„Nem bűnözni kell, hanem be kell állni a tornasorba és dolgozni” – Rabok az állampusztai tésztagyárban
Magyarországon eddig nem készítettek előfőzött lisztből gluténmentes ételeket, ám a közelmúltban megkezdték a termékek gyártását – egy büntetés-végrehajtási (bv.) intézetben.
Forgács Zsolt 35 éves, és egy kuplunggyárban dolgozott operátorként, mielőtt Szombathelyről a börtönbe került. Hét és fél éve fogvatartott, ha minden jól megy, november végén szabadul.
Az állampusztai tésztagyár az első munkahelye az intézeten belül, úgy érzi, jól dolgozik, a munkafolyamatot változatosnak tartja.
A legfontosabb azonban az, véli, hogy nem felejti el, milyen a munka, a civil életben nem kell majd a nulláról kezdenie, újra megszoknia a fegyelmet.
A gyártás mellett a raktárkészlet kezelésében is részt vesz, összeállítja más intézetek igénylését. Tapasztalata szerint a tarhonyából és a szarvacskából fogy a legtöbb, aminek azért is örül, mert a szarvacska az ő kedvence is. Szeretne visszailleszkedni a társadalomba, ami szerinte nem lesz nehéz, mert szereti a munka világát. „Nem bűnözni kell, hanem be kell állni a tornasorba és dolgozni” – mondja határozottan.
Kóser tésztát is előállítanak
Állampusztán és környékén a büntetés-végrehajtás cége, az Állampusztai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. hatalmas gazdaságot működtet, tudom meg kísérőmtől, akivel együtt érkeztünk a Schönfeld-pusztán található tésztagyárba. Hogy mekkora, arra példa, hogy csak ez az üzem 435 millió forintos beruházás keretében épült 2016-ban, s csak a gyártósor beszerzésére 500 ezer eurót költöttek. Az üzemben 14 fajta tésztafélét gyártanak, szükség is van rá, hiszen a büntetés-végrehajtási intézetekben 20-22 tonna tészta fogy havonta.
Azt, hogy milyen komoly vállalkozásról van szó, bizonyítja: még kóser tésztát is elő tudtak állítani.
A termékek elkészülésének körülményeit egy rabbi figyelte árgus tekintettel, csak a folyamatos ellenőrzése mellett lehetett a tésztát előállítani.
A termékeket végül Angliába exportálták zsidó közösségeknek.
De miért kezd gluténmentes tésztát gyártani egy bv.-s vállalkozás? „Cégünk mindig keresi a megújulás lehetőségét, kerestük a piaci réseket is” – mondja a Solthoz közeli üzemben Király Árpád alezredes, foglalkoztatási osztályvezető. Így tudatosult a vezetésben, hogy Magyarországon nem készítenek előfőzött lisztből gluténmentes terméket. Mindemellett szerették volna a szabad kapacitásaikat is lekötni.
Tarhonyából és szarvacskából fogy a legtöbb
A gluténmentes üzemrészt külön zsilipes ajtón keresztülhaladva érhetjük el – ügyelnek arra, hogy ne kerülhessen por vagy egyéb szennyeződés a részlegbe. Az egyik kisebb helyiségben Bárdi Attila fogvatartott pedált nyomva adagolja zacskókba az elkészült száraztésztát, majd egy másik rab lehegeszti a tasakokat, míg Forgács Zsolt felcímkézi és dobozolja.
Bárdi Attila Komárom-Esztergom megyében egy pékségben dolgozott, mielőtt megkezdte büntetése letöltését. „A liszt ugyanaz” – jegyzi meg, amikor korábbi munkájáról kérdezem. A pékség nem készített és kínált gluténmentes termékeket, de mivel a vásárlók gyakran keresték az ilyen pékárukat, Attila már korábban is tisztában volt a jelentőségükkel.
A munkában azt szereti a legjobban, hogy nem érzi a börtön szigorát, értelmes tevékenységgel tudja elfoglalni magát, megtanul olyan munkafolyamatokat, amelyeket a börtönfalon túl nem ismerhetett volna meg soha. Ráadásul mindezt olyan helyen teheti, ahol nagyon ügyelnek a tisztaságra. Értelemszerűen a miliő jobban hasonlít a civil életre, ahol egyébként két fia várja, hogy szabaduljon.
Kétéves büntetését tölti, már csupán pár napja maradt hátra. Nagy álma, hogy visszatérhessen egy pékségbe.
A tésztagyártás európai fellegvárából szerzik be a gépeket
A bv. cége Olaszországból szerzi be az alapanyagot, a tészta 60 százalékban rizsliszt, 20-20 százalékban fehér- és sárgakukorica-liszt. Ennek az elegynek az a különlegessége, tudom meg, hogy a terméknek nincs kukoricaíze, amit a gluténmentes étrend követői közül sokan nem kedvelnek.
Az állampusztai bv-intézet alapításának érdekes a históriája. Az a földterület, ahol ma a központi intézet található, Wagner Pál földbirtokosé volt a 19. században. A férfi szeretett vadászni, ám egy nap előbb ért haza a vadászatból, és feleségét rajta kapta a lovásszal. Felindultságában lelőtte az asszonyt, amiért 13 év fegyházbüntetést kapott. A különböző börtönökben eltöltött idő alatt felismerte, hogy unalmas a rabok élete, ezért úgy végrendelkezett, halála után a birtok az államra szálljon. Ott hozzanak létre egy büntetés-végrehajtási intézetet, a rabokat pedig mezőgazdasági munkával foglalkoztassák. Halála után, 1884-ben alapították a börtönt.
Az osztályvezető elmondja: az olasz kapcsolat nem újkeletű, hiszen a tésztagyártógépeket szintén Itáliából szerezték be, szerinte, aki tésztával akar foglalkozni, tudja, csak Olaszországból érdemes gépeket vásárolni. Köztudott, hogy az olaszok fogyasztják a világon a letöbb tésztát évente, értelemszerűen a gyártósoraik is a legmagasabb szintet képviselik. Partnerük a világ minden részébe szállít berendezéseket.
Ha nem olasz alapanyagot használtak volna, sokkal drágább technológiát kellett volna beszerezniük a gyártáshoz, ugyanis abban az esetben elő kellett volna gőzölniük a lisztet. Így ezt megspórolták.
Nem kívánsághangverseny, mindenki dolgozik
Jó, jó, vonhatja össze a szemöldökét az olvasó, de honnan értenek a rabok a tésztakészítéshez?
Mindenekelőtt: jogszabály rögzíti, hogy minden olyan fogvatartottnak kötelező dolgoznia, akinek egészségi állapota, illetve büntetési fokozata ezt megengedi.
Az intézetbe beérkező fogvatartottak megjelennek a befogadó és fogvatartotti bizottság előtt, amely megvizsgálja, ki, milyen munkára alkalmas. (Így kerülhetnek a tésztagyár mellett a növénytermesztést vagy állattenyésztést végző részlegekbe.)
Természetesen mindez függ attól is, hogy a fogvatartott milyen biztonsági csoportba tartozik, mert nem minden munkahelyen lehet az összes biztonsági fokozatba sorolt fogvatartottat foglalkoztatni. Emellett vizsgálják azt is, hogy a fogvatartottaknak milyen előképzettségük van. A tésztaüzemben átlagban 20 rabot foglalkoztatnak. (Az 1200 fogvatartottnak egyébként 95 százaléka dolgozik.)
A tésztagyárban támasztott kívánalmak csupán segédmunkát igényelnek a fogvatartottaktól, amit bárki pár nap alatt elsajátíthat. A tésztaüzem rendkívül fontos szerepet tölt be a bv.-n belül, hiszen innen látják el tésztával az ország összes intézetét.
Vagyis: a fogvatartottak megtermelik maguknak az élelmiszert. Ezzel a bv. intézetek rengeteget tudnak megtakarítani.
A belügyminisztériumnak és az alá tartozó büntetés-végrehajtásnak általánosan az az elképzelése, hogy minden intézete legyen viszonylagosan önellátó, így más börtönökben is működnek kft.-k, ahol a rabokat foglalkoztatják. Ezekben az üzemekben szintén olyan termékeket állítanak elő, amelyeket más intézetekben is tudnak használni. Gyártanak bútort, egyenruhát, cipőt, termelnek zöldséget, tenyésztenek állatokat, sütnek kenyeret.
A hatalmas állampusztai gazdaságban hagyományos szántóföldi növények, vagyis kukorica, napraforgó, őszi búza, őszi árpa termelése mellett kertészet is működik, ahol sárgarépával, zellerrel, céklával, csemegekukoricával foglalkoznak. Állatokat is tartanak, van lovászat (ahol nóniuszokat tenyésztenek egy génmegőrző program keretében), juhászat (ahol szintén génállományt őriznek), két csirketelep, ugyancsak két mangalicatelep, de tartanak galambokat is, és működik egy EU-konform vágóhíd.
A húst nem csak a bv.-n belül használják fel, a piacon is értékesítik önkormányzatoknak, iskoláknak, a bárányokat például Olaszországba szállítják, emellett a juhok gyapját is eladják. Az intézmény teljes egészében kitermeli a működési költségeit.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Gyógyító levelek – börtönpasztoráció az írott szó erejével
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A remény rabjai: lehetséges új emberként szabadulni a börtönből?
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A rácson innen és túl – Van-e visszaút a börtönből a társadalomba?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
