„Nem csak a falakat kell újjáépítenünk” – beszélgetés Azbej Tristan államtitkárral
Egy nemzet, egy ország önbecsüléséhez hozzátartozik a szolidaritásra való képesség, az odafordulás azokhoz, akikkel egy közösségbe tartozunk és szükséget szenvednek. Ez nemcsak az egyén, a közösség számára is megerősítő, bátor és fontos gesztus, a felnőtt identitás jele. A volt szocialista blokk országai sokáig úgy gondoltak magukra, mint akik támogatásra, segélyre szorulnak – nem véletlenül. Harminc évvel az autonómiánk visszanyerése és a rendszerváltás után eljött az ideje, hogy mi forduljunk mások felé. A csupán négy éve működő, Hungary Helps Program névre hallgató kormányzati segélyprogram a világ üldözött keresztény közösségeinek nyújt segítséget. Vezetőjével, Azbej Tristan államtitkárral a program budapesti irodájában, az ahhoz tartozó kertben és az épületben található kápolnában beszélgettünk.
Az irodaház boltíves pincéjében kialakított kápolna jól szimbolizálja a program szellemiségét, spirituális voltát. A helyiséget úgy alakították ki, hogy bármelyik keleti keresztény egyház szertartása szerint is lehessen liturgiát tartani benne: érvényesül a háromosztatúság, az oltár körbejárhatósága és az elfüggönyözhetőség.
A kápolnát Szent István vértanú, az első ismert üldözött keresztény és egyben államalapító szent királyunk védőszentje tiszteletére szentelték fel. István vértanút ráadásul minden keresztény egyházban tisztelik, az úgynevezett közös szentek egyike – így különösen is jó helyen van ebben a szent térben, ahol több keleti keresztény egyház képviselője (többnyire a vezetője) megfordult már, színpompás miseruhákkal, ikonokkal és egyéb kegytárgyakkal gazdagítva az egyébként puritán helyiség falait.
Legtöbbünk talán nincs is tisztában azzal, hányféle keresztény felekezethez tartoznak a Közel-Kelet és Afrika keresztényei. Azbej Tristan sorolja korábbi vendégeiket, egyikről-másikról röviden mesél, utalva rá, hogy milyen nehézségekkel – terrorizmussal, üldöztetéssel, templomrombolással – néztek szembe.
Elgondolni is fájdalmas, hogy a világon 340 millió keresztény ember, családok, gyermekek és persze papok és szerzetesek is, szenvednek üldöztetést. Napjaink legnagyobb mértékű emberjogi válsága ez, egyúttal a legelhallgatottabb is – elhallgatott, mert túl nagy a jelentősége.
Ha csak napirendre kerülne a világ nagy emberjogi szervezeteiben, kiszorítaná az ott tárgyalt, ennél sokkal kisebb jelentőségű, ám a világ ideológiai trendjeiben nagyobb fontossággal bíró problémákat. A valóság ezúttal is, mint oly sokszor, ellentmondana a liberális mainstream ideológiáknak. A munka tehát, amit a kicsiny hazai segélyprogram és a világban még néhány hasonló, elkötelezett intézmény végez, heroikusnak mondható.
Ez utóbbi programokból többet deklaráltan a magyar program mintájára alakították ki, ilyen például a lengyeleké vagy az USA előző kormánya által alapított amerikai program. Tevékenységük nem csak szimbolikus: ahová eljutnak, akiknek az életén konkrétan segítenek, ott ez a segítség jelentős és fontos. A probléma nagyságrendje és a rászorulók száma azonban messze meghaladja a lehetőségeiket. Amolyan első fecskék ők, akik remélik, hogy nyarat csinálhatnak. Így érzik ezt a közel-keleti egyházak vezetői is, akik nemcsak a humanitárius segélyért, az újjáépítésben való együttműködésért vagy éppen az ösztöndíjakért hálásak, hanem mindenekelőtt a gesztusért. Örülnek, hogy van olyan nemzet a világ jólétben élő felében, amely fontosnak érzi, hogy szolidaritást vállaljon annak a térségnek a keresztényeivel, ahonnan a modern világ kereszténysége is kinőtt. Azokkal a területekkel, ahol ma a háborúk, a terrorizmus, az üldöztetés változatos kombinációi határozzák meg a keresztény közösségek mindennapjait.
„A munka egy elemző csoportban kezdődik, hogy pontos képünk legyen humanitárius katasztrófákról, politikai veszélyhelyzetekről, háborúkról a szír, iraki, libanoni vagy éppen egyiptomi, nigériai keresztény közösségekben” – meséli Azbej Tristan. Az elemzők munkája alapján keresik meg az egyes rászoruló közösségeket, elsősorban az egyházakon keresztül. A beazonosított problémák közül a helyi egyházzal egyeztetve keresik meg azt a feladatot, amelynek ellátásával a legtöbbet tudnak segíteni a rendelkezésükre álló eszközökkel. Ez lehet humanitárius gyorssegély: egészségügyi, élelmezési, ellátási segítség vagy akár pénz is a katasztrófák túlélőinek. Ilyen katasztrófa volt például húsvétkor a Srí Lanka-i templomi merénylet vagy a tavalyi bejrúti kikötői robbantás a város keresztény negyedében. Ilyenkor elsősorban a kenyérkeresők nélkül maradt családokra, árván maradt gyermekekre koncentrálnak. Olyan is előfordult, hogy a súlyosan sérült áldozatoknak Budapesten szervezték meg a kórházi kezelését, rehabilitációját.
Nyújtanak a programon belül hosszú távú támogatást is, ilyen például, amikor menekülőben levő közösségeknek egészségügyi vagy oktatási segítséget adnak. Nigériában például fontos a lányok városi oktatása: az iskolákban viszonylag biztonságban vannak a Boko Haramtól, akik a keresztény kislányokat egyébként afféle szabad prédának tekintik. A segítségnyújtás harmadik formája az újjáépítés, ez teszi ki talán a legnagyobb részt a Hungary Helps Program projektjei közül. Dzsihádisták által lerombolt falvakban lakóházakat, iskolákat, utakat építenek újra – és amit más segélyszervezetek a rosszul értelmezett politikai korrektség jegyében elkerülnek: templomokat. Pedig a templom, a vallásgyakorlás helye a közösség teljes gyógyulása, újjáépülése szempontjából esszenciális jelentőséggel bír. A mentális és a fizikai újjáépítésnek is szimbolikus momentuma, mikor újra szentmisét lehet tartani egy korábban meggyalázott, esetleg lövészeti célpontnak használt templomban. Azbej Tristan irodájának a falán a ninivei fennsík Tell-Aszkuf településének templomából származó fotó látható, amelyen 13 kisgyermek keresztelőjét tartják éppen: ez volt az első szertartás, amit a magyar támogatásból újjáépített szentélyben tartottak.
A település nevét hálából kiegészítették a „Magyarország leánya” utótaggal.
Erre a településre – ahol a dzsihádisták a templommal együtt a temetőt is lerombolták, jelezve ezzel, hogy a keresztény közösséget úgy, ahogy van, kiirtásra ítélik – azóta az itt élők háromnegyede visszaköltözött, miközben Irak más részein a keresztény közösségek létszáma egyötödére csökkent.
„A támogatásnak új megoldásai is vannak a hagyományos segélyezésen kívül” – folytatja az államtitkár. „Ösztöndíjprogramunknak köszönhetően több mint 160 fiatal jár egyetemre ma Magyarországon ezekből a közösségekből, azzal a feltétellel, hogy ha végeznek, hazamennek és otthoni közösségeiknek motorjává, vezetőivé válnak. Legújabban pedig önkéntesek is csatlakozhatnak a Hungary Helps Programhoz, tehát a kedves olvasó is. Lehetőség van pénzadomány célzott eljuttatására (sőt, nyomon követésére is), illetve egyes, biztonságos helyszíneken a helyi közösségek életébe való bekapcsolódásra az újjáépítésben, az oktatásban és az egészségügyben.”
Márciusban Ferenc pápa meglátogatta az iraki keresztény közösségeket, ezzel segítve, hogy az üldözött keresztények sorsával kapcsolatban leomoljanak a hallgatás és közöny falai a jóléti világban. A látogatás során Azbej Tristan is találkozott a Szentatyával, de nem volt alkalma a programról mesélni neki, mivel megelőzte őt a társaságukban levő egyházi vezető, Moszul szír ortodox érseke, Nikodémusz. Az érsek méltatta a Hungary Helps Programnak a sokat szenvedő iraki keresztény közösségek számára nyújtott, mindenki mást megelőző, érdemi és önzetlen segítségét.
Talán ennek is köszönhető, hogy a pápa Irakból hazafelé, a repülőgépen bejelentette, elfogadja a magyarok meghívását, és ellátogat szeptemberben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróeseményére.
A Képmás magazin egy új sorozatot indít Közkincs címmel, amelyben Molnár-Bánffy Kata, a Képmás kiadóvezetője olyan elhivatott emberekkel beszélget, akiknek az eredményes munkája sokak számára érdekes lehet, és közkincs, ahogy a sorozat címe is mutatja: közös ügyünk, valami, amire vigyázni akarunk. A sorozat többi részét ide kattintva olvashatja>>
Ez a cikk a Képmás magazin 2021. júniusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
