovjet-orosz mellett a nyilas és a kommunista éveknek egyaránt van már mementója az épület falán.

Figyelmeztetett ugyanakkor egy hiányzó emléktábla nyomaira is: az épület homlokzatán sokáig egy antifasiszta emléktábla volt látható. Nem találtak még képet sem róla, mert valamilyen aggályos szövegrész miatt a rendszerváltoztatás körül eltávolították. „Nagyon örülök, hogy megfelelő szövegezéssel most ezt a hiányt is pótolhattuk” – hangsúlyozta Kovács Gergely, rámutatva, hogy ezeknek a vészkorszakoknak az emlékét őriznünk kell, hogy ne lehessen semelyikből újra valóság.