Miért kell a konzervatív feminizmus?

– Egyik világnézeti oldalon se arat egyértelmű sikert a konzervatív feminizmus. A progresszív feministák azért nem ismerik el a létjogosultságát, mert szerintük egy konzervatív nőmozgalom nem lehet haladó, nem tudhatja igazán, mire van szükségük a nőknek; konzervatív nézőpontból pedig a feminizmus eleve gyanús baloldali kezdeményezés, amelynek sok rossz irányú társadalmi befolyást tulajdonítanak.

– Napjainkban a feminizmus kifejezés inkább negatív értelmezésű, és ha hozzátesszük a konzervatív jelzőt – ami idejétmúlt irányzat Nyugaton –, akkor érthető, hogy sokakból ellenérzést vált ki. Meggyőződésem, hogy a jövő a konzervatívoké lesz, akik számára fontos a tradíciók tisztelete, a családcentrikusság, az erkölcs és a nemzetek fennmaradása. Ugyanakkor a konzervatív oldalon is be kell látni, hogy ha igazságosságra törekszünk, akkor van még mit tenni az egyenlőségért. A nők gyakran nem tudják képességeiket kibontakoztatni, mert erősek a régi korok régi elvárásai, és a fejlődéshez szükséges körülmények nem mindig adottak. Ráadásul a liberális feminizmus elhitette velük, hogy a munkahelyi feladatok, a gyermekvállalás, a házimunka egyidejűleg teljesíthető. A konzervatív feministák viszont úgy gondolják, hogy a családalapítás közös esemény, és a női életút természetes része. Segítséggel – például az állam és a férfiak részéről – a magánélet és a munkahelyi karrier is kibontakozhat.

– Mivel a nők egyre több, korábban férfias életterületen jelennek meg, a férfiak körében elbizonytalanodás, szerepkeresés, sőt, a nőkkel szembeni indulat is tapasztalható.

– Az évszázados férfi-sztereotípiákba nem vagy csak részben épült be a nők támogatása a magánszférában, a gondoskodás területein. A konzervatív feminizmus a már megvalósult és megvalósuló eredmények elismerése mellett – például törvény előtti egyenlőség, szavazati jog, azonos bérezés, munkamegosztás – a „láthatatlan” területekre is fókuszál. Ilyen a nők önbizalmának növelése, hogy elhiggyék, a férfiakéval azonos szellemi képességekkel rendelkeznek, és képzettségük, tehetségük révén ugyanolyan pozíciókban is hitelesek lehetnek, mint ők. A nők könnyebben megkérdőjelezik kompetenciáikat, és egy-egy döntés előtt határozatlanabbak: „Biztos, hogy jól megvizsgáltam a lehetőségeket? Biztosan jó döntést hozok?” A férfiak ezzel szemben bíznak magukban. Ez látszott abban a kutatásban, amelyben országgyűlési képviselők felszólalásait elemeztük. A nők, noha felkészültek voltak, témaajánlásban és improvizatív elemek használatában bizonytalanabbnak mutatkoztak. De gyakorlat teszi a mestert, tehát a lehetőség biztosítása – ami nem egyenlő kvóták állításával – idővel meghozza a rutint.

Kép

Horváth Júlia Borbála

– A feminizmusnak immár a negyedik hullámát éljük, amikor a női egyenjogúsági törekvések összekeveredtek a gender- és LMBTQ-célokkal. A liberális és baloldali feministák „természetes szövetségeseiknek” tekintenek mindenféle hátrányos helyzetű kisebbséget, felvállalják az ő küzdelmeiket is. Közben pedig épp a női érdekvédelem lényegét veszítik el.

– Egyes szervezetek azzal próbálják növelni hitelességüket, hogy felvállalnak szociális problémákat. Csakhogy a nőknek más jellegű nehézségeik vannak, mint mondjuk a testi fogyatékossággal élő csoportoknak. Nyilván utóbbi is kiemelten fontos, de a kettő nem összekeverendő, mert attól egyiküknek sem lesz jobb. Ide sorolható például, hogy a nők csoportjában megjelentek a transz „nők”, vagyis a magukat nőnek valló férfiak, akik együttérzést, sőt morális és fizikai előnyöket remélnek. Látjuk ezt sok helyen a nyilvánosság szférájában, legyen az államvezetés, sportverseny vagy egy női mosdó. Ezáltal a nőiség leértékelődik, hiszen melyik nő akarna úgy viselkedni vagy gondolkodni, mint egy transz nő? A #metoo mozgalom története is az átpolitizáltság miatt vesztett irányt. A zaklatás valós probléma, és nők ezreit érinti, de az érdekszféra eszközévé vált, miközben az áldozatokat cserben hagyja. Miért ment bele? Általában ezt kérdezik, és nem azt, hogy miért ajánlották fel neki. Nemrég indítottam egy füzetsorozatot, amelyben „rázós” témákat járok körül: konzervatív feminizmus, láthatatlan munka, párkapcsolati kulturálatlanság, LMBT+ lobbi, keresztény önazonosság. Meggyőződésem, hogy az efféle ismeretterjesztés sokat segíthet a megértésben.

– Hogyan látod a párbeszéd lehetőségét a magukat progresszívnek és a konzervatívnak nevező feministák között?

– A női érdekvédelem újabb válaszúthoz érkezett. A már említett célok részben teljesültek, de a szélsőséges genderideológiával a progresszívek túllőttek a célon. Sokan visszakoznának, és a harcos múlt és a zavaros jelen után belátják, hogy józanságra lenne szükség. A közeledés érzékelhető és értékelendő. Nemrég vettem részt egy konzervatív vs. liberális beszélgetésen, ahol a főbb egyenjogúsági kérdésekben nem volt vita köztünk. A célokban és eszközökben viszont igen. A tapasztalat szerint a szélsőséges elképzelések nem a férfi és a nő konszenzusát hozzák el, hanem további megosztottságot, idővel pedig országok, nemzetek széthullását okozhatják. Holott a férfi és a nő egyenlőségével igazi szövetség jöhet létre, utódokkal és elégedett emberekkel, akik úgy érzik, hogy nem éltek hiába.