Rémálomgyár – Hollywood aranykorának sötét oldala

A vászon mögött

A két világháború között fiatal lányok tömegei utaztak Hollywoodba abban a reményben, hogy szerződteti őket valamelyik stúdió, és sztárok lesznek. Ahogy évtizedekkel korábban amerikaiak ezrei áradtak Kaliforniába az arany bűvöletében, ezúttal a filmvászon ezüstös csillogása vonzotta ide a fiatalokat. Ebben az időben születtek az első filmsztárok; az irántuk tanúsított rajongás azzal az imádattal vetekedett, amelyben évszázadokkal korábban a nép csak a legnagyszerűbb királyokat részesítette. Az aranykor csúcspontjának sokan 1939-et tekintik, ez volt az Elfújta a szél és az Óz, a csodák csodája hatalmas sikerének az éve. 
Ekkor az amerikai kormányzat még gyanakodva tekintett Hollywoodra, mert a politikusok féltek, hogy a filmek negatív hatással vannak az emberek erkölcseire. Ezt kivédendő Hollywood öncenzúrát vetett be, ez volt az úgynevezett Hays-szabályzat, amely bizonyos témákat tiltottá tett annak érdekében, hogy a kormányzat ne használja a cenzúra eszközét a filmek ellen. Tiltólistára kerültek: a meztelenség, a szuggesztív táncok, a szexuális perverzióról szóló beszélgetések, a szexuális tartalmú jelenetek, a vallás kigúnyolása, stb. 

A szabályokat egészen a negyvenes évekig szigorúan betartották, majd egyre enyhültek, s végül a hatvanas évekre megszűntek. 

1968-ban létrejött az a korhatáros beosztás, amelyet ma is használnak. 
A ‘20-as, ‘30-as években több mozgalom is indult, amelyek tiltakoztak és kampányoltak a filmek erkölcstelensége ellen. Ebben az volt ironikus, hogy a filmek a szabályok miatt valójában visszafogottak voltak, az igazi erkölcstelenségek nem a vásznon, hanem „a vászon mögött” történtek. A filmgyártás mekkájában jelen volt egy furcsa kettőség: miközben remek filmek készültek, a gyártásuk során a visszaélések sem voltak ritkák, csak épp ezeket a csillogó szemű tömeg elől elzárták a stúdiók falai. 

A mindenható stúdiók 

Hollywoodot az „aranykorban” öt nagy stúdió uralta: Metro Goldwyn Mayer (MGM), RKO, 20th Century Fox, Warner Bros. és Paramount Pictures – ezek vezetői úgy uralkodtak a városon és a filmkészítésen, mint a nagy hatalmú királyok. A fiatal, gyakran kisvárosból érkező szép és naiv lányok futószalagon kerültek be a stúdiórendszerbe, ahonnan kevesen jöttek ki sértetlenül. Ilyen vidéki lányként kezdte Hollywoodban Ava Gardner is, aki 18 évesen vonattal érkezett Észak-Karolinából. A stúdió olyan szerződést kötött vele, amely teljesen bezárta őt, csak azt tehette, amit a stúdió engedélyezett neki. Ez pedig nem volt sok. Nem tetszett nekik, ahogy beszélt, ezért beszédtanárt béreltek neki, és csak apró statisztaszerepeket kapott öt esztendőn át. Az MGM elsősorban modellnek használta, akinek a poszterét a katonák és a tinédzser fiúk felragaszthatták az ágyuk fölé. A legnagyobb filmszerepeit úgy játszhatta el, ha a stúdió „kölcsönadta” őt egy másiknak. Ha csak úgy felajánlottak neki más stúdiók egy kisebb szerepet, azt, ha szerette volna sem fogadhatta el. Hasonló szerződésekbe zártak a stúdiók szinte minden színészt. 
Ezek a nagy cégek azonban nemcsak a sztárjaik professzionális életét határozták meg, hanem a magánéletét is. Ez volt a legnagyobb kegyetlensége a rendszernek. 

Ava Gardner életrajzában azt írta, a stúdiója nem tolerálta a terhességet, ezért a Frank Sinatrával való házassága alatt kétszer is abortuszra kényszerült. 

A Vanity Fair részletes cikket közölt a jelenségről, amelyben leírták, miként helyezték nyomás alá a stúdiók a sztárjaikat a tekintetben, hogy szakítsák meg a terhességüket. Azt mondták a színésznőknek, hogy az anyaság rontana az imázsukon, vagy hogy nem kapnak szerepet, ha néhány hónapot vagy évet kihagynak. Nem mindenki engedett a nyomásnak, sokan voltak, akik a karrierjük mellett is vállaltak gyerekeket. Olyanok is akadtak, akik miután férjhez mentek, egyszerűen otthagyták a filmipart. 

Kép

Balról a negyedik Adolph Zukor, a Paramount Pictures alapítója, mellette áll a 20th Century Fox producere, Darryl F. Zanuck  – Forrás: Wikipedia

Egy meg nem erősített történet szerint Jean Harlow-nak, a harmincas évek ügyeletes „bombázójának” még azt is beleírták a szerződésébe, hogy nem mehet férjhez. Miután teherbe esett a szerelmétől, a stúdió azonnal beutalta egy kórházba, ahol megszakították a terhességét. A producerek cinikusan azt a sajtójelentést adták ki, hogy Harlow „a kórházban pihen”. Bette Davis, Joan Crawford és a kor leghíresebb színésznői – de sokan mások is – átestek abortuszokon a karrierjük megtartása érdekében. A cégek ráadásul nemcsak nyomást helyeztek a színésznőkre, hanem meg is szervezték az orvosi beavatkozásokat. Lana Turnernek, a kor másik híres szépségének két abortuszát is a stúdiója szervezte, és a cég doktora végezte. 

A Vanity Fair szerint az egyik eset során Turneren a szállodai szobájában, érzéstelenítés nélkül végezték el a procedúrát, miközben az édesanyja befogta a száját, hogy senki ne hallja a kiáltásait. 

Ezután levontak 500 dollárt a béréből, és egy héttel később már forgatnia kellett. 

Kép

Lana Turner – Forrás: Pxfuel

Voltak, akik fellázadtak a stúdiójuk kegyetlensége ellen, erre példa Loretta Young, aki 1935-ben nem volt hajlandó elvetetni a gyerekét. Annak ellenére vállalta a babát, hogy – amint azt később a családjának elmondta – nem afférból esett teherbe, hanem filmbéli partnere, Clark Gable állítólag megerőszakolta őt (ez csak mindkettőjük halála után került nyilvánosságra, így nem lehet ellenőrizni, valójában mi történt). Gable – Errol Flynnhez és Charlie Chaplinhez hasonlóan – azon hírhedt sztárok közé tartozott, akik több színésznőt is teherbe ejtettek. Mindez a mozinézők elől elzárva történt, a stúdiók pedig mindent megtettek, hogy megőrizzék sztárjaik ártatlan jó fiú, illetve bombanő imázsát.

Szexuális visszaélések 

Miközben a Hays-szabályok miatt a képernyőn fenn kellett tartani az erkölcsösség látszatát, a háttérben komoly visszaélések történtek. Ekkoriban közismert fogalom volt Hollywoodban a „casting couch” vagyis a „szereposztó dívány”, ami arra utalt, hogy egy-egy színésznőnek a testével kellett fizetnie egy szerepért. A Harvey Weinstein-botrány megmutatta, hogy nemcsak a ‘30-as ‘40-es években történtek szexuális visszaélések a filmiparban, hanem még a 21. században is előfordultak. Az Atlantic beszámolt róla, hogy még Hollywood előtt, a Broadway-n született meg a casting couch fogalma, miután a Schubert-testvérek, a New York-i színházi világ urai egy budoárban fogadták a karrierre vágyó színésznőket. 

Egy táncosnő így fogalmazott: „Ha nem feküdtél le velük, nem kaptál szerepet. A Schubertek egy bordélyt üzemeltettek.” 

A hollywoodi producerek egy része hasonlóan viselkedett. A 20th Century Fox producere, Darryl F. Zanuck például hírhedt volt arról, hogy szexuálisan zaklatta és kihasználta a színészi pályára áhítozó fiatal lányokat az irodájában. 
F. Scott Fitzgerald Hollywoodban játszódó könyvében, Az utolsó cézárban is utalást tesz a hírhedt kanapéra, és a Mindent Éváról című 1950-es Bette Davis-filmben is elhangzik egyértelmű célzás arra, mit kell tennie a kezdő színésznőnek – akit a nagyon fiatal Marilyn Monroe játszik – ahhoz, hogy szerepet kapjon. A jelenség egyfajta rágalommá, lekezeléssé is vált, ami a mai napig él, miszerint „biztos azért kapta meg a szerepet, mert…” Ahogy az abortuszok esetében, itt is előfordult, hogy a nők önként mentek bele a dologba, azonban ez nem menti fel a producereket, akik kihasználták, hogy vannak, akik bármire képesek a sikerért.

A stúdiórendszert a ‘40-es évek végén kezdték felszámolni, miután az amerikai Legfelsőbb Bíróság érvényesítette a trösztellenes törvényeket a stúdiók ellen. A tévé, a külföldi filmek és a független stúdiók megjelenése tovább lazított a nagy stúdiók hatalmán. Az aranykor legnagyobb sztárjainak élete sok esetben tragikus fordulatot vett: alkoholizmus, drogfüggőség és boldogtalan családi élet volt az ára a rövid ideig tartó karriernek. Azok a fiatal lányok, akik csillogó szemmel érkeztek meg Kaliforniába, gyakran kiégve és kihasználva távoztak. Bár sok életrajz jelent meg ezekből az évekből, amelyek megmutatták az időszak sötét oldalát, Hollywood aranykora ma mégis inkább a remek filmalkotásairól ismert, és nem arról, miként tette tönkre az álomgyár a saját sztárjait.

Források:
https://christianscholars.com/reforming-hollywood-how-american-protestants-fought-for-freedom-at-the-movies/
https://www.npr.org/2008/08/08/93301189/remembering-hollywoods-hays-code-40-years-on
https://www.premiumbeat.com/blog/golden-age-of-hollywood/
https://www.borehamwoodtimes.co.uk/news/20032442.tales-casting-couch-hollywoods-golden-age/
https://www.theatlantic.com/entertainment/archive/2017/10/casting-couch-the-origins-of-a-pernicious-hollywood-cliche/543000/
https://www.vanityfair.com/hollywood/2016/07/classic-hollywood-abortion
https://www.johnstoncountync.org/ava-gardner/blog/post/ava-gardner-mgm-and-the-hollywood-studio-system/
https://nypost.com/2017/10/16/hollywoods-horror-stories-of-sex-predators-long-before-weinstein/
Képek: 
Ava Gardner - https://commons.wikimedia.org/wiki/File:The_killers_Ava.jpg
Lana Turner: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lana_Turner_1947_MGM_portrait.jpg
1924-es filmforgatás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Publicity_photo_from_filming_The_Thundering_Herd_1924.jpg
Clark Gable: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Clark_Gable_seated,_surrounded_by_group_of_five_men.jpg