Szabadság az anyaságban: Hogyan vállaljuk fel saját szükségleteinket bűntudat nélkül?

Az énidő nem luxus, hanem szükséglet, anyaként is

Dia néhány hónapos gyermeke mellett heti két-három alkalommal újra sportolni kezdett, mert úgy érezte, ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog anya maradjon, szüksége van némi szabadságra, ami feltölti. Férje támogatta ebben, szívesen töltött kettesben időt a gyerekkel. Környezete azonban nem volt ennyire megértő, kapott hideget–meleget: „Milyen anya az, aki heti többször otthagyja a gyerekét! Persze, neki csak a kinézete számít! Ha nekem lenne pár szabad órám, nem a testemmel foglalkoznék, boltba mennék vagy nyugodtan főznék!” 

Ezeket a mondatokat könnyen elengedte a füle mellett, de amikor egyéves fiát bölcsődébe adta és visszament dolgozni, már a szülei is megjegyzéseket tettek neki: „Én otthon maradtam veled hároméves korodig, és milyen jó volt! Ezek az évek soha nem jönnek vissza! Meg fogod bánni!” A mondatok elbizonytalanították, de a férjével úgy gondolták, jó döntést hoznak, hiszen várták vissza a munkahelyére, és szakmailag is szeretett volna kiteljesedni. „A kisfiam már hatéves, boldog és kiegyensúlyozott, nem tűnik úgy, hogy megsínylette volna, hogy az anyukája fordított magára időt, és korán visszament dolgozni” – mondja Dia. 

Majd mosolyogva hozzáteszi: „Jobb, ha el se mesélem, hogy jövő hétvégén elutazom a barátnőimmel egy hosszú hétvégére, ha nem akarom, hogy újra ítélkezzenek felettem.”

Dr. Szijjártó Linda pszichológus, szervezetfejlesztő, a Mindsetland alapítója szerint a szabadság minden anyának mást jelent. Nem érdemes ítélkezni vagy összehasonlítani, mert mindenkinek más a belső szabadság definíciója és ritmusa. Az anyák szabadságigénye a gyermekeik korától és egyéni szükségleteiktől is függ: kisgyermek mellett szabadságot jelenthet például a nyugodt hajmosás, a zavartalan alvás vagy az, hogy akkor térjen vissza valaki a munkába, amikor szeretne. Nagyobb gyermek mellett sokak számára az, ha találkozhat a barátaival, elmehet kulturális programokra, vagy egyedül időt szentelhet a hobbijának. 

A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a szabadság nem az anyai szerepből való „kicsekkolást” jelenti. A belső szabadság a pszichológiai autonómia érzése: annak a képessége, hogy valaki önazonosan, a saját értékei mentén dönthessen az idejéről és az energiájáról. „Az öngondoskodáshoz való szabadság nem csak azt jelentheti, hogy elutazom egy hétre – elég aludni, egyedül vásárolni vagy sportolni, miközben valaki tud megfelelően gondoskodni, vigyázni a gyerekre. A legfontosabb, hogy tudatosan gondolkodjunk igényeinkről, és adjunk magunknak engedélyt ezek megélésére” – magyarázza.

Az elvárások rabságában – így veszik el az anyák szabadságvágya

Sok édesanya nem meri megélni a szabadság iránti vágyát, mert tart attól, mit szól a környezete. Szijjártó Linda szerint ennek az az oka, hogy „a társadalom gyakran az anyát tekinti a gyermek első számú gondozójának, és nemcsak felelősnek, hanem minden részfeladat fő szervezőjének is. Ez a felelősség sokszor akkor sem oszlik meg, amikor az anya már dolgozik, sőt gyakran még akkor is megmarad, amikor a gyerek felnő.”

A szakértő úgy látja, ez az elvárás számos csatornán keresztül érkezik hozzánk – a szüleinktől, a szomszédoktól, a reklámokból, a szociális médiából vagy akár a baráti körből –, és gyakran belsővé is tesszük, hogy minden gondozási és gondoskodási feladat a mi felelősségünk. 

„Ez a nyomás megnehezíti annak felismerését és megélését, hogy én hol helyezkedem el ebben a történetben, és valójában mire vágyom – különösen az anyaság amúgy is nagy terhelése mellett, legyen szó kisebb vagy nagyobb gyerekekről” – mondja.

Anyai bűntudat kontra önazonosság – lehet-e határokat húzni? 

A külső elvárások, megbélyegző megjegyzések és a belső kritika gyakran bűntudatot keltenek. „Ha kimondjuk vagy akár csak megérezzük a vágyat saját szabadságunk iránt, gyakran bűntudat ébred bennünk, mintha ezzel elhanyagolnánk az anyaság mély, fontos szerepét – mondja Szijjártó Linda. Majd így folytatja: – Ha meg is tesszük azt, amire vágyunk – például, ha egyedül sportolunk vagy elmegyünk hétvégére a gyerek nélkül –, a környezet sokszor negatívan reagál, mert ez nem illik a hagyományos anyaképbe, így a bűntudat tovább erősödik bennünk.”

A pszichológus szerint ahhoz, hogy elkerüljük a bűntudatot, először is tisztában kell lennünk saját szükségleteinkkel, értékeinkkel és szabadságunk határaival. Jogunk van eldönteni, hogy a kizárólag az anyának tulajdonított feladatok és társadalmi elvárások közül mit fogadunk el, és mit engedünk el. Fel kell ismernünk, mennyi öngondoskodásra, alvásra, zavartalan evésre vagy gyermek nélküli időre van szükségünk a mentális és fizikai egyensúlyunkhoz.

Ha ismerjük a szükségleteinket, könnyebb megtervezni szabadságunkat és megszervezni hozzá a segítséget. „Ha tisztában vagyunk a határainkkal, az segít abban, hogy ne tudjanak a negatív reakciók hatni az önbecsülésünkre. A határaink melletti kiállást pedig lehetőségként is kezelhetjük.” 

„A bűntudat akkor erősödik, amikor a környezet átlépi a határainkat, és megkérdőjelezi az anyai identitásunkat” – hangsúlyozza. 

A munkába visszatérés szabadsága kisgyermek mellett

Az anyai szabadság megélésének egyik legérzékenyebb területe a munkába való visszatérés, különösen kisgyermek mellett. Sok anya tart attól, hogy kimutassa a dolgozás iránti vágyát, mert fél az ítélkezéstől és a bűntudattól, pedig szabadon dönthet visszatérése időpontjáról, üteméről és munkaidejéről. Szijjártó Linda kiemeli, ebben a kérdésben arra kell legjobban figyelnünk, hogy a döntésünk összhangban legyen a család igényeivel, lehetőségeivel és szükségleteivel. 

„Az a hiedelem, hogy a gyerek sérül, ha az anya dolgozik, vagy hogy csak az a jó anya, aki otthon marad mellette, nem helytálló, mert a kötődést nem a fizikai jelenlét mennyisége, hanem a kapcsolat minősége határozza meg” – magyarázza. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a munkába való visszatéréskor a munkaidőt nem kizárólag a környezet vagy a munkáltató döntése határozza meg: „Fontos, hogy az anya aktívan részt vegyen a folyamatban, tudatosan átgondolva, mi felel meg neki. Még ha a munkáltató nem is biztosít részmunkaidőt, az igények tisztázása és a döntés felelősségének vállalása már felszabadító – és megőrzi az egyén szabadságát és önazonosságát.”

A támogató környezet segítheti a szabadság megélését

„Ahhoz, hogy egy édesanya megélhesse szabadsága bizonyos aspektusait, és megőrizze mentális egészségét, elengedhetetlen legalább egy támogató személy jelenléte, különösen egyedülálló szülők esetében” – hangsúlyozza Szijjártó Linda. Úgy látja, a bűntudat csökkentésében is sokat segít, ha biztosak vagyunk abban, hogy gyermekünk megfelelő ellátásban részesül, miközben távol vagyunk. 

Manapság azonban kihívást tartogató kérdés, hogy az anyák az édesapán kívül kire bízhatják gyermeküket, ha pihenésre vagy időre van szükségük. 

Sok családban a nagyszülők még aktívan dolgoznak, messze élnek, vagy maguk is gondozásra szorulnak. A bébiszitter kézenfekvő megoldásnak tűnik, ám a szakember tapasztalatai szerint van, aki anyagilag nem engedheti meg magának; van, akinek a településén nem elérhető a család igényeinek megfelelő gyermekfelügyelő; és van, akinek egyszerűen nem elfogadható, hogy másra bízza a gyermekét. 

Ha anya jól van, a család is jól van

A tapasztalatok szerint azok az édesanyák, akik gondoskodnak saját szükségleteikről, kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak a szülői szerepükben, mivel különböző szerepeik – anya, nő, társ, munkavállaló – kölcsönösen erősítik egymást, amiből az egész család profitál. „Ha a gyermek látja, hogy anyukája időnként elmegy és visszatér, az növeli biztonságérzetét, és megtapasztalja, hogy ettől az anyja nem válik kevésbé anyává” – magyarázza a szakember. 

Ha viszont egy édesanya tartósan mindent alárendel az anyaszerepnek – az öngondoskodástól a párkapcsolaton át a szakmai fejlődésig –, annak negatív hatása lehet a mentális egészségére nézve. „Ha nem belső meggyőződésből, hanem a szükségletei elfojtásából teszi, az könnyen kiégéshez és túlterheltséghez vezethet” – figyelmeztet a pszichológus.

Egyensúlykeresés az anyaság és önmagunk között

Az egészséges egyensúly megtalálása a szabadság megélése és az anyai szerep között gyakran kihívást jelent. Szijjártó Linda szerint külső segítség nélkül sok édesanya alig tud akárcsak néhány percet önmagára fordítani, pedig alapvető lenne a rendszeres öngondoskodás, ha csak 3-4 percre is. 

Az egyensúly felé az első lépés, hogy harmóniát teremtsünk magunk és a szülői szerepünk között, ez megkönnyíti, hogy a többi szerepünkkel, például a párkapcsolattal is foglalkozzunk. 

Fontos azonban tudni, hogy a szerepek közötti egyensúly folyamatosan változik: más terhelések jellemzik az újszülöttkort, a kisgyermekes időszakot vagy a kamaszéveket, ezért nem várható állandó, tökéletes egyensúly. Mivel dinamikus rendszerben élünk, a terhelés egyénenként, páronként és élethelyzetenként változik, amit több tényező, akár a munkahelyi nyomás, a párkapcsolat állapota vagy egy betegség is befolyásolhat. A pszichológus ezért azt javasolja, hogy „időről időre álljunk meg, értékeljük újra a helyzetünket és a szükségleteinket. Az öngondoskodás nem extra, hanem az egyensúly alapfeltétele, a többit pedig félévente vagy évente érdemes közösen átgondolni a párunkkal.”