Lackfi János: Hiszékenység – #Jóéjtpuszi

Hiszékenység

Azt hitték róla, rabbi,
pedig sosem járt rabbiképzőbe.
Azt hitték, írástudó,
pedig csak egyszer írt, 
akkor is a homokba.
Azt hitték, tényleg mester,
pedig egy ideje 
leállt az ácsmunkával,
emberekből ácsolt inkább
égig érő tornyokat.
Azt hitték, lelkipásztor, 
ami egy létező szakma,
pedig ő valódi pásztor volt,
juhai ismerik nevét és szagát,
és ő is ismeri nevüket és szagukat.
Azt hitték, falánk és borissza ember,
pedig aligha bírták volna
negyven napig étlen-szomjan,
kísértések közepette.
Azt hitték, ő Keresztelő János,
pedig csak rokonok voltak.
Azt hitték róla, Illés jött el újra,
pedig csak halála után támadt fel.
Azt hitték, megbolondult,
pedig csak azt szerette volna,
hogy mindannyian testvérei legyünk.
Azt hitték, királlyá koronáztatja magát,

de beérte a bántalmazásból
fejébe nyomott töviskoronával,
igaz, azóta is él és uralkodik örökké.
Azt hitték, szabadító lesz,
de csalódtak benne, 
mikor nem Izraelt váltotta meg 
a Római Birodalomtól,
hanem „csak” az egész emberiséget
minden bűntől, testestül-lelkestül.
Azt hitték, felforgató,
lázadásra bujtogat Róma ellen
meg a méltóságos Főpapi Tanács ellen,
pedig a saját mocskunk elleni
pártütésre biztatott, 
és felforgatott minden 
kényelmes számítgatást,
amellyel az Isten-kapcsolat
energiaminimumára törekedtünk.
Azt hitték, el kell fogni,
mert fura hitre téríti 
a hiszékeny zsidókat,
pedig nem több, nem kevesebb,
két és félmilliárd embert fertőzött meg, 
tereken és korokon keresztül.
Azt hitték, majd kivégzik, és nyugi lesz,
ezzel beteljesítették 
legnagyobb, legfájdalmasabb tervét,
és ő maga élte elénk a feltámadást. 

Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.

Ez a vers eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>