Amikor a természet egy darabkája nyomot hagy a textilen – Ökonyomtatás a fenntartható jövőért

„Előbb lyukad ki ez a zokni, minthogy lekopjanak róla a nyomatok – mondja Niki, amikor észreveszi, hogy lopva figyelem a lábán viselt, levélmintás ruhadarabot. – De ha hamarabb ki is fakulna, újra lehet színezni, mintázni” – teszi hozzá, miközben beljebb vezet az otthonába. A világos enteriőrben minden a természettel való kapcsolódásról szól. Finom színű növénymintás párnák, falat díszítő képek, polcon sorakozó dunsztosüvegek, amelyekben szárított növények várják, hogy felhasználják őket. 

„A növényi nyomtatás lényege a lelassulás, az elmélyülés, a türelem és a várakozás” – hangsúlyozza.

 Munka és kikapcsolódás is egyben, játék a színekkel, az anyagokkal, a formákkal. Tapasztalati tudomány, amely – India Flintnek köszönhetően – világszerte ösztönzi a nőket a tanulásra, a természet megismerésére. Innovatív módszer a természetes festésben, amely alkalmas régi lepedővásznak, ágyneműk, ruhadarabok felújítására, foltok eltüntetésére. 

Egyszeri és megismételhetetlen – vallja a textiltervező, akinek már húszévesen a patchwork, a színes anyagok harmóniába rendezése volt a szenvedélye. Aztán pár évvel ezelőtt az online tér lehetőséget adott Nicolette-nek arra, hogy egy régi ismerőssel, az iparművész Urbánfy Terézzel újra felvegye a kapcsolatot. Mindketten a textiles szakma „kalandorai”, így a növényi nyomtatás megalapozta a közös munkát. Az általuk vezetett programokon a téma iránt érdeklődők velük együtt kísérletezhetnek. 

Az ecoprint folyamatában a növényekben lévő természetes festékanyag a szöveten nyomot hagy. Ezt gőzölés útján lehet létrehozni. „A pamut- vagy lenanyagot mosószódás, hatvanfokos vízben ki kell mosni (állati eredetű anyagoknál – gyapjú és selyem – nincs szükség mosásra, csupán a pácolás előtt langyos vízbe kell áztatni), majd timsós pácban egy órán át, kis lángon kell melegíteni, de sosem forralni. Hagyjuk kihűlni, kiöblítjük, kicsavarjuk és kiterítjük egy sima felületre. Ráfektetjük a friss leveleket a fonák oldalával. Egy hengeres rúdra – üveg, fém, fa, amely bírja a hőt – szorosan feltekerjük, és zsinórokkal erősen megkötözzük. Megfelelő nagyságú fazékba, amelybe a rúd keresztbe belefér, kevés vizet öntünk, rácsot teszünk fölé, és arra helyezzük a rudat. Gőzöljük kis lángon kilencven percig, közben figyeljünk a víz pótlására. 

Hagyjuk kihűlni, majd amikor óvatosan kibontjuk, elénk tárul a természet egy darabkája, amely nyomot hagyott a textilen. 

Tavasztól késő őszig állandóan változó, széles színpalettát tár elénk a különböző növényi részek lenyomata, amely gyönyörűen mutat például selyemsálakon. A színfoltos gőzöléshez virágszirmokat, bogyókat, fűszernövényeket vagy akár konyhai hulladékot is használhatunk, mint a hagymahéj, tea- és kávézacc” – avat be az alapokba a textiltervező. 

Kép

Ludvig Nicolette – Fotó: Páczai Tamás

„A timsó minimális alkalmazásával a színek tartósabbá, a formák rajzolatosabbá válnak. A nyomtatási folyamatban a timsó a tartósságért felel, segít a növényi pigmenteknek a textilszálakhoz kapcsolódni, valamint a színeket élénkebbé, fényesebbé teszi, kihozza a növényekben túlsúlyban lévő sárgás árnyalatokat. A vas-szulfát alkalmazásával látványos színmódosulásokat lehet elérni, ezért is nevezzük a nyomtatások grafikusának. Kölcsönhatásba lép a növényekben lévő festékanyagokkal és tanninokkal (csersav), így születnek meg az anyagon a sötétebb színű, rajzos lenyomatok. A réz-szulfát felelős a szépiahatásért, használatakor az aranybarna tónus felé mozdulnak az árnyalatok. A rögzítőszerek mennyisége mindig a festendő anyag súlyához viszonyul, annak csupán néhány százaléka. Annyi vízben oldjuk fel ezeket, amennyiben a pácolandó anyag kényelmesen mozog, és a folyadék át tudja járni a szövetet. Ha semmilyen pácot, rögzítőt nem alkalmazunk, a gőzölés által akkor is nyomot hagynak a növények a textílián, de leginkább csak elmosódott foltokat.” 

Nem csupán nyomatok készíthetők a növényekkel, hanem különböző levelek, virágok, bogyók felhasználásával a textília alapszíne is nagyon változatossá tehető. „Számos, hazánkban is honos növénnyel – aranyvessző, bársonyvirág, menyecskeszem, birslevél, dióbarka, zölddió, fagyal, varjú­tövis, bodzabogyó – festőlé is készíthető, amely csak vízből és az adott növény virágszirmaiból, leveleiből, bogyóiból áll” – sorolja Nicolette. A készítése lassú folyamat, akár egy hétig is eltarthat. A növényi részek többszöri felmelegítése és pihentetése követi egymást felváltva, míg a festőlé eléri a kívánt, erőteljes árnyalatot. 

Például a birslevél főzésével élénk narancs, a bodzabogyóból pedig – attól függően, hogy savas vagy lúgos környezetbe kerül – bíbor, magenta vagy akár zöld árnyalatok is előhívhatók. 

Fontos, hogy a levelek, virágok, bogyók mindig frissen a legalkalmasabbak a festésre és nyomtatásra. Beszélgetőtársam arra is figyelmeztet, hogy a növénygyűjtésben is legyünk mértékletesek. 

„Csak annyit gyűjtsünk, amennyire a nyomtatáshoz, illetve a festőlé készítéséhez valóban szükségünk van. Ha mégis megmarad néhány levél vagy virág, azt a következő felhasználásig zárható, műanyag dobozban a hűtőben több hétig is tárolhatjuk. A bogyók pedig fagyaszthatók.”

Háromgyermekes édesanyaként Nicolette fiai is be­pillanthatnak a textilfestés titkaiba. „Egy délután kiraktam a legfrissebb nyomataimat a nappaliba, és örömmel újságoltam legkisebb kamasz fiamnak: »Nézd, micsoda színeset nyomtattam!« Erre ő: „»Anya, de hisz ez mind barna…«. Világossá vált számomra, hogy a »legószínekhez« szokott gyerekem aligha tesz különbséget a barnába, zöldbe hajló természetes árnyalatok között, és rávilágított arra is, hogy a jövő nemzedékének érzékenyítése a természet és annak minden csodája iránt a mi felelősségünk.” 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.