„Oroszként nem tudok tenni a háború ellen, de bűntudatot érzek miatta”

Az Európai Unió gazdasági szankciói mellett az Oroszországban is működő óriáscégek is sorra jelentik be az ország ellen tett lépéseket.

Csak néhány példa: a McDonald’s 850 éttermét zárta be, és felfüggesztette üzleti tevékenységét az országban a Starbucks és a Coca-Cola is.

A nemzetközi kulturális és sportélet is bojkottálta az oroszokat, az Európai Filmakadémia például idén nem válogat be orosz alkotásokat, míg a Disney törölte új filmjeinek oroszországi bemutatóit.

„Feszült most a helyzet Oroszországban. Bár az utcán járva ez nem tűnik fel, az emberek félnek és frusztráltak, ami agresszióhoz vezethet” – mondja Grigorij Judin moszkvai szociológus, aki szerint az Oroszország elleni intézkedések növelték az emigrációt az ifjúság körében. Az elmúlt hónapban az országot elhagyók számát egymillióra saccolja. „A fiatalok tartanak az állásuk elvesztésétől és egy gazdasági válságtól, illetve, hogy nekik is háborúba kell menniük. Féltik a szabadságukat” – magyarázza.

Az orosz fiatalok közül sokan borúlátók

A huszonéves Jekatyerina jelenleg Ausztriában él, így mindennapjait nem befolyásolták túlzottan a szankciók, Oroszországban lakó nagyszülei viszont már érzik a bőrükön annak hatásait. „A nagymamám pár hete úgy döntött, vesz egy porszívót, ha megkapta a nyugdíját. A jelen helyzetben viszont erre nincs lehetősége. A porszívók nagy részét külföldön gyártják, így hiánycikké váltak, és megemelkedett az áruk” – meséli. Noha az ő megélhetését nem veszélyeztetik a gazdasági intézkedések, nagyon aggódik a háború miatt, és naponta beszél édesanyjával és testvérével, hogy megnyugtassák egymást.

Hasonlóról számol be egy szintén Ausztriában élő orosz fiú, Szergej is (kérésére a keresztnevét is megváltoztattuk). „Amikor ez az egész elkezdődött, feszültség lett úrrá rajtam, képtelen voltam bármi másra koncentrálni. Az is idegessé tesz, hogy nem tudom, mikor találkozhatok a családommal, hogyan tudok nekik segíteni” – osztja meg aggodalmát. (A háború kirobbanását követően az Európai Unió teljes légterét lezárta az orosz repülőgépek előtt – a szerk.) A szankciókat illetően ő is borúlátó, és úgy véli, a helyzet a közeljövőben még rosszabbra fordul, a kulturális élet bojkottját pedig nonszensznek tartja.

Nemrég például a Cardiffi Filharmonikus Zenekar nem játszotta Csajkovszkij műveit egy koncerten, mert az ukrán közönség sértőnek találhatta volna.

„Nem tudom, mit akarnak ezzel elérni. Ráadásul Csajkovszkijnak ukrán gyökerei is voltak, így különösen érthetetlen a döntés” – kommentálja az esetet.

Generációk egymással szemben

Jekatyerina, aki 13 éves kora óta belarusz állampolgár, teljes mértékben ellenzi a háborút, valamint az orosz és a fehérorosz kormány politikáját, ennek ellenére mégis bűntudatot érez, mivel nem tud változtatni a helyzeten. „Sosem szavaztam Lukasenkóra, ellopták a szavazataimat. Megértettem, hogy nem a nép dönt, és a hatalom annak a kezében van, aki rendelkezik a szükséges forrásokkal. Mégis bűnösnek érzem magam, mert az én országom, Oroszország támadott meg egy másikat, és az én másik országom, Fehéroroszország asszisztál ehhez.”

A háború nemcsak belső feszültséget okozhat, de a családtagok és a barátok közé is éket verhet. Jekatyerina nagyanyja például erősen háború- és kormánypárti, ami miatt egy ideje nem beszélnek egymással. Szergej pedig azt meséli, néhány orosz barátja a szüleivel került konfliktusba, mivel azok háborúpártiak lettek, pedig korábban kifejezetten Putyin-ellenesek voltak.

Emellett többen a saját barátaiktól is sértő üzeneteket kaptak, vagy kikövették őket Instagramon.

„Engem szerencsére támogatnak, és ha szeretném, beszélgetnek velem a kialakult helyzetről, de sokan veszítették el a barátaikat a véleménykülönbségek miatt.”

Az idősebbek inkább támogatják az elnököt, míg a fiatalabbak szkeptikusabbak, mondja Grigorij Judin. Ennek oka a különböző médiafogyasztási szokásokban is kereshető: míg előbbiek jellemzően a kormány által irányított tévéből tájékozódnak, addig utóbbiak az internetről, a közösségi oldalakról. Igaz, mostanra ezek egy része is állami kontroll alatt áll vagy elérhetetlenné vált az országban, a Kreml például nemrég blokkolta a Facebook és a Twitter hozzáférhetőségét.

Orosznak lenni most sok helyen hátrány

A háború óta világszerte megszaporodtak a ruszofób megnyilvánulások és támadások. „Egy ismerősömet kitette az autóból a taxis, amikor megtudta, hogy orosz” – meséli egy orosz férfi, Egidius. Az eset a litvániai Klaipėdában történt, ahol a lakosság körülbelül 20 százaléka orosz nemzetiségű. Mint mondja, Litvániában, ahol felnőtt, oroszellenes megnyilvánulások korábban is gyakran előfordultak, de most még agresszívabbá váltak. Nemrég például kihelyeztek egy plakátot az „Orosz hadihajó, b... meg” szöveggel, utalva az ukrajnai Kígyó-szigetet védő ukrán őrség felkiáltására. A mondat azóta mémmé vált, pólókon, egyéb tárgyakon jelent meg, és az interneten is végigsöpört.

„Szerintem a tévé felerősíti az emberek negatív érzéseit az oroszokkal szemben. A híradások vagy akár az amerikai filmek mindig az oroszokat mutatják be rossznak” – véli Egidius, aki úgy gondolja, őt csak azért nem érte még atrocitás, mert litván nevet visel.

Az általunk megkérdezett orosz szociológus árnyaltabban látja a képet. Szerinte valamennyi észak-európai ország történelmi okok miatt korábban is bizalmatlan volt Oroszországgal szemben, amit felerősített a mostani háború, ám nem ez a domináns. Az amerikaiak negatív érzései ugyancsak korábbra, a hidegháború idejére nyúlnak vissza, de ezek nem az oroszok, hanem a szovjetek ellen szólnak, a filmekben is a szovjetek a „rosszfiúk”. „Az utóbbi húsz évben ez már nem jellemző, az orosz filmiparban viszont erősebbé vált ez a téma. Sok orosz mozi készült mostanában szovjet sportolókról, akik az USA-val és aljas nyugati emberekkel állnak konfliktusban.”

A történelem során egyébként már máskor is előfordult, hogy egy állam politikáját egy egész néppel azonosították. Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója szerint most hasonló figyelhető meg, mint a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően, amikor a Nyugat összemosta az Al-Kaidát az iszlám világgal. Az orosz állampolgárok azonosítása a putyini vezetéssel ruszofóbiához vezethet, figyelmeztetett a szakértő egy kerekasztal-beszélgetésen.

Az állam és a nép nem azonos

Grigorij Judin szociológus nem ért egyet azokkal, akik a mostani háborúért az egész népet okolják. „Ez a szörnyűség az orosz elnök hibája, nem a társadalom döntött róla. A hozzáállásukért viszont a civilek is felelősek, csak másképp” – véli. Elmondása szerint, bár az orosz nép nagyobb része nem támogatja az Ukrajna elleni támadást, a többségük továbbra is passzív, és elfogadja, amit az állam közvetít, miszerint ez egy katonai hadművelet, az ukránok pedig nácik.

A szakértőnek erről a ’30-as évekbeli Németország jut eszébe, amikor a németek nem tudták, mert nem akarták tudni az igazságot.

„Az az általános attitűd, hogy a kormány azt tesz, amit akar, úgysem tudják befolyásolni, és inkább hallgatnak, nehogy elveszítsék az állásukat” – teszi hozzá. Sőt, ennél súlyosabb következményekre is számíthat, aki felemeli a szavát a háború ellen, pontosabban, ha nevén nevezi a háborút. Ez ugyanis rémhírterjesztésnek számít, és akár 3–15 év szabadságvesztéssel is büntethetik miatta. Sokan egyébként már évek óta tüntetnek Putyin politikája ellen, de volt, akit megöltek vagy bebörtönöztek, hívja fel a figyelmet Judin.