Az USA utolsó helyen áll a családbarát politika tekintetében az UNICEF szerint – Szülés utáni ellátások

Az Egyesült Államokban jó várandósnak lenni, mert magas színvonalú a szülésfelkészítés, amelyet leginkább dúlák végeznek. Egy 2013-as tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy egy dúla bevonása a terhesgondozásba csökkenti a szülés körüli komplikációk kialakulásának kockázatát, miközben nemcsak az anyák és csecsemőik számára, de az orvosi-egészségügyi közösség egésze számára is előnyökkel járhat.

A szülés után azonban drasztikusan visszaesik a juttatások és ellátások száma és színvonala az Egyesült Államokban.

Sok olyan ország van, ahol a felkészítés a szülésre része az egészségügyi ellátó rendszernek. Hollandiában és Belgiumban például a terhesség 34. hetétől a szülés utáni teendők megtervezésére koncentrálnak, de Spanyolországban is havonta be kell jelentkezniük a várandós kismamáknak a szülésznőjüknél az un „cartilla de embarazo” lapjukkal, amely leginkább a magyar terhesgondozási kiskönyvre emlékeztet. Finnországban mára már világhírűvé vált a szülési csomag, amit az anyák a terhesség 22. hete után igényelhetnek. Ez az ingyenes csomag egy alapvető csecsemőgondozási cikkekkel telt doboz, amelynek színes karton csomagolása kisággyá alakítható.

Egy 2010-es, szülés utáni gondozásról szóló, kultúrákat áttekintő tanulmány a következőket írta: „A szülés utáni időszakot leggyakrabban 40 napban határozzák meg. A legtöbb kultúrában vannak speciális szülés utáni szokások, beleértve a speciális étrendet, az elkülönítést, a pihenést és az anya számára nyújtott segítséget.” Ezzel szemben „az Egyesült Államokban sok nő számára a szülés utáni 6 hetes orvosi kontroll pontot tesz egy olyan időszak végére, amely alatt az anya semmilyen formális vagy informális támogatást nem kapott” – áll az Amerikai Szülész-nőgyógyászok és Nőgyógyászok Kollégiumának (ACOG) 2018-as bizottsági véleményében. A világ többi részén azonban nagyon sokféle szokást találunk a szülés utáni időszakban a szülő nő segítésére, támogatására.

Mexikóban például a cuarentena szokása honos, ami családi körben töltött 30 napos pihenési időszakot jelent. Hasonló szokást találunk Kínában is. A japán anyák visszaköltöznek a szülői házba, ahol segítségre, támogatásra számíthatnak. Ezt az időszakot satogaeri bunbennek nevezik. A koreai családoknál szülés után 3 hétre elkülönítik az anyát és a gyermekét, és hínárlevessel kínálják, amelyet saam chil illnek hívnak. A kelet-európai nők jellemzően a szülés utáni első hónapban otthon maradnak, pihennek. A látogatók nélküli pihenés mellett Latin-Amerikában a szülés utáni testmasszázs és a haskötés is elterjedt.

Kép

Kép: Unsplash

Azt azonban fontos megjegyezni, hogy az ilyesfajta szülés utáni csendes, elkülönült pihenés nem minden esetben jelent tökéletes megoldást. Vannak kultúrák, ahol az effajta külön idő csökkenti a szülés utáni depresszió (PPD) kialakulásának esélyét – ilyen például Kínában a peiyue („az anya, vagyis az anyai nagyanya anyáskodása”) szokása egy 2006-os kutatás szerint. Azonban egy 2001-es tanulmány japán nők körében azt találta, hogy a satogaeri bunben nem feltétlenül csökkentette a PPD arányát. A családdal együtt töltött idő, a bezártság nem csökkenti kategorikusan a mentális distresszt, sőt, bántalmazó családi kapcsolatok esetén növelheti azt. És néhány ősi hagyomány – mint például a fürdés vagy a fogmosás mellőzése – nem is éppen higiénikus vagy hasznos.

Mindenképpen van azonban egy szempont ezekben a szokásokban, amelyet a mai felgyorsult világunk megtanulhatna ezekből a századokon át velünk élő hagyományokból: a lelassulás.

„Mindenre, amire egy újszülöttnek szüksége van, szüksége van egy új anyának is. Tehát azt tudjuk, hogy egy újszülöttnek pelenkázásra van szüksége, tudjuk, hogy egy újszülöttnek állandó táplálékforrásra van szüksége, tudjuk, hogy egy újszülöttnek szemkontaktusra van szüksége, tudjuk, hogy egy újszülöttnek megnyugtatásra van szüksége. Ezek pont azok a dolgok, amikre egy új anyának is szüksége van – mondja Kimberly Ann Johnson, „A negyedik trimeszter” című könyv szerzője. – Nagyon nehéz azt mondani az amerikai anyáknak, hogy lassítaniuk kell. És még ha tudják is, hogy lassítaniuk kellene, nem tudják, hogyan lassítsanak.” Az amerikai nők büszkék a függetlenségükre, az irányító szerepükre, és nem akarják bezárva érezni magukat. Pedig ez késleltetheti testi-lelki állapotuk helyreállását.

„A szülés utáni időszak kulcsfontosságú – vallja dr. Nathan Riley, Kentuckyban élő szülész-nőgyógyász, valamint hospice és palliatív ellátásra szakosodott orvos. – Az Egyesült Államokban hiányzik valami a nők szülés utáni ellátásából. Nem az lenne egy anya dolga szülés után, hogy önmagáról gondoskodjon és önmagát diagnosztizálja, hanem hogy gondoskodjon az újszülöttjéről.”

Ha egy nő szülés után teljesen magára marad minden gondjával és kérdésével, minden problémájára csak azt a választ kapja, hogy „majd elmúlik”, az nem csak nehéz, hanem veszélyes is.

A megoldást az anya otthonában nyújtott szakszerű és rendszeres rutinellenőrzések jelentik, mint amilyen Magyarországon a védőnői gondozás. A mi rendszerünkhöz hasonló a dániai, ahol a szülést követően a szülésznő a kórházból távozás napján telefonál, ellenőrzi, hogy minden rendben van-e, majd a következő 4-5 napban egy egészségügyi dolgozó látogatja meg az újdonsült kismamát. Hollandiában és Belgiumban az újdonsült édesanyáknak kraamverzorgster, azaz ’kismama nővér’ áll a rendelkezésére, aki a kórházi elbocsátást követő első 8 napon belül 24 órában elérhető és segítséget nyújt az édesanyának, otthon. A svéd anyák számára a szoptatási tanácsadást az egészségbiztosítás fedezi, és a szülésznők annyiszor keresik fel otthonukban az anyákat a szülést követő 4 napban, ahányszor csak igénylik. Franciaország is kínál a szülés követően az anyáknak otthoni ellátást, ezen kívül minden anya automatikusan beutalót kap medencefenék-regeneráló terápiára is.

Van azonban egy olyan terület, amivel úgy tűnik, egyetlen országban sem foglalkoznak intézményes szinten igazán: ez pedig az anyák mentális egészsége, azaz jól-léte.

Még azokban az országokban is akadálya a segítségkérésnek a megbélyegzéstől való félelem, ahol a mentális egészséget célzó szolgáltatások elérhetők, és azokról nyíltan beszélnek. Ez azért riasztó, mert a terhesség alatt, illetve a szülés utáni első évben jelentkező depresszió például az Egyesült Államokban kétszer olyan gyakori, mint a terhességi cukorbetegség. A perinatális hangulati és szorongásos zavar (PMAD) pedig a gyermekvállalás körüli leggyakoribb orvosi szövődmény. „A szülészeti szolgáltatókat külön képezni kellene, hogy az anya mentális egészségével kapcsolatos problémákat diagnosztizálni és kezelni tudják – mondja Pec Indman, okleveles perinatális pszichológus és oktató, a „Beyond the Blues – a szülés előtti és utáni depresszió és szorongás megértése és kezelése” című könyv szerzője. – Ezen kívül a szolgáltatóknak világos útvonalat kell kijelölni a kezelésre szoruló nők további támogatására vagy gyógyszeres kezelésére. A Postpartum Support International szervezet rendelkezik egy reproduktív pszichiátriai konzultációs telefonos segélyvonallal, amelyet a szolgáltatók hívhatnak a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos ingyenes konzultációkért" – mondja Indman.

Kép

Kép: Unsplash / Kelly Sikkema

Az USA utolsó helyen áll a családbarát politika tekintetében az UNICEF 2016-os felmérése szerint.

Az Egyesült Államokban például a munkavállalók mindössze 14 %-a jut fizetett szabadsághoz, és 4 nőből 1 a szülést követően 10 napon belül már vissza is tér a munkahelyére.

Pedig a szülés utáni szabadság nagyon is fontos: hozzájárul a pozitív anya-gyerek kapcsolat, az érzelmi kötődés kialakulásához, időt biztosít az anyának a felépülésre, és a szoptatás is nagyobb arányban sikeres, ami csökkenti a csecsemők halálozási arányát.

A szülés utáni szabadság hossza nagyon eltérő a különböző országokban, néhány héttől több hónapig, vagy akár három évig is terjedhet. Az Egyesült Államokban mindössze nyolc államban (Kalifornia, New Jersey, Rhode Island, New York, Washington Massachusetts,  Connecticut és Oregon) vehetnek igénybe az anyák fizetett szabadságot a szülés után.

Az azonban szomorú, hogy elterjedt egy olyan vélekedés, miszerint ha van is fizetett szülés utáni szabadságra lehetősége egy nőnek, él is ezzel a lehetőséggel, az otthon töltött időnek „produktívnak” kell lennie. Kimberly Johnson rámutat, hogy sok nő nem veszi ki a teljes szülési szabadságot, vagy túlhajszolja magát ezidő alatt. „Még elképzelni sem tudjuk, milyen érzés lenne, ha más emberek gondoskodnának rólunk” – mondja. Sokan hiszik, hogy ha három héttel a szülés után már jól vannak, akkor ők a kivételek, és jöhetnek-mehetnek az újszülöttel. De ez nem így van. „Senki sem kivétel – mondja Johnson, és hozzáteszi: – Nincs olyan nő, akinek ne lenne szüksége pihenésre ebben az időszakban.”

A cikk szerzője Mandy Major, édesanya, szülés utáni dúla PCD(DONA) A Major Care távgyógyászati startup társalapítója, amelynek keretében szülés utáni segítséget kínálnak frissen szült anyáknak.

Az összefoglaló a healthline.com cikke nyomán készült.