„Majdnem mindenki sír az örömtől, amikor először meglátja magát a tükörben”

Fel tudnád idézni, milyen gondolatok jártak a fejedben, mielőtt közétetted volna bejegyzésedet a közösségi oldaladon?

Amióta a nagymamám elhunyt rákban, érzékenyebb vagyok magára a ráktémára. A betegségére már a végstádiumban derült fény, így összesen két hetünk volt felkészülni arra, hogy nem lesz sokáig közöttünk. A másik dolog, ami közrejátszott az akció meghirdetésében, egy pár évvel ezelőtti eseményhez kapcsolódik: épp vártam a buszra a megállóban, amikor a tekintetem egy hölgyre tévedt. Csinosan fel volt öltözve, ruhájának színével passzoló kendővel takarta kopaszságát. Egyszer csak megfordult, és rám mosolygott. Szemöldöke nem volt, csak az ajkait borította halványpiros rúzs. Arra gondoltam, bárcsak tudnék neki segíteni. Azonnal átéreztem, milyen nehéz lehet a nőknek kemoterápiás kezelés után szépnek érezniük magukat, s azt is, hogy mennyire nehéz lehet lelkileg megbirkózniuk azzal, hogy hajkoronájuk és szemöldökük kihullik.

Nemrégiben elhatároztam, hogy ingyenes szemöldöktetoválással segítek nekik, mert nagyon szerettem volna, hogy kevésbé emlékezzenek a tükörbe nézve a fájdalmas múltra és a kezelésekre, s hogy ők is teljes értékű, önbizalommal teli nőnek érezhessék magukat.

A bejegyzésem megosztása után két perccel már jelentkezett is egy hölgy hozzám, aztán elindult egyfajta lavina. Jelenleg 50-60 hölgynek van hozzám időpontja, s még körülbelül ugyanennyien vannak „várólistán”.

Hogyan reagálnak a vendégek, amikor először pillantják meg magukat a tükörben?

Majdnem mindenki elsírja magát az örömtől, amikor először meglátja magát a tükörben. A legelső vendégem másnap sírva hívott fel azzal, hogy épp végezte volna a reggeli rutinját a fürdőszobában, elő is vette a szemöldökceruzáját, hogy megrajzolja a szemöldökét, amikor rádöbbent, hogy többé nem kell ilyesmivel bajlódnia. Nagyon hálás volt, én pedig szívből örültem, hogy hozzájárulhattam a lelki jóllétéhez.

Kép

Kép: Pál Anna Klaudia

Egy kozmetikusnak olyan bizalmas dolgokat is elmond az ember, amiket másnak nem merne. Te milyen történetekkel találkoztál eddig? Miket mesélnek a kezelésen átesett vendégek?

Rendszerint mindent, de szó szerint mindent elmesélnek a betegségükről és magáról a kemoterápiáról. El is sírják magukat, miközben felidézik a részleteket. A legtöbb vendégem melldaganattal küzdött, sokuk a mai napig fél attól, hogy kiújulhat, és hogy újra át kell esnie a fizikailag megterhelő kezelésen.

Mindegyikük története megérint, de különösen azoké, akik pici gyermeket nevelnek, hiszen én is anya vagyok, két gyermekem van.

Elszorult torokkal hallgattam, amikor az egyikük az mondta: „Csak fel tudjam nevelni a kislányom!”.

Kozmetikusként mennyiben kell másképp foglalkozni a gyógyult rákbeteg vendégekkel, mint az egészségesekkel?

A kemoterápiás szerek miatt a bőr nagyon kiszárad, viszket, jobban hámlik és érzékenyebb is, ezért csak hat héttel az utolsó kemoterápiás kezelés után szoktam vállalni tetoválást. A művelet megkezdése előtt minden esetben elkérem a vendégtől az orvosi beleegyezési nyilatkozatot, illetve még egy, a tetoválással kapcsolatos beleegyező nyilatkozatot is aláíratok velük. Ami a tetoválási technikát illeti: a szemöldök-száltetoválás képes egy szőrszál és egy teljes szemöldök minden paraméterét leutánozni, de ugyanilyen szép és látványos eredményt lehet elérni satírozással is. A porozásos technikát csak úgy önmagában nem alkalmazom a kemoterápián átesett hölgyeknél, mert alig látszódna a végeredmény – a satírozott szemöldök elejét szoktam kicsit aláporozni, hogy ne tűnjön szigorúnak a tekintet, és a hatás természetes legyen.

Meddig tart ez a szép misszió?

Amíg élek, és amíg ebben a szakmában dolgozom, addig minél több nőnek szeretnék segíteni. Egyetlen feltételem van a szemöldök-tetoválásért „cserébe”: azt a pénzt, amit az illető hölgy a tetoválásra szánt volna, költse magára, a gyermekeire, vagy egy hosszú pihentető hétvégére. Költse az Életre, amelyben új esélyt kapott.