„Sok magyar család is szétszakadt vagy szegénysorba került” – A beregszászi diakónia vezetője erőn felül segíti a kárpátaljai rászorulókat
Csípős hideg van. Kárpátalja ezer kilométerre fekszik a legaktívabb ukrajnai háborús területtől, de a távolság nem számít. Már több mint tíz hónapja tart a háború, s az itt élő emberek lelkében érthetően ott létezik annak komor, fájdalmas lenyomata. A magyarok egy része még februárban elhagyta szülőföldjét, és sok ukrán ajkú érkezett a helyükre bombázott, ostrom alatt álló háborús területekről. Közöttük vannak, akik maradtak, s persze sokan tovább is utaztak.
A szociális konyha naponta 280 embert lát el
Jelenleg folyamatos az áramkimaradás Kárpátalján, így a legtöbb háztartásban nem tudnak lámpát kapcsolni, de ahol áram épp lenne, ott sincs internet, a hűtőszekrény pedig nem működik. Utcai világítás nincsen, az üzemanyag nagyon drága. A légiriadó szirénái mindennap lélekszakadva, hosszú perceken keresztül szólnak. A segítség minden formája elkél.
A magyarságról, a feladatokról és a kitartásról Nagy Bélával, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnokával, a Diakóniai Osztály vezetőjével beszélgetünk. Béla ebben az évben töltötte be 68. életévét, majdnem 30 éve vezeti a beregszászi diakóniát, így nagyon sokan ismerik. Az ő irányítása óta a diakónia több szociális intézményt működtet: a szeretetkonyhát, a sütödét, az idősek otthonát, a leányanyaotthont, de fenntartja a katasztrófavédelmi központot és a hozzá tartozó szállást is. Emellett az egyház négy iskolájával is szoros kapcsolatot tart.
„Legyen magyar vagy ukrán, nem számít a nemzetiség, minden bajba jutottnak segítséget nyújtunk, aki hozzánk fordul, ahogy erőnk engedi” – kezdi Nagy Béla a diakóniai munka bemutatását.
Mióta a háború tart, napjában több száz kenyér sül a pékségükben, amit innen szállítanak tovább Beregszászba és még messzebbre. A szociális konyhán 280 nélkülözőt étkeztetnek, 140-140 főt felváltva, akik mindennap egy alkalommal dupla adag meleg ételhez jutnak nemzetiségi és felekezeti hovatartozás figyelembevétele nélkül. Télen tűzifával is igyekeznek segíteni a rászorultakat.
A magyarság több mint fele elmenekült
Február óta sokkal több a munkájuk. „Nem tudunk elég hálásak lenni a sok adományért, ami az anyagországból és többek között Felvidékről, Erdélyből, továbbá Hollandiából és Németországból is érkezik. Mert ne csak szóval szeressük egymást, hanem cselekedettel is! Mint ahogy meg van írva a Bibliában: ki másokat felüdít, ő maga is felüdül.”
Máig is kora reggeltől késő estig kapnak segítséget az érkező menekültek. Elmondhatatlanul sok adomány érkezett már az első időszakban is, és nagyon sokan, magasrangú vendégek is tiszteletüket tették Magyarországról. Nagy Béla kiemeli főtiszteletű Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház püspökének látogatását, a Kárpát-medence püspökeivel és főgondnokaival egyetemben. Azt mondja, eljöttek felmérni, hogy milyen segítségre van szükség. Novák Katalin köztársasági elnök is meglátogatta őket.
Mindmáig fogadnak a háborús területről érkező embereket, akik sok kilométert utazva, magukkal hozva a személyes tragédiájukat maradnak Kárpátalján vagy mennek tovább.
„Kifejezetten szomorú, hogy nagyon sokan mentek el tőlünk, a mi fiataljaink. Sok magyar család szakadt szét, és nagyon sokan szegénysorba kerültek” – mondja elszomorodva.
Nagy Béla szerint a magyarság 50–60 százaléka elmenekült. Az itt lakó férfiakat is viszik katonának, és már sokukat elveszítették. Az idősek itthon maradtak, de a magyarok részaránya még tovább fogyatkozhat. A még Kárpáralján maradó fiatal anyák közül sokan az anyaországban vagy más európai országban dolgozó férjeik után mennek, s a helyükre ukránok jönnek lakni, házat vesznek Kárpátalján, beíratják az iskolába a gyerekeiket.
Kevés a pénz és a nővér, bíznak a Jóistenben
Az ide érkezők először menekültszállásokra kerülnek, ezeket az ukrán állam mellett az egyházak és az oktatási intézmények biztosítják számukra (utóbbiak a kollégiumaik megnyitásával). Az ukrán belső menekültek közül is van, aki idővel elhagyja ideiglenes otthonát: vagy továbbmegy, vagy visszatér otthonába. „Sokan mindenüket elveszítették, családok estek szét, szülők kerültek távol nagykorú fiaiktól. Ami a legszomorúbb, hogy a kialakult helyzet mindannyiunk lelkében örökre nyomot hagy” – folytatja Nagy Béla.
Nagy szükség van generátorokra, mert egyre hidegebb van, már régóta fűteni kell, és folyamatosak a huzamosabb ideig tartó áramkimaradások.
A szociális konyhát, a sütödét tovább kell működtetni, nem beszélve az idősotthon fenntartásához szükséges energiáról. A pékségben kenyér sül, a konyhán meleg étel készül mindennap, és az irodai munkához is kell az áram.
A generátor gázolajjal működik, aminek nagyon felment az ára, ezért igen megugrottak az ilyenfajta kiadások. „Egy napra 4–5 ezer hrivnya (42–52 ezer forint) kell itt a gázolajra az idősek otthonába. Ilyen pluszkiadás nem szerepelt a költségvetésünkben” – mesél anyagi helyzetükről a főgondnok, és tovább számolva elmondja, hogy a többi részlegükkel együtt az összes ilyenfajta kiadásuk 80 ezer forint naponta. A rezsiköltségre nincs állandóan biztosított forrás, és emellett még számolni kell más „járulékos” kiadásokkal is.
Az idősek otthonában egy bentlakó személy ellátása megközelítőleg 15 ezer hrivnyába (157 500 forint) kerül. Jelenleg 37 idős lakik itt, és sokan várólistán vannak. Gondozók vannak, de már ők sem elegen. A nővér a hiányzó státusz, négy-ötre is szükség lenne, de nem tudnak nekik többet fizetni, mint a minimálbér. Nagy Béla azt mondja, nem kapnak támogatást az ukrán államtól a fenntartásra. „Az otthont sem tudnánk fenntartani az adományozó testvéreink segítsége nélkül, de ez csak alkalmi támogatás. Urunkban bízunk, hogy továbbra is küld felénk nagylelkű támogatókat, akiknek nem közömbös a helyzetünk” – részletezi a diakónia vezetője.
Az óvóhelyek mellett a lelki vigasz is elengedhetetlen
A háborús helyzet miatt óvóhelyeket is kellett építeni. Minden oktatási és szociális intézmény területére kötelező az óvóhely létesítése, másképp nem engedélyezik a működést.
Nagydobrony, Nagybereg, Péterfalva és Técső is érintett, itt minden egyes alkalommal, amikor szól a légiriadó, le kell vinni a gyerekeket a pincébe, napjában akár háromszor is.
A diakóniának van egy katasztrófavédelmi központja, ahol vendégszobákat is kialakítottak korábban. A háború kezdete óta ezt szinte folyamatosan menekültek lakják, akik időszakosan hosszabb-rövidebb időt itt töltenek. Az idősek otthona területén létesített krízisközpontban pedig, ahol korábban leányanyák pici gyermekkel kaptak védelmet, most 7–8 menekültcsalád is lakik egyszerre.
„Amikor megnyugodnak a lelkek, próbálnak albérletet találni. De lelki vigaszt is kell nekik adni, az ukrán nyelvű istentiszteletet minden vasárnap délután három órától tartják a beregszászi református templomban” – magyarázza a diakónia vezetője.
Miközben beszélgetünk, Nagy Béla telefonja többször is megszólal: van, aki épp pénzadomány felajánlása miatt hívja, egy másik esetben pedig az idősek otthonában akad meg a generátor által biztosított energiaszolgáltatás. Mindezek után rám néz, és azt mondja: „Szeretnénk kisebb fatüzelésű kályhákat vásárolni, hogy az itthon maradt egyedülálló időseknek, kisgyerekes családoknak meleget biztosíthassunk otthonaikban.” Minden felajánlásnak örülnek, legyen az élelmiszer, ruhanemű, gyógyászati eszköz vagy gyógyszer, de a pénzadományok a leghasznosabbak.
Az ünnepek extra terhelést jelentettek
Urunk születésének ünnepe különleges időszak a diakónia életében is, csaknem másfél hónappal korábban elkezdődött rá a készülődés. A munkatársak erő felett dolgoztak, hiszen nincsenek elegen. Majd ötezer tartósélelmiszer-csomagot állítottak össze, amelyeket karácsony előtt hordtak szét a rászorulóknak, ahogy nagyon sok kenyeret is. „Sajnos egyre több a rászoruló, legyen magyar vagy ukrán, minden adománynak helyet találunk – jegyzi meg a főgondnok gondterhelten. – Nem tudjuk, hogy a háború meddig tart, de nagyon nagy csapás mindenkinek.”
A diakónia háborús területre is küldött segítséget: például Harkivba, Bucsába, Kijev környékére, Herszonba és Lembergbe (Lviv). Többek között élelmiszert, ruhaneműt, takarót, hálózsákot, tisztító- és fertőtlenítőszereket, generátorokat szállítottak.
Amikor rákérdezek, mire lenne szükség, Nagy Béla azonnal mondja, hogy élelmiszer, ruhanemű és tisztítószerek mellett generátorokra és pénzadományra is, amelyből a diakónia a működéshez üzemanyagot vásárolhat.
A belváros utcáin sétálva érezhető: a hangulat megváltozott. Egyre ritkább a magyar szó, az emberek gondterheltek. Kárpátalja szeretete ugyanakkor továbbra is minden tekintetben tükröződik, ez köti oda a szíveket és össze az embereket. A segítségért érzett hála, a csillogás a piciny gyermek és a felnőtt szemében is örömről, köszönetről árulkodik.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” – A Dorkász a Magyarországon maradó ukrajnai menekülteknek segít
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
