Véradás – mennyi az elég, és milyen gyakran mehetünk?

A közösségi oldalakon szervezett véradások sok embert érintenek meg érzelmileg, ezáltal pedig sokakat tudnak megmozdítani. Akár olyanokat is, akik korábban még nem adtak vért. Az ilyen kezdeményezésekkel egyedül az a probléma, hogy ha a felhívás valamilyen speciális vércsoportra vonatkozik, akkor „kiürítheti” annak a ritka vércsoportnak a donorbázisát, amelynek hosszú távon kellene biztosítania az adott vércsoportból a vérellátást – tudjuk meg Jákó Kingától, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) főigazgatójától. Mindezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy egyszerre rengeteg vér összegyűlik ugyanabból a típusból, azt pedig jellemzően nem tudják teljes egészében fölhasználni, mert ugyanarra a vércsoportra egyszerre nincs igény ennyire nagy mennyiségben, a vérkészítményeket viszont 5 hét után selejtezni kell, annál tovább nem tarthatók el. Ha 6 hét vagy néhány hónap múlva lenne szükség ugyanarra a vércsoportú vérre, akkor ugyanazok a donorok már nem feltétlenül tudnak vért adni, hiszen a férfiak évente csak ötször, a nők pedig csak négyszer adhatnak vért. Emiatt lenne jobb az, ha az emberek jó szándékát hosszabb időre el lehetne osztani, nem pedig egy-egy akcióhoz kötve.

Mennyi az ideális?

Miközben a közösségi oldalak hihetetlen embertömegeket mozgatnak meg, gyakran pedig a szükségesnél lényegesen több vér gyűlik össze az adott vércsoportból, addig az emberek maguktól lényegesen ritkábban adnak vért.

Például cikkünk készítésekor a nyolc gyűjtött vércsoportból négy állt csak rendelkezésre megfelelő mennyiségben, a másik négy vércsoportból a vérkészlet éppen elegendő volt (a vérkészletek szintje az OVSZ holnapján, a www.ovsz.hu oldalon bármikor megtekinthető). Az „éppen elég” és „megfelelő” kifejezések a honlapon azt mutatják, hogy a szokásos felhasználás és a jelenlegi készlet hogyan viszonyul egymáshoz. Az „éppen elegendő” azt jelenti, hogy ha például van olyan műtendő beteg, aki már be van ütemezve, az operációjához pedig már félre is tették a vért, azt mégis elhalaszthatják abban az esetben, ha például hirtelen érkezik egy vérző beteg vagy egy rosszul levő leukémiás. Az tehát nem fordulhat elő, hogy bárkinek az élete amiatt forogna veszélyben, mert az adott vércsoportból hiány van, egyedül a tervezett műtéteket halaszthatják addig, amíg a vérellátó az adatbázisában szereplő önkéntesek segítségével biztosítani nem tudja az adott vérkészítményt. Ilyenkor célzottan keresik meg az adatbázisban szereplő donorokat.

Mi lenne a megoldás?

Ahhoz, hogy az ilyen jellegű behívás publikus lehessen, azaz a vérellátó csatlakozhasson egy közösségi oldal felhívásához és jelezhesse, ha összegyűlt a kellő mennyiségű vér, komoly fejlesztésekre, bonyolult kommunikációs rendszerre lenne szükség. Ennek oka az, hogy a közösségi oldalakon bárki szervezhet véradást, így a vérellátónak ezzel a „bárkivel” kellene felvennie a kapcsolatot, vele kellene egyeztetnie, őt kellene megkérni arra, hogy amikor már biztosan elegen adtak vért az adott vércsoportból, lekerüljön a felhívás. Viszont addigra már nagy az esély arra, hogy a felhívást többen meg is osztották, így elég valószínűtlen, hogy kivitelezhető legyen. A vérellátó ettől függetlenül dolgozik azon, hogy valahogy be tudjon kapcsolódni a közösségi oldalakon szervezett véradás segítésébe, de egyelőre nem találtak rá megfelelő megoldást. Jelenleg ők is saját Facebook-oldalukon keresztül kommunikálnak, ott osztják meg az információkat az önkéntesekkel.

Speciális esetek

Egy-egy speciális vérből akkor is lehet hiány, ha a vérellátó épp „vérben dúskál”. Ilyesmi akkor történik, ha olyan immunológiai összetételű vérre van szükség, ami csak kellő válogatás után szerezhető be.

Ilyen esetekben az intézetnek speciális donorokat kell behívnia, emiatt előfordul, hogy a vérkészítményre pár napot várni kell. Azt ugyanis tudni kell, hogy még az azonos vércsoportba tartozó donortól levett vér sem jó minden olyan betegnek, aki amúgy ugyanolyan vércsoportú. Sokszor ugyanis indokolt, hogy a donor vére az alcsoportokban vagy egyes kórokozókkal, immunológiailag aktív anyagokkal történt találkozás történetében is egyezzen a betegével. Ilyesmire akkor van például szükség, ha valaki már többször kapott életében transzfúziót, emiatt pedig sokféle emberi fehérjével érintkezett. Ez esetben nem kaphat bármilyen készítményt, mert az akár árthat is – emiatt fordulhat elő, hogy a megfelelő vér beszerzésére várni kell.

Donoros számháború

Az OVSZ adatbázisában jelenleg 2 milliónál több ember van regisztrálva. Ők azok, akik valaha már adtak vért. A vérellátó mozgósítható bázisa értelemszerűen nem ennyire nagy, hiszen van, aki már régen nem adott vért. Mint megtudtuk, 2014-ben összesen 268 ezer ember adott legalább egyszer vért. Ez nagyon kevés, a megfelelő mennyiséghez minden véradónak három alkalommal kellett volna vért adnia. Ennyi vérre lenne szükség ahhoz, hogy a kórházakban soha ne legyen gond. Persze előfordul, hogy az emberekben megvan a véradási szándék, de közbejöhet bármi, ami meghiúsítja azt: ehhez elég egy kisebb megfázás vagy egy utazás. Ilyesmi miatt sokszor még azok is elhalasztják, akik már a naptárjukba is beírták, mikor mennek vért adni.
A szolgálatnak nincs arról pontos információja, ki miért ad vért, de terveznek olyan pszichoszociológiai felmérést, ami vizsgálná a motivációt. Ez fontos lenne, mert ha az okokat tisztán látnák, ha készülne erről egy statisztikailag is értékelhető kutatás, akkor jobban célt érhetnének a kampányaikkal, üzeneteikkel. Azt azért tudják a tapasztalatok alapján, hogy sokan azért lesznek önkéntesek, mert volt olyan családtagjuk, aki vért kapott. De ezenkívül is ezerféle egyéni indíttatás szóba jöhet. Viszont a segíteni akarás mindig jelen van a motivációk között.