Beckham, a tékozló fiú, aki úgy lett influenszer, hogy a sportban is példakép tudott maradni

A munkáscsaládból indult Beckham már 18 esztendős korától főszereplő lett az Álmok Színházában, vagyis a Manchester United focistadionjában. A hivatalosan Old Trafford-nak keresztelt létesítmény „művészneve” attól az idén októberben elhunyt angol focista-legendától, Sir Bobby Charltontól származik, akinek az egyénisége cikkünk hősének életútjára is hatott. Beckham édesapja ugyanis szerette volna, ha fia a nagy elődre emlékeztet, nem véletlenül adta neki a Robert középső nevet. „Becks” a pályán már saját jogon vívta ki az elismerést és – az utálatot. De rászolgált-e utóbbira?

Az apai szapulás ereje

Kis kitérő: a minap egy magyar futballmeccs végén azt láthattuk a győztes csapat egyik játékosától, hogy magából kikelve hergeli az őt egész mérkőzésen át szidó másik – vesztes – gárda szurkolóit. Ha leülünk a sorozat elé, akkor pedig azt látjuk, hogy David Beckhamet 1998 nyara után egy egész ország és annak sajtója „hülyegyerekezte” és taposta bele válogatott szidalmakkal a zöld gyepbe. Nem egy meccsen, hanem hónapokon, éveken át. Hogy egy róla mintázott bábut az utcán felakasztottak, csak mert az akkor 23 éves sportoló a világbajnokságon hibázott, és a bíró kiállította, Anglia pedig kiesett.

A futballista a szitokáradatot csendben tűrte, eszébe sem jutott visszaszólni a gyűlölködőknek. Amikor mégis, azt egy-egy látványos góllal tette. Amikor megkérdezték, miként volt képes átvészelni a nehéz időszakot és elviselni a gyűlöletcunamit, azt válaszolta: apja gyerekkori bánásmódja segítette őt ebben. Ted Beckham ugyanis megszállottként hajszolta otthon a fiát, hogy mindent elsajátítson a futballból, amire majd – akkor még csak remélte, hogy – manchesteri játékosként szüksége lehet. 

Becks bevallotta: csak azért nem ütötte meg olykor az apját, mert azt is duplán visszakapta volna.

Vajon hány ilyen, finoman fogalmazva is túlzott szigorral nevelt gyerekből vált, válik nagy bajnok, vagy – mint Beckham esetében – a legismertebbek egyike? És hány utálja meg örökre a sportot vagy azt, amit valamelyik szülője ráerőltet, esetleg lesz lelki sérült felnőtt? Davidet mindenesetre megedzette apja könyörtelensége, küzdelmeikből lelkierőt nyert. És, ahogy a filmben látjuk, népszerűsége csúcsán csak nagy nehezen találtak a világban egy csádi pásztort, aki még nem hallotta a nevét – ilyen ismertségig jutott! A hírnév persze önmagában nem egyenlő az igazi értékkel, teljesítménnyel, ezt napjaink virtuális világában többszörösen megtanultuk. De David Beckham csak másodsorban lett influenszer, elsősorban a futballnak és a családjának szentelte, szenteli az életét.

A kettő nála sokáig össze is fonódott, hiszen 1991 és 2003 között, amíg a Manchester kötelékébe tartozott, a klub egy második, tágabb famíliát jelentett neki. Sir Alex Fergusonra, a United ikonikus menedzserére Becks a pótapjaként nézett fel – ebből sem fogott hát ki puhább kezűt, mint amilyet otthon megszokott. Az a fokozott kontroll, amely alatt a két férfi őt tartani igyekezett, kevésbé stabil személyiség esetén tragikusabb életúthoz vezethetett volna, de Davidet nem lehetett megingatni.

Kép

Fotó forrása: Netflix

Mániákus rend, szilárd kötelék

Kényszeres, mondjuk ki, autisztikus vonásnak tekinthető rendmániája segített a fejében is mindig rendszert, harmóniát, fontossági sorrendet tartani. Mert nemcsak a nadrágjait vasalta élre, s az ingeket, zoknikat sorakoztatta – és sorakoztatja a mai napig – a gardróbjában katonás rendbe, hanem saját erényeit is nap mint nap számontartotta, s ha kellett, újrarendezte a fejében. A megszállottság, amellyel nevelték, megszállott önmagába vetett hitet is eredményezett nála. Tudta: éppúgy, ahogy például a piros nyakkendőjét mindig a szekrénye, mondjuk, jobb oldalában találja, a pályán a szabadrúgása után a labda ugyanezzel a természetességgel köt ki a kapu bal felső sarkában.

Beckham mindent leegyszerűsítő gondolkodása korántsem intelligenciahiányként értelmezhető, sokkal inkább rafinált túlélési eszközként. 

Az egész sorozatban rendkívül szimpla kijelentések, világos mondatok hangzanak el a szájából, semmit sem bonyolít túl. Minden szavát kétszer meggondolja, ám értékrendje tiszta, egyértelmű. Amikor például leendő felesége, Victoria Adams az ismerkedésük idején egy meccs után meglátogatta a manchesteri csapatot egy vendéglátó egységben, mindenki a pultnál iszogatott, egyedül Beckham beszélgetett a szüleivel. Mert ők voltak a legfontosabbak számára.

Majd persze Victoria lett a legfontosabb, akivel nagyon érdekes az egymásra találásuk. Ahogy felváltva halljuk a két sztárt a filmben közös életükről mesélni, elsőre az a benyomásunk: ez a két ember mennyire másként élt meg mindent, ami velük történt! Hát persze, a nő nőként, a férfi férfiként, egyszerűsíthetnénk le, ahogy Beckham is tenné, de valahol mégis ott a kulcs, hogy egymás iránti elköteleződésük legyőzött minden különbözőséget, amikből azért akadt bőven. Ahol Becks karrierje épp felfelé ívelt, ott Victoria nem találta a helyét, ahol meg a nő lubickolt volna egy élethelyzetben, ott David volt boldogtalan.

Kép

David és Victoria – Fotó forrása: Netflix

De a kilengések vége valahogy mindig az az egyensúly lett, hogy együtt maradtak, s mentek tovább a közös úton – gyarapodó számú, végül összesen négy gyermekükkel együtt. Nem túl nagy spoiler: a sorozatban egyikük sem mondja ki, hogy a kapcsolatuk legsérülékenyebb pontján valóban félrelépett-e a férfi. De ha igaz volt is a bulvármédia által csúcsra járatott pletyka, elmondhatjuk: végül ezt a krízist is legyűrték együtt. Azért pedig bármely pár jelest érdemel, ha bő 25 éve győztes csapatot alkot.

Korát megelőzve celebes(k)edett

Beckham kapcsán az angolok mégis a mai napig megosztottak – úgy fest, hiába volt aranyból a jobb lába, nem lehet próféta a hazájában. Ezt nem is a filmből, hanem angol ismerősöktől tudjuk, akik a neve hallatán csóválják a fejüket: így a pénz határozta meg a „tékozló fiú” karrierjét, úgy nem tett eleget az országért. Pedig nem váltott többször klubot, mint ma bármely átlagos labdarúgó – noha fizetőképes kérője mindig akadt –, a Unitedhez való hűsége dicséretes volt. A madridi helytállása is, más kérdés, hogy utána Los Angelest, Milánót és Párizst nem kizárólag sportszakmai okok miatt járta végig (tegyük hozzá: ez 32 éves korától történt, amikor a focisták zöme elindul kifelé a karrierjéből).

Az sem vitatható, hogy a futballon kívüli ismertségével valóban egyre több pénzt keresett, és a reklámokban, a divatiparban, a vörös szőnyegeken is mind gyakrabban feltűnt. Ezt vonzó külsejének is köszönhette, amiért csapattársai is bevallottan irigyelték, s amit bolond lett volna nem kiaknázni. Ebben azóta akadtak követői, elég Cristiano Ronaldóra gondolni – csak Beckham megelőzte a korát.

A ma már Miamiban saját futballklubot vezető sportikonról szóló sorozat azért is érdekfeszítő, mert filmes szempontból is érdekes eszközökhöz nyúl. Amikor például korabeli meccseket, eseményeket mutat, akkor a történetek átélőivel is újra végignézeti azokat, ráközelítve az arcukra. Igazi érzelmi hullámvasút e klasszisok mimikája. A sportág legnagyobbjai tesznek egészen meglepő kijelentéseket: az argentin Diego Simeone például, akinek a megrúgásáért Beckhamet kiállították és Angliában meggyűlölték, nevetve ismeri be, hogy csak színészkedett, s a kiállítás szerinte sem volt jogos.
Minden drámát és poént persze nem lövünk le, mert utóbbiból is akad bőven. Már csak azért is, mert 

a Victoria és David közötti rezgés a képernyőn keresztül is elárulja, mennyire szeretik egymást ugratni. 

E két híresség duója, akik valamelyikébe „a fél világ” szerelmes volt, humoruk révén is működhet ilyen jól a mai napig. Na meg, mert David a szerelemben is megszállott.

Magyar Beckham?

S hogy nekünk Magyarországon volt, van, lesz-e valaha Beckhamünk? Az angol fiú berobbanása előtt Détári Lajosba látták volna bele sokan az extrát, de az ő karrierjét a rendszerváltás szilánkjai elvágták, végül meg sem közelítette ezt a pályaívet. A kétezres években feltűnt Dzsudzsák Balázsnak a monogramja és nagyjából a posztja is megegyezett Beckhamével, csak neki a bal lába volt a jobb. És nála nem 32 éves kora után írták felül az anyagi érdekek a szakmaiakat, hanem már 24 esztendősen, így ennek az összevetésnek sincs értelme. Most viszont beérett egy Szoboszlai Dominikunk, aki éppúgy 23 éves, mint David volt, amikor Anglia kiátkozta („Szobót” egyelőre csak az irigyei bántják). És akiből szintén az apja vasszigora faragott önbizalommal teli topfocistát. Válogatottunk kapitányát rúgótechnikája és kisugárzása is alkalmassá teszi erre az összehasonlításra – a többit mindenkinek a fantáziájára bízzuk.