Kedvenc retró tárgyaim a kilencvenes évekből
A nosztalgiázás pozitív hatásáról a karantén idején bizonyosodtam meg. Jó érzés volt visszanézni a pár évvel ezelőtt készült fotókat, a múltba révedés melegséggel töltött el és hitet adott abban, hogy lesznek még olyan idők, amikor hasonló élményekben lehet részem. Ekkor jutottak eszembe azok az ikonikus tárgyak is, amelyek a gyerekkoromat jellemzik. Bár kevés rá az esély, hogy ezek újra divatba jöjjenek, kedvenc retró tárgyaim listázása jó lehet arra, hogy megfigyeljük, húsz év alatt mennyit változott a világ.
Felhúzós (mechanikus) ébresztőóra
Ez az a tárgy, amely mély nyomot hagyott bennem. Esténként mindig fel kellett húzni ahhoz, hogy másnap a beállított időben megszólaljon. Az élesen berregő hangra reggelente inkább felriadtam, mint megébredtem. Vigyázni kellett, hogy olyan helyre rakjuk, ahonnan nem tud leesni, a folyamatos rázkódástól ugyanis „lába kelt”, és könnyen lefordult az asztal széléről, szekrény tetejéről. Reflexből ma is sokszor megkérdezem esténként a barátomtól, hogy felhúzta-e az órát.
Tárcsás telefon
A kifejezést, tárcsázni a számot, manapság is használjuk, pedig ma már csak be kell ütnünk a számokat, vagy meg kell nyomnunk a gombokat a mobilunkon, ha fel szeretnénk hívni valakit. A tárcsás vezetékes telefonon úgy tudtam megadni a hívószámot, ha a lyukas tárcsa alatt lévő számoknak megfelelően tekertem a tárcsát. A legjobb szórakozásom mégis az összegubancolódott telefonvezeték kibogozása volt.
Töltőtoll
Ma már talán csak a kalligráfusok használják, én viszont ezzel tanultam meg írni. Csak akkor tudtam használni a tollat, ha megszívtam tintával. A füzetben a pacák elkerülhetetlenek voltak, sokszor nemcsak a kezem, de még az ajkam is tintás lett tőle. Itatóspapírt is használtunk a nehezen száradó sorok szárazzá tételéhez, csak akkor lapozhattunk tovább a füzetben. Aztán jött a patronos toll, amit már kicsivel egyszerűbb volt használni.
Magnókazetta
Sok mindent hallgattam magnóról: zenét, mesét, angol és német nyelvleckét. Tipikus és sokszor előforduló probléma volt, hogy a magnó kihúzta és begyűrte a kazetta szalagját. Míg mások ceruzával tekerték vissza a szalagot, én, ha csak tudtam, az ujjamat használtam hozzá.
Trapéznadrág
A nőies vonalakat hangsúlyozó csőnadrágok még sehol nem voltak, amikor én gyerek voltam. A lefelé bővülő szárú trapéznadrág volt divatban, aminek az alja könnyen poros, sáros, vizes lett, ráadásul az útszéli bogáncsokat is hamar be tudtam vele gyűjteni. Bár nemrég újra felkerült a boltok polcaira, bevallom, nem rohamoztam meg érte az üzleteket.
Szalvéták
Pontosabban a szalvétagyűjtemény. Kisiskolásként az volt az egyik hobbim, hogy mindenféle szalvétát vásároltam, cserélgettem, sokat ajándékba is kaptam. Volt karácsonyi, húsvéti, pöttyös, vonalas, kockás, állatos, növényes, a sor viszont soha nem akart véget érni, mindig akadt újabb szerzemény. Néhány osztálytársammal versenyeztünk is, hogy kinek van több egyedi darabja. Pedig akkor még nem is ismertük a szalvétatechnikának nevezett kézműves díszítést, pusztán önmagukért gyűjtöttük a szalvétákat.
Gömbrágó
Az édességek közül a gömbrágó volt az egyik kedvencem. Tetszett a csomagolása, és az, hogy a rágók különböző színűek és ízesítésűek voltak; igaz, nem volt könnyű összerágni őket. A papírba csomagolt rágók is nagy népszerűségnek örvendtek nálunk, a bennük rejlő matricákkal szépen kidekoráltuk a tesómmal a hűtő ajtaját.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Az a szép múlt, amit sokan visszakívánnak... – Jobban éltünk régen, mint ma?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
