Kiknek kell karanténba vonulniuk?

A bevezetőben említett ismerősöm egészen addig, amíg a teszteredménye meg nem erősíti, nem tekinthető COVID 19-fertőzöttnek, csak gyanús esetnek. Előfordulhat ugyanis, hogy más vírusok vagy baktériumok okozzák a tüneteit. A vele szoros kapcsolatban álló emberekre csak akkortól vonatkozik a két hét otthonmaradás és megfigyelés hatósági kötelezettsége, ha PCR-teszt bizonyítja Aurél betegsége eredetét. Ha tehát Aurél tesztje pozitív lesz – ami hamarosan kiderül –, feleségének is otthon kell maradnia. Még ekkor sem biztos, hogy hatósági felszólítást kap erre, mert az is elegendő biztosíték lehet, ha a háziorvos felszólítására együttműködően viselkedik.

A háziorvosoknak a páciensek háromféle osztályozását kell szem előtt tartaniuk, mivel ez a besorolás határozza meg a teendőiket: gyanús eset – valószínűsített eset – megerősített eset.

Ki számít „gyanús esetnek”? Minden olyan személy, akire teljesülnek a klinikai kritériumok, vagy minden olyan személy, akinél az orvos COVID-19 fertőzés fennállását gyanítja.

Ki számít „valószínűsített esetnek”? Minden olyan gyanús eset, akinél fennáll az epidemiológiai kapcsolat is, vagy radiológiai vizsgálata olyan eltérést mutat ki, amely COVID 19-fertőzésre utal.

Ki a „megerősített eset”? Akinél teljesül a laboratóriumi kritérium, vagyis első vagy későbbi PCR-tesztje pozitív lesz (klinikai mintájában Sars-CoV-2 nukleinsavat mutatnak ki). Előfordul, hogy az első teszt még negatív lesz, de ha erős a gyanú, akkor az orvos kötelezhet második, sőt, harmadik teszt elvégzésére is.

Magától értetődik, hogy mind a gyanús, mind a valószínűsített, mind a megerősített eseteket el kell különíteni a többiektől, hiszen fertőznek vagy fertőzhetnek.

Az elkülönítés legjobb, legkényelmesebb módja az otthonmaradás. Kórházi ápolásra csak annak van szüksége, akinek a tünetei súlyossá válnak, vagy ápolása otthon megoldhatatlan.

A gyanús, enyhe tünetekkel rendelkező betegek nem kapnak hatósági felszólítást, a háziorvos vagy szakorvos utasítását kell teljesíteniük. Ugyanez vonatkozik hozzátartozóikra is. Az orvos, mérlegelve helyzetüket, dönthet úgy, hogy az egy háztartásban élőknek a még meg nem erősített állapotban nem kell karanténba (megfigyelési célú izolációba) vonulniuk. A valószínűsített és megerősített esetekben is a házi- vagy szakorvos utasításait kell követniük, aki ekkor már biztosan elrendeli a beteggel szoros kontaktusban lévők számára is a karantént, vagyis az otthoni járványügyi megfigyelést. A nem egy háztartásban élő lehetséges kontaktszemélyeket a kerületi/járási hivatal népegészségügyi osztálya keresi meg. Ebben az esetben már a Nemzeti Népegészségügyi Központ hivatalos értesítése is megérkezik, ki kell tenni a karantént jelző piros cédulát a bejárati ajtóra vagy kapura.

A karantén betartását pedig szúrópróba-szerűen ellenőrzik a rendőrök – településenként eltérő gyakorisággal –, és ha nem tartózkodik otthon az erre kötelezett személy, akár többmillió forintos bírságot is kiszabhatnak.

A kontaktszemélyek „felgöngyölítése” részben hatósági feladat, de vannak teljesen egyértelmű élethelyzetek.

Ki a magas kockázatú kontaktszemély? A COVID-19 fertőzöttel egy háztartásban élő személy; a fertőzöttel személyes kontaktusba került és zárt légtérben együtt tartózkodott személy (2 méteren belüli távolság és 15 percnél hosszabb idő) – ilyen lehet pl. iskolai osztályterem, irodai megbeszélés, kórházi beteglátogatás. Érdekes módon nem sorolják ide a bármilyen közlekedési eszközön együtt utazókat, kivétel a repülő, amelynél veszélyeztetettnek számít a fertőzöttől bármely irányban kétülésnyi távolságon belüli személy. Sőt, a repülők olyannyira veszélyes helyek járványügyi szempontból, hogy néha a teljes utasközösséget és kiszolgáló személyzetet karanténba helyezik.
Az már sokkal nehezebben deríthető ki, aki pl. kézfogás útján került közvetlen fizikai kapcsolatba az új koronavírussal fertőzött személlyel, vagy akire ráköhögött a beteg, vagy szabad kézzel ért a használt papír zsebkendőjéhez… Az alkalomszerűen kapcsolatba került személyek esetében – ha kilétükre egyáltalán fény derül – nincs szükség hatósági megfigyelésre, de jó, ha két hétig fokozottan figyelik testi tüneteiket.

Mindenkinek jár a PCR-teszt?

Az orvosoknak a gyanúsnak ítélt eseteknél van mérlegelési lehetősége, de a Nemzeti Népegészségügyi Központ ajánlja ebben az esetben is a teszt kérését. Ez nyilván a tesztek rendelkezésre állásától is függ. Kötelező az orvos számára, hogy kérje a tesztet azon markáns tünetekkel (magas lázzal, köhögéssel, nehézlégzéssel, hirtelen szaglás- és ízérzékelés-vesztéssel) rendelkező páciense számára, akinek a körülményei is indokolttá teszik ezt: pl. korábban járványos területen tartózkodott, vagy szoros kapcsolatban állt koronavírusos személlyel, egészségügyi dolgozó, bentlakásos intézmény lakója, stb.

A fentiekből is kitűnik, hogy milyen nagy szerepük és felelősségük van az alapellátásban dolgozó orvosoknak. Nekik kell eldönteniük, hová, milyen súlyú kategóriába sorolják be a beteget, kérik-e számára a tesztet, ők követik figyelemmel állapotuk alakulását (telefonos konzultációval), intézik kórházi beutalójukat, ha szükséges.

A karanténlakók speciális csoportja: a külföldről érkezők

Akik másik országból érkeznek, akár nyaralásról, akár látogatóba, két hétig otthon kell tartózkodniuk. Anna és családtagjai másfél hete érkeztek haza Horvátországból. „Nem tartunk attól, hogy megbetegszünk, mert egy szinte teljesen lakatlan szigeten töltöttük szabadságunkat. Hazafelé már a határon megkaptuk a karantén elrendeléséről szóló végzést és a piros cédulát a házunk kapujára. A Nemzeti Népegészségügyi Központ felszólítása egy hét múlva, postán érkezett meg. Az első héten már ellenőriztek minket a rendőrök, mindegyikünknek meg kellett jelennünk előttük.” Anna elmondása szerint udvariasak voltak, és örültek, hogy együttműködést tapasztaltak.

Mikor és hogyan ér véget a karantén?

Ha a megfigyelés két hete alatt nem alakulnak ki betegségtünetek, a karantén automatikusan véget ér a 14 nap leteltével, nem kell hozzá semmilyen hivatalos igazolás, sem laborvizsgálat. Ha viszont a kontaktszemély észleli magán a tüneteket, ő is „valószínűsített esetté” válik. Az izolációt csak akkor lehet a betegek esetében megszüntetni, ha a beteg legalább három napja láztalan, légúti tünetei megszűntek, és a tünetek kezdete után legalább 10 nap eltelt – ekkor az orvos gyógyultnak nyilváníthatja őket. Tünetmentes fertőzöttek izolációját a fertőzés igazolása utáni 10. napon lehet feloldani.

Még egy fontos gondolat: A WHO ajánlása alapján COVID-19 gyanús vagy fertőzött anyák számára javasolt a szoptatás, ugyanis a szoptatás előnyei jelentősen felülmúlják a baba fertőződésének esetleges kockázatát.

A gyerekek otthontartózkodásáról és iskolai hiányzásáról szóló cikkünket itt olvashatja.

Forrás:
Nemzeti Népegészségügyi Központ, eljárásrend a 2020. évben azonosított új koronavírussal kapcsolatban – 2020. június 16.