Ne erőltessük az iskolába járást, amíg nem érzi magát biztonságban a gyerek!

Okok a háttérben, első a biztonság

Krisztináék kálváriája úgy kezdődött, hogy kislánya, Lili hosszabb ideig küzdött megfázással, ezért otthon maradt. Amikor visszament az iskolába, annyira kifordult magából, hogy többet nem is akarta betenni a lábát az intézménybe.

„Próbáltam megértetni vele, olyan nincs, hogy az ember többé nem megy iskolába, de annyira kiborult, hogy bántani kezdte magát, viszont semmi konkrétumot nem mondott, hogy miért nem akar elindulni. Ez egészen odáig fajult, hogy olyan szinten bántalmazta magát, hogy akkor már én mondtam, hogy így nem lehet iskolába menni. Gondoltam, itthon marad két napot, aztán hétfőre talán megoldódik a dolog, de nem így lett” – meséli Kriszti.

Kürthy Anna rávilágít: annak hátterében, hogy a gyermek nem akar iskolába menni, többféle tényező állhat. Ilyen a nem megfelelő iskolai légkör, a bántalmazás, a túl nagy elvárások, a teljesítményszorongás, az önértékelési és önbizalomproblémák, a családi nehézségek.

„Úgy gondolom, hogy egyszerű dac nincsen, vagyis amennyiben a gyermek erősködik az otthonmaradás mellett, annak mindig oka van. Van, hogy egy kisebb presszionálással már sikerül iskolába küldeni, azonban mindig fel kell térképezni az okokat, amennyire lehetséges.

Nem érdemes erőltetni az iskolába járást addig, amíg nem érzi magát kellőképpen biztonságban a gyermek.

Ehhez szülőként mutassunk kellő empátiát, adjunk érzelmi támogatást, és keressünk megfelelő szakembert, akivel a fiatal feldolgozhatja belső feszültségeit!”  – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

Krisztina családja azért is került nehéz helyzetbe, mert az édesanya hiába próbálta kipuhatolni, hogy mi állhat az ellenállás hátterében, lánya általánosságokkal válaszolt. Arra, hogy valamelyik osztálytársa vagy tanára pécézte-e ki, mindig nemmel felelt, de leginkább nagyon dühös volt. Amíg Krisztina a szülői keret terhére tudta igazolni a hiányzást, nem részletezte az okokat az iskolának. Utána kislánya megint részt vett a tanórákon két napig, aztán újra erőt vett rajta a kétségbeesés, úgyhogy Kriszti már tudta: nincs mese, lépni kell, mert ez a probléma nem fog egyik pillanatról a másikra magától megoldódni.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

A szakértői segítség mindenkit megnyugtathat

„Elmagyaráztam az osztályfőnöknek a helyzetet, aki megkért, hogy menjek be hozzá, és beszéljünk személyesen. Nagyon pozitívan állt az egészhez, és elmondták: ők sem tapasztaltak korábban semmi kirívót. Érdekes volt, hogy nem nagyon lepődtek meg azon, hogy Lili nincs lelkileg teljesen jól, mert a Covid-időszak elszigeteltsége után szinte nem volt olyan gyerek, akinél ne jelentkezett volna valami probléma” – emlékszik vissza az anya.

Kriszti örült annak, hogy a pedagógusok pozitívan álltak az ügyhöz, és ők is kérdezgették, miben tudnának segíteni a kislánynak. A gyerekorvos ezzel szemben nem olyan reakciót adott, amilyenre az édesanya számított.

„Elmondtam az orvosnak, mi a helyzet, hogy annyira kiborul a lányom attól, hogy iskolába kell mennie, hogy vagdossa magát, a karján ezért már hegek is vannak. Erre azt válaszolta, hogy ez valóban orvosi problémának tűnik, de ő nem akarja igazolni a hiányzást, tegyem meg én a szülői keret terhére. De hát, az csak pár nap, amit már régen kimerítettem” – panaszolja Kriszti, aki nem sokkal később a gyermekpszichiátriához fordult segítségért.

Amikor megkereste az osztályt, azt mondták, hogy hónapokkal későbbre tudnak csak időpontot adni, úgyhogy kénytelenek voltak magánúton elindulni. Szerencsére gyorsan találtak szakembert, így a kislány két héten belül megfelelő ellátáshoz juthatott.

„Ez megnyugtatta Lilit, egyrészt tisztában volt azzal, hogy szüksége van szakértői segítségre, másrészt látta, hogy foglalkozunk a dologgal, komolyan vesszük azt, hogy felvetődött valamilyen probléma, még akkor is, ha én nem bírtam rájönni, hogy mi az oka ennek az egésznek. Azt tudom tanácsolni azoknak a szülőknek, akik ilyen helyzetbe kerülnek, hogy vegyék fel a kapcsolatot az iskolával, a gyermekorvossal, és szakembert kell keresni” – teszi hozzá Kriszti.

Az igazolást végül az intézmény közreműködésével úgy oldották meg, hogy az édesanya részletesen leírta egy kérvényben, hogy miért szeretne a megszokottnál több napot igazolni, amit a különleges helyzetre való tekintettel el is fogadtak.

A depresszió nem gyengeség

Kürthy Anna azt tanácsolja, ha a gyermek mentális tüneteket mutat, érdemes érdeklődni, hogy elérhető-e az intézményben megfelelő iskolapszichológusi ellátás (sajnos nincs mindenhol). Ilyenkor az a menetrend, hogy a szakember felveszi a szülőkkel a kapcsolatot, és konzultáción járják körbe a problémát.

Ha úgy látja, hogy a kompetenciáján belüli a helyzet, akkor elkezd a gyermekkel heti vagy kétheti rendszerességgel foglalkozni, folyamatosan tartva a kapcsolatot a szülőkkel.

Amennyiben úgy ítéli meg, hogy a gyereknek más típusú ellátásra van szüksége, máshová irányítja. „Az iskolapszichológus segíthet a beilleszkedési nehézségek, szorongás, félelmek, önértékelési nehézségek, frusztráció, agresszió, viselkedészavar esetén, veszteségfeldolgozásban, pályaválasztásban, tehetséggondozásban. Amennyiben a probléma túlmutat ezeken, úgy megfelelő szakemberhez irányítják a családot, ahol elkezdődhet a terápiás folyamat” – magyarázza a szakértő.

A pszichológus szerint a megelőzés a legfontosabb. Érdemes már korán érzékenyíteni a gyermekközösségeket, szülőket, pedagógusokat a mentális problémákkal kapcsolatban. A depressziót még mindig sok helyen gyengeségként, kevés akaraterőként definiálják, pedig ez nem így van, a mentális és a fizikai betegségek kéz a kézben járnak.

Ha egy törött csonttal orvoshoz megyünk, miért ne mennénk megtört lélekkel is?

A támogatás, az empátia, a meghallgatás és az egymásra figyelés a kulcsa annak a biztonságos légkörnek, amelyben a gyermekek is jól tudják érezni magukat.

„Mindenekelőtt figyeljünk a gyermek szükségleteire, mert már egészen kicsi korban meg tudják fogalmazni, mi az, amitől jobban éreznék magukat. Adjunk teret és időt a beszélgetésre, amikor tényleg csak egymásra figyelünk! Próbáljunk meg minél több minőségi időt eltölteni, kilépni a mókuskerékből, és új programokat találni, amelyekben szülő és gyermek egyaránt jól érzi magát! Vegyük fel a megfelelő szakemberekkel a kapcsolatot, és támogassuk meg minél több oldalról a mentális nehézséggel küzdő fiatalt. Kapjon pszichológiai és pedagógiai megsegítést is!” – összegzi gondolatait a szakember.