Vízimentőként a Balaton-parton

– Nagyon izgalmas, hogy hajón dolgozol. Hogy indult a hajós életed?
– Számomra soha nem volt idegen a víz. Kiskorom óta úsztam, utána váltottam a vízilabdára, majd amikor jött nyolcadik után a felvételi, akkor én – egyik ismerősöm ajánlására – egy hajós suli mellett döntöttem.

– Mióta vagy a VMSZ (Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata) kötelékében?
– 2015-ben tettem vízimentő vizsgát, azóta minden nyáron, ha csak tehetem, jövök a Balatonra.

– Mi motivált arra, hogy vízimentő legyél?
– A víz közelsége, a Balaton-part és az, hogy segíteni tudok az embereken. Jó úgy lefeküdni este, hogy jót tettem, tudtam segíteni, hogy hasznosan telt a nap.

– Balatoni vagy?
– Nem, egri vagyok, és ott kezdtem el úszni még óvodás koromban.

– Miért pont az úszást választottad? Miért nem dzsúdót vagy kosárlabdát?
– A szüleim szerették volna, hogy elkezdjem, aztán engem meg megfogott a sportág. Szerettem lejárni az uszodába.

– Hány évesen végezted el a vízimentő tanfolyamot?
– 16 évesen. Akkor ez egy kéthetes tanfolyam volt. Úgy zajlottak a mindennapjaink, hogy ez a két hét be volt táblázva tantermi órákkal és „vízi” órákkal, ahol gyakorolhattuk a vízből mentést és felkészülhettünk a gyakorlati vizsgára.

– Változtál azóta, amióta vízimentő vagy?
– Felelősségteljesebb lettem. Ahogy telnek a nyarak, egyre inkább ezt érzem. Azok az esetek is megérintenek, amik a strandon történnek. Ez arra késztet, hogy amikor csak mint fürdőző megyek be a vízbe, akkor is felelősségteljesebben viselkedjek.

– Mit tanácsolnál a fürdőzőknek eddigi tapasztalataid alapján?
– Sose fürdőzzenek egyedül! Mindig jó, ha van mellettük valaki a vízben, így ha szükséges, akkor tudnak egymásnak segíteni. Azoknak a családtagoknak, akik kint maradnak a parton, mindig jelezzék, hogy merre mennek, mit csinálnak. Ha úszni mennek, akkor azt megköszönnénk, ha a bójasorral párhuzamosan úsznának, nem pedig befelé, a mély víz felé.

– Amikor valakihez oda kell menned tanácsot adni, akkor hogy viselkedsz, milyen vagy?
– Megpróbálom illedelmesen, de kellőképpen határozottan átadni a tanácsokat. Törekszem arra, hogy megértsék: jó szándékkal fordulok feléjük.

– A hétköznapi életedben is ilyen vagy? Magabiztos és határozott?
– Igen, próbálom mindig úgy kezelni a helyzeteket.

Kép

Gergely Gergő - Kép: VMSZ Média

– A tanfolyamon kommunikációs módszereket is tanultatok. Ez hasznos volt?
– Igen. Nekem az a szerencsém, hogy a civil életben is szeretek beszélgetni, szeretek új embereket megismerni, szóval nekem a kommunikációval sosem volt igazából problémám. Nem vagyok rest, ha látom, hogy valami olyat csinálnak, amit nem szabad, akkor egyből odamegyek, és megpróbálom megtalálni velük a közös hangot. Minden ember más, mindenkivel másképp kell kommunikálni.

– Folyamatos figyelem, katamarános szolgálat, járőrözés, egész nap pásztázzátok a vizet… Nem fárasztó egész nap folyamatosan figyelni?
– Mentálisan nyilván megterhelő a folyamatos koncentráció, az, hogy folyamatosan fürkésznünk kell a vizet. Engem az kicsit kikapcsol, ha járőrözök. Pont a napokban néztem meg a telefonom alapján, hogy átlagban napi 10 kilométert lesétálok a strandon járőrözve. Ilyenkor is figyelem a vizet meg a vízparton lévőket, de nekem ez megkönnyíti a napjaimat.

– Büszke vagy arra, hogy vízimentő vagy?
– Igen, büszke vagyok rá. Ajánlottam a barátaimnak is, hogy végezzék el a tanfolyamot. Büszke vagyok a csapatra és a munkára is egyaránt. Nagyon hasznos feladatot látunk el. Segítünk a bajbajutott embereknek vagy bárkinek, akinek problémája adódik. Próbálunk segíteni a vízen és a vízparton is. Ez az egész egy jó csapatépítő munka, mert akik egy strandon dolgoznak, azok között működnie kell a kommunikációnak. Egy mentés esetén ez nagyon fontos. Rádiózunk a központnak, és ha mentőkocsi érkezik, akkor kinyittatjuk a kaput, biztosítjuk a mentőkocsi bejutását… Ezekhez kell a jó kommunikáció egymás között. Meg vagyok elégedve az összes kollégámmal.

– Mit üzennél azoknak, akik gondolkoznak azon, hogy vízimentők legyenek, de eddig még nem mertek belevágni?
– Szerintem egy felejthetetlen nyári élményt adna nekik. A társaság és a munka is nagyon sok élményt, pozitívumot adna az életükhöz.

– Tehát azt javaslod, hogy vágjanak bele?
– A magabiztos úszástudás nagyon fontos, és ha emellett még ambíciót is éreznek magukban, hogy szeretnének segíteni másokon, akkor csak javasolni tudom, hogy végezzék el a tanfolyamot.

– Szerinted trendi dolog vízimentőnek lenni?
– A lányok körében biztos. (mosolyog)

– Ezt úgy érted, hogy a lányoknak bejön, hogy vízimentő vagy?
– Igen, a lányok nagyon szeretnek minket. Szerintem jó imázst ad az embernek, hogyha vízimentő.

– De vízimentőnek lenni nem a külsőségekről szól. Nagyon komoly követelményeknek kell megfelelnie mindazoknak, akik vízimentőként dolgoznak a VMSZ-nél. Nem elég, ha valaki sikeres vizsgát tesz, a tudásáról évről évre is számot kell adnia.
– Ott van mögötte a szakmaiság, igen, minden évben kártyamegújító vizsgát kell tenni, és ott is meg lehet bukni. Teljesíteni kell egy bizonyos szakmai szintet. Nekem ez szerencsére nem okozott még gondot.

– Szeretnéd folytatni?
– Pillanatnyilag azon vagyok, hogy továbbtanuljak, de ha lesz rá lehetőségem, akkor jövőre is jövök.

– Köszönöm a beszélgetést! Eseménymentes szolgálati napokat kívánok!