„Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s mindenkinek kincse” – Gárdonyi Géza, nemzedékek hosszú sorának kedvenc írója
„Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan” – írta Gárdonyi a jól ismert sorokat. Valóban nem könnyű megmondani, ki lakozott a pipázó, hallgatag, szikár termet, az apró barna szemek mögött. A lázadó, aki gyerekként Amerikába indult, felnőttként pedig többször párbajozott. A remete, aki ablaktalan, de égre néző szobában alkotott, és a természetet fürkészte, keresve a természetfelettit. A hipochonder, aki félt a haláltól, és félt az élettől is. A zseni, aki írt, zenét szerzett, orgonált, hegedült, festett, fényképezett, sakkozott és vívott. „A világ szemében én csak kép vagyok. Egyiknek színes, másiknak csak árnyék” – vallotta a száz évvel ezelőtt elhunyt író. Valóban sokan, sokféleképp ábrázolták, többek között József fia és dédunokája, Keller Péter, aki mai napig kutatja az élő Gárdonyi-arcot. Mi is ezt az arcot keressük, a látható mögötti láthatatlant.
A gőzmalom éjszaka történeteket őrölt
Gárdonyi – Ziegler Géza néven – 1863. augusztus 3-án látta meg a napvilágot egy nádfedeles cselédházban. A család akkortájt a Gárdony melletti Agárdpusztán élt, a Nádasdy-uradalom egyik majorságában. Ziegler Sándor lakatosmester, aki Bécsből az 1848-as események hatására tért haza, és saját költségén szervezett fegyvergyárat, a szabadságharc bukása után uradalomról uradalomra járt, gépészként és cséplőgép-kezelőként keresve a kenyerét. Szőlősgyörökön, szívének egyik kedves állomásán, a gőzmalom építése során ismerte meg leendő feleségét, a 17 évvel fiatalabb Nagy Teréziát. Hét gyermekük közül csak az író Géza és két öccse – a lakatoslegény Béla és a színész Árpád – érte meg a felnőttkort. A családfő, akit felőröltek az anyagi gondok, éjszakáit gyakran könyvek olvasásával töltötte, hiszen bejárhatott Nádasdy gróf könyvtárába. Reggelente elmesélte feleségének az olvasottakat, aki annyira kíváncsi volt a történet folytatására, hogy nem egyszer megkésett az ebéddel, vagy odaégette. Egyes források szerint Ziegler Sándor zárkózott, csendes ember volt, aki a vendégekkel azért szívesen anekdotázott és tréfálkozott. Más források szerint lázadó természete sodorta újabb és újabb helyszínekre, hogy munkát találjon.
Lovagi párbajok és szökés Amerikába
Gárdonyi gyerekként rajongott Don Quijote történetéért, a pesti iskolában lovagi párbajt is rendezett, ahol a gyerekek seprűkkel rontottak egymásnak. Az indián regényekbe is beleszeretett, és néhány társával útnak indult Amerikába.
Miután a rendőrség Monorról visszahozta őket, még egyest is kaptak a földrajztanártól, mert nyugat helyett keletnek vették az irányt.
Gárdonyinak később is megfordult a fejében, hogy kivándorol Amerikába, s ott hegedűművészként vagy saját fejlesztésű vízibiciklijével érvényesül.
Ziegler Sándor inkább nélkülözött, de Géza fiát jó iskolákban taníttatta. A sárospataki és a budapesti gimnáziumot követően azonban egyetemre nem tellett, csak az Egri Érseki Tanítóképzőre, ahol Gárdonyi szegénységi bizonyítványból és alkalmi házitanítóskodásból élt meg. Lakott diákmenhelyen harmadmagával és egy fáskamrából kialakított deszkafalú házikóban is. A tanulás sem lelkesítette. Magyar nyelvből Répássy János professzor megbuktatta, e szavak kíséretében: „Fiam, tebelőled sohse lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.” Gárdonyi nem haragudott erre a katolikus papra, aki irodalmi törekvéseiben biztatta, és később megbánta elhamarkodott mondatát.
A katedra nem adott kenyérrevalót
Az elégséges diploma megszerzése után Gárdonyi tanítónak szegődött. Útkeresése során a pozsonyi ferenceseknél is kopogtatott, de a rendfőnök elutasította a kérelmét. Karád és Devecser után Sárváron állt a katedrára, ahol az évzáró ünnepélyen diákjai németellenes nótát énekeltek, így elküldték, és a következő tanévet Dabronyban kezdte kántortanítóként. Szolgálati lakást kapott, ahová maga mellé vette édesanyját és Árpád öccsét. Játékos módszereket vezetett be az írás-olvasás tanítására, a falu népe megbecsülte, mégis felhagyott a tanítással. 1885 októberében, 22 évesen házasságot kötött az ő szegénységéhez képest jelentős hozománnyal rendelkező dabronyi Csányi Máriával, és Győrben telepedtek le, ahol Gárdonyi az újságírásnak szentelte mindennapjait.
Egy anekdota szerint azért mondott búcsút a tanítóskodásnak, mert egy koldusnak még kenyérrevalót sem tudott adni.
Élményeit viszont életképek sorozataként megörökítette Az én falum című novelláskötetében.
Kemencés kenyér, szalonna és feketekávé
Egri diákévei alatt barátkozott össze Bródy Sándor íróval, akivel hol jó barátok, hol riválisok lettek. Évekkel később Bródy biztatta, hogy vásárolja meg az egri vár szomszédságában álló házat, de továbbra is találkoztak a budai vár tövében, a Mélypince törzsasztalánál, ahová Gárdonyi alkalmanként elvitt egy-egy tábla szalonnát a híres egri ötkilós kemencés kenyérrel. Amikor azonban a Magyar Írók Szövetsége alelnökének választotta, Bródy nyílt levélben határolódott el tőle, és nem találkoztak többet.
Gárdonyi a szegedi Hungária kávéházban ismerkedett meg Dankó Pistával is, a híres cigányprímással és dalszerzővel. A „gyüttment” művészeket ugyanis itt avatták szegedi íróvá, feketekávéval. Dankó addig egy nótát sem adott ki, amíg Gárdonyi rá nem mondta: „Pista! Ez gyönyörű! Kiadhatod!” Ott állt a 44 éves muzsikus halálos ágyánál is 1903-ban, és őrizte hegedűjének utolsó húrjait.
Lobbanékony természetű fiatal újságíróként többször párbajozott, és egyik alkalommal a szegedi állami fogházban is „vendégeskedett” egy hónapig.
A sok csalódás és megpróbáltatás azonban befelé fordította. Egyébként sem kedvelte a nyüzsgést, jobban vonzotta a természet. Kutatta a lélek továbbélésének, a szellemvilágnak a rejtélyeit, vonzotta a vallás és az okkultizmus is. 1897-től Egerben élt, „egri remetének” is nevezték, és a háza körüli ötholdas birtokon botanikus kertet alakított ki, ahová a számára fontos helyekről növényeket hozott emlékbe. Teljesen visszavonult, ünnepi rendezvényeken sem vett részt: „Nemzetem háláját jubileum nélkül is érzem íróasztalomnál”.
Egri évei alatt Glósz Kálmán főorvos és Setét Sándor ügyvéd voltak a legjobb barátai, de a ciszterci gimnázium tanárai is gyakran vendégeskedtek nála. Feszty Árpád festővel és családtagjaival szoros kapcsolatot ápolt, Jókai Mórral haláláig levelezett, és barátjának mondhatta Móricz Zsigmondot. „Életmódjában egyszerű, a társaságban szerény, egész valójában csöndes és békés” írónak tartották.
Ihletadó vonatfülkék és az üvegmennyezetű szoba
Gárdonyi diákkorától írt verseket, és egri lapokban publikált. A Füllentőben használta először a Gárdonyi Z. Géza nevet, de más álneveket is felvett, például Don Vigole, Figurás Feri, Ista Pista, Paprika János, Répa Matyi, Somogyi lantos, Vén Hegedős.
Élő alakokról mintázta szereplőit, Göre Gábor bíró alakját is, akin keresztül a magyar paraszti életet parodizálta. Egyik szomszédjuk, Györe Gáspár lett a névadó, de a helyi Cságolyi bácsit is belegyúrta a bíró alakjába.
A bor című színművét vonatról vonatra szállva írta meg két hét alatt, beutazva fél Magyarországot. Úgy érezte, a fülkében nem zökkenti ki sem a zaj, sem a főváros nyüzsgése.
Negyvenéves kora környékén írta három nagy történelmi regényét – Egri csillagok (1901), A láthatatlan ember (1902), Isten rabjai (1908) –, amelyek ma is a legismertebb művei. Közben megromlott házassága és labilis egészségi állapota miatt azon aggodalmaskodott, ki gondoskodna a fiairól, ha ő meghalna. Elhatározta, hogy mindennap feljegyez számukra egy-egy „életre való tanácsot”. Fia, Gárdonyi József apja halála után adta ki ezeket a feljegyzéseket „Földre néző szem” címmel.
A láthatatlan embert a catalaunumi mezők látványa ihlette Franciaországban, ahol egykor a hun és római seregek hatalmas ütközete zajlott, ám a csatajelenetekhez szüksége volt egy tapasztalt lovas huszártisztre. Egy egri grófban talált alkalmas beszélgetőtársra, aki szintén keveset aludt éjszakánként, és ha meglátta Gárdonyi szobájának az üvegmennyezetéről kiáramló fényt, máris az író házában termett.
Az Egri csillagok forrásait és a regény cselekményéhez szükséges konstantinápolyi utazás költségeit egyéb írásaival fedezte, és próbált ügyeskedni is: „Ebédre meghívatom magam Göre Gáborhoz, vacsorára meg Nagyapóékhoz vagy Mindentudó Gergelyékhez.” Az Egri csillagokat azóta húsz nyelvre fordították le, és 2005-ben a Nagy Könyv szavazásán a legnépszerűbb magyar regénynek választották. Nagy becsben őrzi az utókor az 1920-ban megjelent Ida regényét is, amely az egyik legkorábbi magyar lélektani regény.
Megromlott házasság és plátói szerelmek
Gárdonyi József beszámolója szerint szülei házassága nem szerelmi házasság volt, az akkori néptanítót a gazdag hozomány ígéretével kecsegtették. Nászútjukról már első nap hazatértek, és Csányi Mária egy hónap után elhagyta férjét, majd hol elment, hol visszatért, éveken át.
A kilenc hónapja nős Gárdonyi ezt írta naplójába: „Ennek a házasságnak vagy válás, vagy gyilkosság lesz a vége.”
Végül 1892 júliusában különváltak útjaik, de hivatalosan csak 1907-ben mondták ki a válást. Gárdonyi három gyermeke – Sándor, József és Gizella – mellett a nevére vette Gézát is, aki tíz hónappal a válás után született. Amíg a törvény szerint az édesanyánál maradtak a gyerekek, addig Győrben látogatta őket. Később két saját fiát édesanyjával együtt magához vette egri házába. Sándor kert- és szőlősgazda lett, József hagyatékának rendezője. Gizella lánya idegbetegség miatt az egri irgalmasok kórházában élt.
A rosszul sikerült házasság után Gárdonyiban szerelem ébredt Feszty Árpád nevelt lánya, Masa iránt, később pedig Szarvassy Margit tanítónőnek udvarolt. Végül közel két évtizeden keresztül Mátékovicsné Tóth Ilonában, Milában találta meg a lelki társát. Mila elhagyta a férjét, mindennapos vendég volt az író házában, és betegágya mellett állt 1922. október 30-án, a hajnali órákban bekövetkezett halálakor is.
Megnevezhető betegség nélkül a betegágyban
A betegségre hajlamos és a haláltól rettegő író, aki tüdőbetegséggel küzdött, és akinek fejfájását két év múltán olvasószemüveggel orvosolták, 59 éves korában, 1922 októberében ágynak esett.
Bár orvosai semmilyen betegséget nem találtak nála, nem kelt fel többé.
A sírba majdnem magával vitte naplóíráshoz használt saját titkosírása, a „tibetűk” titkát is. Gárdonyi azt szerette volna, ha a kertjében, csendben temetik majd el, ám annyira ismert és népszerű író volt, hogy az egri líceum aulájában ravatalozták fel, és az összes egri templom harangja érte szólt, úgy kísérték a vár Bebek bástyáján kialakított sírhelyéhez. Száz éve olvasható a fejfán hitvallása: „Csak a teste”.
Forrás:
- Tordai Ányos: Az, amit nem tudunk Gárdonyiról
- https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/gardonyi.htm
- https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A1rdonyi_G%C3%A9za
- https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/8-a-magyar-irodalom-a-xx-szazad-elso-harmadaban-2885/gardonyi-geza-2BC8/gardonyl-geza-elete-2BC9/
- https://csakegypercre.hu/erdekes-tenyek-gardonyi-geza-eletebol/
- https://mindenamieger.blogspot.com/2016/06/gardonyi-geza-18631922.html
- https://cultura.hu/kultura/gardonyi-geza/
- https://www.gardonyigeza.hu/
- https://slowliving.hu/slow-story-gardonyi-geza-es-brody-sandor-baratsaganak-humoros-gasztrotortenete/
Kapcsolódó tartalom
Ő volt a vadász és a sebesült madár is – A megrendítő sorsú Fekete István mindig a szívével írt
Kapcsolódó tartalom
Csak a határon átcsempészve jelenhetett meg egyik kötete – Kányádi Sándor, az elnyomott kisebbségek költője
Kapcsolódó tartalom
Tamási Áron 55 éve „tért haza” – Farkaslakán ma is úgy beszélnek az emberek, ahogy ő leírta
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
