Érzi a macska, hogy beteg vagyok – Mi magyarázza az ilyen jelenségeket?

Gyerekkoromban Pétfürdőre jártunk nyaralni, Édesanyám nővéréhez. Amikor leszálltunk a vonatról, öreg kutyájuk, Bandi mindig ott várt minket a vasútállomáson. Volt, hogy a gazdái is vele voltak, de sokszor volt, hogy csak úgy, egyedül. A ház nem volt körbekerítve, és az állomás nem volt messze, de azért nem mondhatni, hogy Bandi állandóan ott őgyelgett volna. Azt viszont mindig tudta valahonnan, hogy mikor jöjjön ki elénk. Rengeteget találgattuk, de ma sem tudunk rá biztos magyarázatot. Talán az előkészületekre figyelt fel, vagy az emberek szavaiból lesett el számára érthető információkat? Sosem fog kiderülni: Bandi magával vitte titkát a sírba.

Kifinomult érzékek

Bizonyára sokan felfigyeltek már hasonló jelenségre: sok kutya, macska megérzi, és előre jelzi is a családtagok érkezését. Tény, hogy érzékszerveik kifinomultabbak, mint a mieink, árnyalatnyi hangokat is képesek megkülönböztetni, például a léptek zaját, vagy az egyes motorok hangját, és mindezt sokkal messzebbről meghallják, mint mi. A szaglásunkban még nagyobb a különbség: az ember még elképzelni is képtelen azt, hogy a kutya hányféle szagot tud megkülönböztetni egymástól, és ezeket milyen nagy távolságból megérzi.

Háziállatainknak az időérzéke is kiváló: mintha csak karórájuk lenne, pontosan tudják, hány óra van éppen, és ha egy esemény (mondjuk, a gazda hazaérkezése) rendszeresen ugyanabban az időpontban érkezik, az állat egy idő után tisztában van vele, mikorra várhatja haza.

Sokszor azonban ezeknek a tényezőknek mindegyike kizárhatónak tűnik, és az állati ösztönök mégsem tévednek.

Mondd, hol fáj?

Azt is sokan tapasztalhatták, hogy az állatok átveszik a gazdájuk hangulatát, együtt örülnek vele, ha boldog, és lehangoltak, ha szomorú. Megérzik az ember félelmét, feszültségét vagy haragját, és ez egyértelműen meglátszik a viselkedésükön. Különbséget tesznek a játékos birkózás és a valódi, indokolt fenyítés között: néhai boxeremet játék közben néha úgy oldalba találtam a lábammal (miközben ő a bokámat igyekezett elkapni), hogy csak úgy döngött, és sosem vette rossz néven, de ha két ujjal feddően a tarkójára legyintettem, szégyenkezve csapta hátra a fülét. Közismert tény továbbá, hogy a háziállatok, kiváltképp a macskák, megérzik, ha a gazdájuk beteg, ha fáj valamije, és a testére telepszenek, lehetőleg oda, ahol fáj, mintha enyhíteni szeretnék a fájdalmat, ami gyakran sikerül is. Mondhatja persze bárki, hogy mindezt az ember csak beleképzeli a kedvence viselkedésébe, ám ennél többről van szó.

Kép

Kép: Unsplash

A lélekkísérő macska 

Az állatbarátok saját megfigyelésein túl az állatok rendkívüli képességeit ugyanis hivatalosan elismert módon, vagy csak úgy félhivatalosan, a gyakorlati orvoslás és betegellátás is alkalmazza. És itt nem csupán a terápiás állatokról van szó, amelyeknek a puszta jelenléte és érintése, minden rendkívüli képesség bevetése nélkül is pozitív hatással van a beteg vagy lelkileg, szellemileg sérült páciens hangulatára, vérnyomására stb.

Ma már célzottan képeznek ki ugyanis olyan kutyákat, amelyek az epilepsziás rohamot jelzik előre, és figyelmeztetik gazdájukat, hogy elkerüljék az eszméletvesztéssel járó baleseteket, és alkalmaznak kutyákat bizonyos daganatos betegségek diagnosztizálására is.

Az Egyesült Államok egyik rehabilitációs intézetében pedig él egy Oscar nevű macska, aki halálpontosan jelzi előre a halált: tíz év alatt több mint százszor vált be a jóslata, és egyszer sem tévedett.

Mindennek van szaga

Hogy csinálják? Mi a titkuk? Minden valószínűség szerint nem a túlvilági erőkkel állnak kapcsolatban. Egyszerűen csak érzékelnek olyan dolgokat is, amit mi nem. Az állatok kiváló megfigyelők, és azok, amelyek olyan szorosan élnek együtt az emberrel, mint a kutya vagy a macska, kiváltképp érzékenyek minden jelzésünkre. Figyelik a testtartásunkat, a szemünk pillantását, a hanglejtésünket, olyan apró, finom jeleket, amelyeket öntudatlanul adunk le.

A macskák igen érzékenyek a hőmérsékletre: megérzik, hogy a testnek melyik része melegebb a többinél, ami könnyen utalhat gyulladásra.

Talán mindezeknél is fontosabbak a szagok: a hangulatunk és az egészségi állapotunk megváltozása, de még a halál közeledte is egyaránt különböző vegyületek (hormonok, bomlástermékek stb.) képződését eredményezi a szervezetben, amit az állatok érzékeny szaglószerve érzékelni képes.

Kép

Kép: Getty Images

Mindenre van magyarázat

Az állatokhoz kapcsolódó titokzatos jelenségeknek nem mindegyikére tudjuk ma még a választ. Az állatoknak olyan érzékszervei is lehetnek, amelyekkel mi nem rendelkezünk: érzékelhetnek hőmérséklet-különbségeket, mint egyes kígyók; elektromos impulzusokat, mint a cápák vagy a kacsacsőrű emlős; a fény polaritását, mint a rovarok; rezgéseket, mint az elefánt; ultrahangokat, mint a denevér; a víz áramlását, mint a halak; vagy éppen a föld mágnesességét, mint a vándormadarak. És olyan információkat is a környezetből, amelyekről ma még azt sem tudjuk, hogy léteznek. Lehet, hogy még sok évtized kell ahhoz, hogy az állatok titokzatos „hatodik érzékének” megtaláljuk a magyarázatát. De hogy van rá magyarázat, az biztos.  

Oscar, a lélekkísérő macska felugrik a haldokló ágyára, dorombol neki, és nem mozdul mellőle. A rehabilitációs otthon személyzete ilyenkor már értesíti a hozzátartozókat, akiknek így van idejük elköszönni, felkészülni. Még sohasem tévedett.

A rohamjelző kutyákat epilepsziások számára képzik ki. Ugatással vagy egyéb módon jelzik a roham közeledtét, de az is előfordul, hogy a testükkel akadályozzák meg, hogy a beteg olyan helyre kerüljön, ahol baleset érheti (például lépcső).

Közhelynek számít, hogy a kutya megérzi, ha félnek tőle. Ennek alapja egyrészt az, hogy a félelem bizonytalanná teszi az ember mozdulatait, másrészt az, hogy hatására megnövekszik a szervezetben az adrenalinszint, aminek a kutya érzi a szagát.

Egykor nagy sikert aratott az „Okos Hans” néven elhíresült cirkuszi ló, aki számolni tudott: patájával koppintva adta meg a választ a matematikai feladatokra, akkor is, ha a gazdáját nem láthatta, így az nem adhatott jelt neki. Végül kiderült, hogy a közönség önkéntelen jelzéseiből tudta, mikor kell abbahagynia a kopogtatást.

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. januári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>