Az árulkodó külső, avagy a rejtélyes szignatúra-tan
Bizonyos növények azért hasonlítanak egyes testrészeinkre vagy szerveinkre, mert a növény így jelzi, minek a gyógyítására használható – ezt vallotta két híres ókori szerző is, a gyógyszerész Dioszkuridész (Kr. u. 1. sz.) és az orvos Galénosz (kb. Kr. u. 120–200). Az elmélet később keresztény szerzőknél is megjelent, akik e különös jelenséget az isteni gondviselés bizonyítékának tartották, hiszen a természetet Isten könyveként olvasták, a könyv betűiben, azaz a természet formáiban pedig Isten rejtett üzeneteit látták.
A növények efféle jeleiről, úgynevezett szignatúráiról állítólag a legendás svájci orvos, Paracelsus (1491–1541) írt először bővebben, ám a szignatúrák részletes tanát a 16. század végén az olasz természettudós Gianbattista della Porta, illetve a német misztikus Jakob Böhme terjesztette el Európa-szerte. Böhme szerint Isten a dolgokat eleve úgy formálta meg, hogy jelezzék számunkra céljukat és hasznukat.
Ha tehát egy növény levele vagy szirma a szívre hasonlít, jó szívgyógyszer lesz, a tüdő alakú levél a tüdő bajára jó, a vese alakú a vesére, a répa alakú a.... és így tovább.
Ám a szignatúra néha nem magában a növényben, hanem annak környezetében, termőhelyének alakjában ismerhető föl. A kerek tavak körül termő páfrányokból például remek szemgyógyszer készíthető, míg a köveken tenyésző moha a húgykő ellen lesz hatásos.
A szignatúra-tan a 17. században élte fénykorát. A marburgi alkimista-orvos, Oswald Kroll például teljes könyvet szentelt a témának, amelyben egyebek közt leírta, hogy az agyra emlékeztető dióbél a fej bajait gyógyítja, a herékre hasonlító fokhagymagerezdek az impotenciát, a lyukacsos levelekből általában a pórusos bőr számára készíthető orvosság vagy kozmetikum, míg a tüdő alakú orvosi tüdőfű a tüdőbaj, a fül alakú júdásfülgomba a fülbaj, a vese alakú kapotnyak pedig a vesebajok kezelésére alkalmas. Számos növény az európai nyelvekben valóban valamilyen testrészhez, szervhez hasonlóságáról kapta nevét, ez azonban persze nem jelenti azt, hogy egyéb köze is lenne az adott dologhoz.
Természetesen akadtak olyan gyógynövények, amelyek igazolták ezt az elméletet, például az egyes epebajok ellen hatásos borsmenta levele tényleg hasonlít valamennyire az epehólyagra, a (mint latin neve is mutatja) lépbajok ellen hatásos asplenium trichomanes (madárfészek-páfrány) leveleinek fonákján pedig tényleg némi fantáziával lépre emlékeztető dudorok, spóratokok láthatók. Csakhogy az esetek többségében a növény alakja és hatása közt sehogyan sem fedezhető föl kapcsolat. A szív legjobb gyógyszere, a digitalis (gyűszűvirág) virága például inkább gyűszűre, harangra vagy ujjra emlékeztet, mintsem szívre, míg az aszpirin eredeti alapanyagának, a fűzfának egyetlen része sem hasonlít emberi szervekhez.
Mindenesetre azt ajánlom, hogy mielőtt bármilyen növényt formája alapján használnánk orvosságnak, kérdezzük meg előbb orvosunkat, gyógyszerészünket.
A szignatúra-tan később szerepet játszott a 19. század elején különösen népszerű, ám máig is széles körben használt homeopátiában is, Indiában pedig az ájurvédikus orvoslás szintén tartalmazza elemeit. És bevallom, ha folyik az orrom, én is szívesen fogyasztok orvosságként folyékony gyógyszert, ha lehet, legalább negyvenöt-ötven fokosat.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
