Segítenél, de nem tudod hogyan? – A panaszkodás mögötti lélektan

Mi történik bennünk, amikor panaszkodunk?

Sokan úgy gondolják, hogy a panaszkodás csak egy rossz szokás, de valójában egy lelki megküzdési stratégiáról van szó. Ilyenkor gyakran érezzük úgy, hogy elveszítjük az irányítást, vagy nem tudunk hatékonyan cselekedni. Ez összefügghet azzal, hogy átmenetileg kimerültek a megküzdési erőforrásaink, vagy a helyzet túlságosan komplexnek tűnik. 

A panaszkodásnak szociális szerepe is van. Jelzés a környezet számára, amely empatikus, segítő vagy problémamegoldó reakciókat válthat ki. 

Más szóval, a panasz implicit segítségkérés, a panaszkodó így próbálja levezetni a belső feszültséget, igazságtalanságérzetet, vagy megszüntetni a kínzó magányt.

A panaszkodás különbözik az intenzív dühkitöréstől, a nyílt agresszív megnyilvánulástól vagy a belső fájdalmak teljes átélésétől. A panaszkodás inkább egy alacsony aktivációjú negatív érzelmi állapot, ahol a keserűség, a frusztráció vagy düh jelen van, de nem mobilizál elegendő energiát a közvetlen cselekvéshez. Ebben az értelemben passzív megküzdésnek tekinthető, bár elutasítjuk a helyzetet, de nem, vagy csak korlátozottan érezzük magunkat képesnek a változásra. A figyelmünk ilyenkor gyakran az elszenvedett veszteségekre vagy igazságtalanságokra irányul, és ez önsajnálattal is járhat.

Bizonyos érzelmi állapotokban, például rágódás vagy depresszív hangulat esetén a panaszkodó alig hallja meg a másik fél visszajelzését, különösen, ha az nem erősíti meg az aktuális értelmezési keretét. Ilyenkor a panasz funkciója az érzelmi feszültség csökkentése, nem pedig a párbeszéd vagy a közös problémamegoldás.

Az önészlelés ilyenkor beszűkül, a figyelmünk az adott problémára vagy negatív élményre irányul, miközben az identitás más aspektusai háttérbe szorulnak. 

Ez csökkenti azt a képességet, hogy szempontot váltsunk, és felerősíti az egyetlen negatív szempont jelentőségét. Az intenzív érzelmek nem feltétlenül tükrözik az élmény teljes érzelmi spektrumát. Ezek gyakran másodlagos, vagyis védelmi funkciójú érzések, amelyek elfedik a mélyebb, fájdalmasabb érzelmeket, például a veszteséget, a szégyent vagy a félelmet. 

Érdemes úgy elképzelni, hogy mindannyiunkban ott van egy sérülékeny gyermeki rész, aki megéli az elhagyatottságot, a tehetetlenséget, a szégyent és a meg nem értettséget. Ezek az érzések rendkívül fájdalmasak, így nehéz kapcsolódni hozzájuk. Ilyenkor az egyik lehetséges megoldás, hogy kerülőutat választunk. Nem azt mondjuk, hogy „félek”, „magányos vagyok” (vagy ha ki is mondjuk, nem kapcsolódunk az érzéshez), hanem csak mondjuk-mondjuk a panaszunkat. Bár a feszültség távozik, de a valódi fájdalom közben bent marad, így a megkönnyebbülés csupán átmeneti.

Fejlődéslélektani szempontból a panaszkodás bizonyos alapvonásai a csecsemőkori distresszjelzésekhez hasonlíthatók. A csecsemő sírása nemcsak az önszabályozás korlátait tükrözi, hanem a gondozó bevonását is szolgálja. Bár a felnőttkori panaszkodás nem regresszió, bizonyos helyzetekben aktiválhat hasonló kötődési és koregulációs szükségleteket, különösen stressz vagy kiszolgáltatottság esetén.

Mit tesz a viszonyulásainkkal?

A panaszkodás rövid távon levezeti a feszültséget és kontrollérzetet ad egy tehetetlen helyzetben, így könnyen azt hihetjük, hogy ez a megoldás. 

A panasz mögött többféle cél és funkció állhat: érzelmi teher csökkentése, vigasz vagy megértés keresése, a másik viselkedésének befolyásolása, valamint a kapcsolódás és a kapcsolat fenntartása. Különösen közös élményeken alapuló panasz esetén a panaszkodás közösségteremtő szerepet is betölthet, és az egyetértés élményén keresztül erősítheti a társas kötődést. 

Ugyanakkor a panaszkodás hatása nagymértékben függ attól, hogy a panaszkodó nyitott-e a változtatásra, a visszajelzések befogadására és az aktív megküzdésre. Ha a panasz tartósan a kilátástalanságot, a cselekvésképtelenséget és a változás lehetetlenségét hangsúlyozza, az a hallgatóban érzelmi túlterhelést vagy tehetetlenségérzést válthat ki, ami hosszabb távon eltávolodáshoz vagy elkerülő reakciókhoz vezethet. Így a kommunikáció beszűkülhet, és a felek nehezen lépnek ki az ismétlődő panasz–viszont panasz dinamikából, miközben más témák vagy nézőpontok kevésbé kapnak teret. 

Ennek a cikknek a folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2026. márciusi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.

A magazinra előfizethet itt.