Miért ellenzik a hívő zsidók és keresztények a tetoválást?
A tetoválások több ezer éves múltra tekintenek vissza az emberiség történetében. A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi, az Alpokban talált „jégember” viselte: a nagyjából 5300 éves gleccsermúmia bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszítve. Napjainkban pedig már olyannyira elterjedt, hogy az új-zélandi maori közösségektől az ohiói irodaparkokig a világon szinte bárhol találkozhatunk az emberi test díszítésének ilyen formájával.
De mit mond a tetoválásokról a héber Biblia? – teszi fel a kérdést a JSTOR Daily cikkírója. „Ne ejtsetek vágásokat a testeteken a halottakért, és ne véssetek magatokra semmiféle jelet” – olvasható a parancs Mózes harmadik könyvében (19:28). Míg az egyértelmű tiltást a tudósok rendre úgy értelmezték, hogy azt a pogány gyászszertartásokkal kapcsolatban mondja ki a zsidóság szent könyve, John Huehnergard nyelvész és Harold Liebowitz ókori Izrael-szakértő szerint valójában másról lehet szó.
Amint azt a két szakember egy, a Vetus Testamentum című – kimondottan az Ótestamentummal foglalkozó – kiadványban megjelent, 2013-as tanulmányában is kiemeli: a vágások vagy tetoválások tilalma az ősi szövegben közvetlenül a gyászhoz egyértelműen kapcsolódó szavak után következik, ez pedig a korábbi, általánosan elfogadott elméletet látszik erősíteni. „Mégis, ha megnézzük, mi mindent tudunk az ókori Mezopotámia, Szíria, Izrael és Egyiptom halálozási rituáléiról, nem találunk arra vonatkozó utalást bennük, miszerint a bőr megjelölése a gyász jele lett volna” – állítja Huehnergard és Liebowitz.
A tetoválás a rabszolgák jele volt
Az ókori Mezopotámiában a tetoválásokat gyakran használták a rabszolgák megjelölésére, az egyiptomi foglyokat pedig valamelyik isten nevével bélyegezték meg, a papok vagy a fáraó tulajdonaként jelölve őket.
Tekintettel arra, hogy a menekülés az egyiptomi rabszolgaságból kulcsszerepet játszott az ősi zsidó törvényekben, a Tóra eredetileg azért tiltotta a tetoválást, mert az a szolgaság szimbóluma volt – veti fel a két tudós.
Ám azt is hozzáteszik, a héber Bibliában egy másik nyilvánvaló utalás is található a tetoválásokra: Ézsaiás 44:5 leírja, ahogy Jákob gyermekei elkötelezték magukat Istennek. „Egyikük azt mondja: »Az Úré vagyok«. Másikuk pedig a karját »az Úré« felirattal jelöli meg”. Ebben az esetben a tetoválás mégis megengedettnek tűnik az alávetettség jeleként – viszont nem egy emberi feljebbvalónak, hanem Istennek.
Csak akkor tilos, ha bálványimádás eszköze
Régi rabbinikus körökben többféle elmélet létezett a tetoválás tilalmának értelmezése kapcsán. Egyes nézetek szerint a tetoválás csak abban az esetben volt tilos, amikor bizonyos üzeneteket tartalmazott, például Isten vagy egy pogány istenség nevét, illetve az „Én vagyok az Úr” mondatot. A Kr. u. 200 körül kidolgozott talmudi törvények szerint a tetoválás csak abban az esetben tilos, ha azt „bálványimádás céljából” készítik, de akkor nem, ha az illető rabszolgasorsának megjelölésére szolgál.
A tetoválás tilalmának jelentése, annak értelmezése az idők folyamán változhatott, ám mindezek alapján Huehnergard és Liebowitz szerint valószínűsíthető, hogy soha nem volt köze az ókorban a pogány gyászszertartásokhoz, halállal kapcsolatos rituálékhoz.
Forrás:
https://daily.jstor.org/why-does-the-bible-forbid-tattoos/
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Ha van Isten, miért nem teremt békét, miért engedi meg a háborút, és miért hagy minket szenvedni?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
