„És mi baj, ha megölnek… Krisztusért meghalni annyi, mint örökké élni…” – Boldog Romzsa Tódor életéről készült szívszorító film

Romzsa Tódor (1911–1947) Nagybocskón született, ősei között több görögkatolikus papot is találunk. A huszti állami reálgimnáziumban tanult, később teológiai tanulmányokat folytatott a római Collegium Germanicum et Hungaricumban, majd a Collegium Russicum hallgatója lett. Utóbbi falai között olyan görögkatolikus papokat képeztek, akik vállalták, hogy a Szovjetunió területén misszionárius tevékenységet folytatnak, terjesztik a katolikus hitet.

Kényszerítették a görögkatolikus papokat

Anyanyelvei, a magyar és a ruszin mellett tanult csehül, latinul, franciául, oroszul is. Egyetemi tanulmányait a római Gregoriana egyetemen fejezte be, 1936-ban szentelték pappá, a következő évben hazatért és a második világháború kitöréséig a Máramaros körüli falvakban szolgált. Miután Kárpátalja újra magyar fennhatóság alá került, az ungvári szeminárium lelki vezetője lett, emellett filozófiát tanított. 

XII. Piusz pápa 1943-ban pápai káplánná nevezte ki, egy évvel később a hajdúdorogi püspök segédpüspökké szentelte. 

Miután a szovjet hadsereg 1944 őszén betört Kárpátaljára, a hitélet is drasztikusan megváltozott. Ahogy az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság területén, úgy a Trianon után Csehszlovákiához, majd az első bécsi döntés és később Kárpátalja teljes visszafoglalása után Magyarországhoz tartozó területen is arra kényszerítették a görögkatolikus papokat, hogy az ortodox egyházhoz csatlakozzanak. 

Azokat a Munkácsi Egyházmegyében szolgáló papokat és szerzeteseket, akik nem voltak hajlandók csatlakozni az ortodoxiához, börtönbe, munkatáborba hurcolták, voltak, akiket meggyilkoltak. A vértanúság sorsára jutott Romzsa Tódor, az egyházmegye püspöke is. 

A Munkácsi Egyházmegye lakosságának döntő részét ruszinok alkották, mellettük számos nép, köztük a magyar élt a területen, e néptömegek az 1947-es párizsi békeszerződés nyomán Magyarországtól a Szovjetunióhoz kerültek. A kommunisták az ortodox egyházat arra használták, hogy más, kisebb egyházakat tönkretegyenek, eltüntessenek. E ponton indul Bokor Attila filmjének története. 

A torz rendszer torz alakjai

A helyi potentát, Petrov (Bezerédi Zoltán) sajátos stílusában igyekszik rávenni Romzsa Tódort (Dér Zsolt) arra, hogy a görögkatolikusok csatlakozzanak az ortodox egyházhoz. Az oroszok ugyanis a görögkatolikusokra, mint ádáz ideológiai ellenségre (is) tekintettek, hiszen a római pápa alá, vagyis a Nyugathoz tartoztak – Sztálin úgy érezte, az egyház léte veszélyes a hatalmára. 

Petrov „nyájas” rábeszélése azonban egyáltalán nem hatott: Romzsa Tódor eltökélten kiállt Róma fősége mellett. Nem alkudott, nem engedett – kitarott a pápa és egyháza mellett. 

Társai okkal féltették, ám a püspök szelíden csak így reagált az aggodalmakra: „És mi baj, ha megölnek… Krisztusért meghalni annyi, mint örökké élni…” 

Hruscsov nem örült

Nyikita Szergejevics Hruscsov (Magyar Attila), aki akkor az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának vezető titkára volt, tajtékzott a hír hallatán, és Sztálin jóváhagyásával eldöntötte: mielőbb likvidálni kell a püspököt, nehogy vezére lehessen egy esetleges polgári ellenállásnak. Az akciót az a Pavel Anatoljevics Szudoplatov KGB-s tábornok felügyelte, aki Lev Davidovics Trockij mexikói meggyilkolását is irányította. Szudoplatov a piszkos munkát munkácsi rendőrökre osztotta.

Kép

Képkocka a filmből

A Romzsa Tódor elleni támadást akkorra időzítették, amikor az egyházi vezető távozott a lókai templom felszenteléséről. A püspököt és kíséretét szállító lovaskocsit a közeli Iványi határában elgázolta egy katonai teherautó, majd a szekérről lerepült embereket a rendőrök vasdorongokkal ütlegelték kíméletlenül. A merényletet azonban nem sikerült befejezniük, mert éppen akkor haladt arra egy postajárat, ezért a rendőrök sietve elhagyták a helyszínt. 

Aljas merénylet áldozata lett

Az áldozatokat beszállították a munkácsi kórházba, ahol a fősebész megműtötte az állkapocstörést szenvedett püspököt. Gyógyulását apácák vigyázták éjjel-nappal. 

Azonban a KGB utasította a kórház igazgatóját, hogy vegye fel egyik – ápolónak álcázott – ügynökét, aki 1947. november 1-én méreginjekcióval kioltotta Romzsa Tódor életét.

Három nappal később a püspök földi maradványait az ungvári görögkatolikus katedrális kriptájában helyezték örök nyugalomra. E képsor a film zárójelente. 

Máthé Tibor operatőr varázslatos képei, különleges képkivágásai; Pejtsik Péter zeneszerző szuggesztív dallamai adekvátan keretezik Bokor nem túl hosszú filmjét. A színészi alakítások közül kiemelkedik a helyi kiskirályt megformáló Bezerédi Zoltán játéka: arckifejezésének legapróbb változása, artikulációjának minimális módosulása is feszültséget teremt. 

Alakítása önmagában vázolja a történelmi kontextust; pazar jelenet, amelyben Hruscsov kíméletlen ledorongolását követően meghúzza vodkás flaskáját, majd a nagy alkoholdózis hatására arca teljesen eltorzul. Amorffá válik, mint a bürokrácia, amit képvisel, amiben és ahogyan felemelkedett, mint a viszonyrendszer, amiben él, és amelyben parancsokat osztogat, követel, vadul. 

A KGB évtizedeken át tagadott

A püspök halálát követő években a hívek között elterjedt, hogy Romzsa Tódor koporsóját elszállították Ungvárról. Mint később kiderült, a maradványokat nem vitték el, ám Romzsa Tódor nyughelyét feldúlták. Csontjait 1998-ban találta meg Puskás László görögkatolikus lelkész, a püspök életrajzírója a székesegyház szétrombolt kriptájában. 

Az egyházférfi földi maradványainak hiteles azonosítását Budapesten, a Természettudományi Múzeum Embertani Intézetében végezték el. A püspök ereklyéit 2003-ban helyezték el újra az ungvári székesegyházban. Több ereklyéjét Sárospatakon őrzik. 

Bár a KGB mindvégig tagadta, hogy a püspöknek aktája lett volna, Puskás László egy idős KGB-alkalmazottól mégis megszerezte a nagyjából 70 oldalas, a főpappal foglalkozó anyagot. 

Ebben még az a rendőrségi jegyzőkönyv is szerepelt, amit a „baleset” (vagyis a merénylet) helyszínén rögzítettek. 

Romzsa Tódor meggyilkolása után 1949-re a szovjetek felszámolták a görögkatolikus egyházat Kárpátalján, ezzel párhuzamosan 129 hithű papot deportáltak, fogtak kényszermunkára. A görögkatolikus egyház a Szovjetunió végnapjaiig, 1989-ig illegalitásban működött. Az időközben az ortodox egyháznak juttatott 234 templomukból csupán 101-et kapott vissza, míg 67 templom közös használatba került, igaz, ebből 43-ban a pravoszlávok nem engedélyezték a görögkatolikus liturgia megtartását. 

A püspök boldoggá avatási folyamata 1995-ben kezdődött. A vértanú egyházi vezetőt Szent II. János Pál pápa 2001-ben nyilvánította boldoggá Lvivben (Lemberg); Romzsa Tódor liturgikus emléknapja október 31-én van. Ungváron Boldog Romzsa Tódor nevét viseli Görögkatolikus Teológiai Akadémia, míg Szegeden diákotthont neveztek el a boldog püspökről.