Több ezer magyar fiatal segített a járvány elleni védekezésben – Mi motiválja a magyar egyetemistákat az önkéntességre?

Az önkéntesség fejleszti az ember jellemét

Hegyi Levente, a fővárosi Than Károly Ökoiskola 18 éves kadét tanulója maszkokból, gumikesztyűkből, védőfelszerelésekből álló csomagokat állított össze a tesztelőpontok számára. Ugyan a feladat csak négy napot vett igénybe, ám többször is hajnali ötkor kezdett, és utána még órái is voltak. Mindezek ellenére, mint mondja, jó érzés volt, hogy segíteni tudott a járvány elleni védekezésben. „Az önkéntesség sokat tud hozzátenni egy ember személyiségéhez, jellemfejlődéséhez” – véli. Ebben egyetért az iskola igazgatója, Csordás Katalin is, aki szerint ezek a feladatok empátiára, toleranciára és bajtársiasságra tanítják a fiatalokat nemcsak kadéttársaik, hanem a nagyobb közösségek felé is. „A középiskolásoknál fontos, hogy csapatban végezhessék a munkát, és legyen egy közös cél, ami összetartja őket és közösségi élményt ad nekik” – mondja az intézmény vezetője.

Az iskolában egyébként nagy hangsúlyt fektetnek az önkéntességre: a honvédelmi, valamint a rendészet és közszolgálat ágazati képzések alappillére, hogy a diákok bármilyen nagyobb társadalmi célú feladatra mozgósíthatók. A tanulókat gyakran hívják társadalmi eseményekre, például helyszínbiztosításra, iskolai versenyek lebonyolítására.

Kép

A Than Károly Ökoiskola igazgatója és kadétjai. Jobb szélen Hegyi Levente - Kép: Fekete Fanni

Segíti a generációk együttélését

Szili Ákos és Walton Mihály a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Hallgatói Önkormányzatának vezetőiként több száz egyetemista önkéntes munkáját koordinálták: népszerűsítették a feladatokat társaik körében, összegyűjtötték a jelentkezéseket és a Semmelweis Egyetem által megadott paraméterek szerint beosztották, hogy ki mikor, hol és mennyit tevékenykedjen.

Hetente több százan álltak munkába, és még most, a járványhelyzet enyhülését követően is több tízen jelentkeznek.

A műszakis hallgatók a Semmelweis Egyetem teszteket végző egyetemistáit szállították sofőrként a tesztelőpontokra, illetve valamennyien callcenterekben vállaltak adminisztrációs feladatokat.

Kép

Walton Mihály és Szili Ákos - Kép: Fekete Fanni

„Évente többször rendezünk egyetemi és kari szintű önkéntes napot. A XI. kerületben vállalunk önkéntes tevékenységeket, például kerítésfestést és kertrendezést a közeli óvodákban, idősotthonokban, vagy szemétszedést – olyan feladatokat, amik kevés szakértelmet igényelnek és sok embert lehet rá mozgósítani” – sorolják. Hallgatótársaikat az motiválja, hogy tegyenek a környezetért, amelyben élnek és amiért tanulnak. Mihály emellett úgy gondolja, ezek a programok segítik a generációk együttélését és javítják egymás megítélését is. „Az idősek hajlamosak ferde szemmel nézni a hangosan bulizó egyetemistákra, ezek a megmozdulások viszont megváltoztatják a fiatalokról alkotott képüket.”

Olyan készségeket szereztek, amikre máskor nem tudtak volna szert tenni

A Semmelweis Egyetem mind a hat karának hallgatói tavaly március óta segítenek a Covid-19 elleni harcban. Először a H-UNCOVER országos reprezentatív szűrési programban vettek részt, majd nyáron indítottak egy hallgatói szűrőpontot. Októberben csatlakoztak az Országos Mentőszolgálat szűrési munkájához, amelynek keretében Felvidékre is elutaztak. Emellett többek között a pedagógusok szűrésében is részt vettek. A harmadik hullámban a Semmelweis Egyetem saját klinikáin biztosították az önkéntes jelenlétet. Itt nyolcszáz hallgató dolgozott, az elmúlt másfél év során pedig ötezer egyetemista vállalt valamilyen önkéntes munkát.

A részvétel a járvány elleni védekezésben két vizsgaidőszakot is felölelt. A hallgatók helytállását vizsgakedvezményekkel és anyagi díjazással honorálták, például két héttel kitolódott a vizsgázási lehetőség. Takács Félix, a HÖK alelnöke szerint viszont nem ez volt a motiváló erő, sokkal inkább a hivatástudat, hiszen gyógyításra készülnek már jó ideje.

A Covid elleni védekezésben a nehézségek ellenére a lehetőséget próbálták látni, azt, hogy gyakorlati tapasztalatra tehetnek szert.

Kevés hallgatónak adatik meg, hogy már az egyetemi évek alatt ilyen komoly feladatokban próbálja ki magát. „Ebben a rendkívüli helyzetben a sotésok olyan készségeket is elsajátítottak, amikre normál helyzetben nem biztos, hogy alkalom lett volna” – mutat rá Félix. Őt türelemre, kitartásra, alázatra tanították az elmúlt hónapok, és más látásmódot adtak neki mind magával, mind a választott hivatásával és a hallgatótársaival szemben. „Számomra még jobban megmutatkozott, milyen összetartó közössége van a Semmelweis Egyetemnek. Senki sem próbálta meg kivonni magát a feladatok alól, hanem bajtársakként tették a dolgukat.”

Kép

Tripolszky Bálint és Varga Judit igazságügyi miniszter - A kép Tripolszky Bálint tulajdona.

Ahogy a BME-n, úgy a Semmelweis Egyetemen is hagyománya van az önkéntes munkának: klinikai vagy segédápolói munkát eddig is végeztek, aztán az igények növekedésével a tenni akarás is megnőtt. „A hallgatóink összefogva, egy közösségért dolgoztak ebben a zivataros időben – veszi át a szót Tripolszky Bálint, a SE HÖK-jének elnöke, akinek jólestek a társadalomtól érkező pozitív visszajelzések. – Akár a mentőszolgálattal mentünk szűrni, akár a klinikán voltunk a betegek ágya mellett, mérhetetlen hálát kaptunk a páciensektől, mivel tudták, hogy hallgatók vagyunk, és az egyetemi tanulmányaink mellett folytatjuk a munkát. Amikor például szűrni mentünk egy idős házaspárhoz, marasztalni akartak minket ebédre” – meséli. Bálintot az is motiválta, hogy az egyetem vezetése partnerként tekintett rájuk: napi szinten tartották a kapcsolatot Dr. Merkely Béla professzorral és Dr. Szabó Attilával, a Semmelweis Egyetem Klinikai Központjának elnökével, és minden járványügyi operatív megbeszélésre meghívták őket.

Megtanultak szót érteni mindenféle társadalmi réteggel

A Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának hallgatói Covid-szűrésekben tevékenykedtek, míg a gépészek sofőri feladatokat láttak el. Kertész Nikolett és Dékány Péter vegyes érzelmekkel emlékeznek vissza az elmúlt időszakra: nagyon jó pillanatokat és szívszorító perceket is megéltek. A járványhelyzet őket is megviselte lelkileg, de sok támogatást kaptak a környezetüktől, és erős volt a csapatszellem.

Az önkéntesség alatt sok kiszolgáltatott helyzetben lévő emberhez mentek ki, végeztek szűrést külföldről érkezett covidos hallgatók, tartós betegek és mélyszegénységben élők körében, valamint hajléktalanszállón is.

Egy fedél nélküli kevésbé tájékozott a járványt illetően, így a hajléktalanokkal való munka során az is felkészülést igényelt, hogy megértessék velük magukat. „A szűréseknek köszönhetően élettapasztalattal gazdagodtunk, és megtanultunk mindenféle embertípussal szót érteni, kezelni őket” – mondja Péter, aki azért vállalta a feladatot, mert tudja, hogy ha ő lenne nehéz helyzetben, rajta is ugyanúgy segítenének.

Nikolett és Péter együtt egy alkalommal életet is mentettek. A Sátoraljaújhely melletti Károlyfalván járva egy ágyban fekvő covidos beteget találtak, aki napok óta nem evett, és 220-as vérnyomással és magas lázzal feküdt. A nő könyörögni kezdett, hogy vessenek véget a szenvedéseinek. „Már pont elfogyott a védőruházatunk, de Peti ennek ellenére is mellettem maradt. Amíg a mentőre vártunk, előkerestem és beadtam neki a gyógyszereit, megitattuk, hideg vizes ruhával borogattuk, és folyamatosan mértük a vérnyomását. Mire kiértek a mentős bajtársak, összekészítettük a ruháit, amit a kórházba vitt magával” – meséli Nikolett. A történet aztán jól végződött: a beteg életben maradt, ők pedig nem kapták el a betegséget.

Nikolettet jó érzéssel töltötte el, amikor olyan gyógyultakat látott viszont, akiknek korábban ő nyújtott segítséget. Neki emiatt is érte meg az önkénteskedés, és a családokért, az aggódó szülőkért, nagyszülőkért, akik a vírus miatt nem tudtak találkozni szeretteikkel. „Olyat nyújthattunk nekik, amit más nem tud megadni, csak az ebben dolgozók. Felbecsülhetetlen élmény volt látni a gyógyultak és a Covid-negatív emberek örömkönnyeit” – idézi fel.

A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége által 2016-ban alapított Magyar Családokért Díj minden évben olyan személynek, vagy közösségnek adományozható, aki/amely tudományos, közéleti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a magyar családok érdekében fejti ki tevékenységét. Az Asszonyszövetség elnökségének döntése alapján, 2021-ben Dr. Szlávik János és Dr. Bobek Ilona főorvosok által irányított Dél-pesti Centrumkórház Infektológiai, valamint Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás osztályok munkatársainak adományozták a díjat. 
A rendkívüli helyzetre tekintettel, az elnökség úgy határozott, hogy 2021-ben elismerő oklevélben részesítik azon orvos- és egészségtudományi és azon egyetemek hallgatói önkormányzatait is, amelyek hallgatói részt vettek a koronavírus-járvány elleni védekezésben, így a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem, a Corvinus Egyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, és a Széchenyi István Egyetem Hallgatói Önkormányzatai, illetve a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Than Károly Ökoiskola és Technikum honvéd kadét ágazati képzésben résztvevő tanulói kaptak elismerő oklevelet. Elismerésben részesült a Csíki Sör Manufaktúra és a Magyar Védőnői Szolgálat is.