Elkésett újévi fogadalmak… helyett egy optimista lista!

Mary Poppins bezzeg ha séta közben kirakatot látott, önmaga tükörképét bámulta elégedetten. Pedig Mary, a leírások alapján, nem volt éppen szívdöglesztő szépség, a saját rendszerében viszont, láthatóan, tökéletes.

A Harry Potter-univerzum egyik mágikus tárgya Edevis tükre. Ebben a tükörben úgy látod magad, ahogy a szíved legmélyebb vágya szerint látszol. Csak a tökéletesen boldog ember az, aki aktuális önmagát látja a tükörben. Ezzel a tárggyal csak az a baj, hogy könnyen fogva tartja a használóját. Nem hogy fogadalmakat nem tesz, listákat nem ír, de többé nem tesz semmit sem, csak elmerül a látványban. Hétköznapi nyelven ez az állapot a krónikus álmodozás.

Egy röpke pillanatra azért mégis szívesen néznék Edevis tükrébe, hogy megtudjam, mi van valójában a szívem mélyén. (Vagy mégsem?) Rettentő kíváncsi vagyok milyen távolságra van a felettes énemtől.

A blogokon, vlogokon megjelenő januári listák tételei javarészt nem ennyire személyesek, hanem általános jóságok. Csupa norma, csupa lelkiismeret, minden, amiről tudjuk, hogy „kéne”. Egyúttal a hibáink beismerése: sportolni fogunk, egészségesen étkezni, óvjuk a környezetet, és pénzügyileg tudatosabbak leszünk. Többet törődünk a szeretteinkkel, és tanulunk valami újat. Csupa szuper dolog. Csak amikor megpróbáltam megírni a saját listáimat, akkor szembesültem vele, milyen pokoli nehéz ezt őszintén megtenni, és ezzel szemben milyen kényelmesek ezek az „instant listák”. Egy üres edényt könnyen teledobálok pozitív kavicsokkal. Nem tehetek róla, itt eszembe jutott Lehmann úr kocsmafilozófiája Sven Regner kultikus Berlin-regényéből:

Tetszetős filozófia ez mindaddig, amíg nem használjuk fel arra, hogy egyszerűen csak elkerüljük a kellemetlen kérdéseket. Ha ehhez mindennap kábítjuk magunkat valamivel – mint a regénybeli Lehmann úr piával – könyvvel, zenével, álmodozással, akkor megint csak gyanús, hogy valahol csalunk.

Kép

Kép: Freepik

Végül mégis megtaláltam a nekem való évkezdő motivációt. Böjte Csaba nem egy listát adott közre, hanem egy szempontot adott a megújuláshoz. A hegyekben csörgedező, játszó patakot figyelve az ember testét alkotó víz jutott eszébe, hogy milyen jó lenne, ha ilyen lelkesen és feltartóztathatatlanul engednénk áradni magunkban az életerőt.

És ez a belső patak, ha szabad folyást kap, ha nem béklyózzák meg a félelmeink, a lustaságaink, akkor tudja, merre menjen, megtalálja a medrét és eléri a tengert. Amikor Böjte Csabát hallgatom, olyan egyszerűnek tűnik: ne aggódj, csináld! Legyen bennünk élő víz, ne valami poshadt pocsolya. És akkor tényleg jöhetnek azok a részletek, amik mozgásban tartanak, ami nem cél, csak jó meder a pataknak: sportolni, egészségesen élni, óvni a környezetet… Jövő évi tervnek nekem ennyi elég is: ne aggódj, mozdulj, csináld!

De azért visszatekintő felsorolást tudok írni, ami szigorúan nem összegzés, csak kisebb-nagyobb kövek, amik 2019-ben változtattak a folyásirányon:

2019-ben először…

…mentem edzőterembe, majd pedig jártam rendszeresen edzőterembe, ráadásul rögtön egy gigantikus, dizájnos fajtába, és tetszett! A feszélyezettség egy alkalom után elmúlt, a hatás pedig nem maradt el.

…iratkoztam fel egy YouTube-csatornára.

2019-ben újra…

…hallottam élőben szimfonikus nagyzenekari hangversenyt, és megint ledöbbentem ezen az emberi csúcsteljesítményen. Mindenkinek ajánlom, zenei ízléstől függetlenül.

…hallottam Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét, ezúttal Antje Weithaas és a Concerto Budapest előadásában. Ez megint olyan katarzis volt, ami az utolsó sejtig átvilágítja az embert. Az ajánlás ugyanaz: mindenkinek, mindentől függetlenül. Épp olyan univerzális, mint a természeti szépség.

…voltam vívóversenyen. Sajnos csak nézőként. Ez az a sport, amit élőben, közelről, sokkal jobban lehet érteni, mint a tévében. Ráadásul ebben mi, magyarok nagyon jók vagyunk. Menjetek vívóversenyre, ha tehetitek!

2019 legerősebb hatása…

…Kapolcson a klímaváltozással kapcsolatos előadások, beszélgetések. Szinte nincs olyan nap, hogy valamilyen döntésemben meg ne jelenne ez a szempont. Emellett kigondoltam a saját, aktuális válaszomat a klímaszorongásra!

2019 legmegrázóbb hatása…

…több, hozzám közeli és ismerős család felbomlása. Eddig sem éltem bekötött szemmel, de igazán ilyen közelről látszik, milyen mély és szerteágazó hatása van annak, ha egy házaspár szakít egymással. Iszonyú mély sebet ejt az egész család, a rokonság, a barátok és a társadalom szövetén.

2019 legfelemelőbb hatása…

…a fiam elsőáldozása. Maga az esemény csak néhány óra, de nagyon sok jó folyamat ért be azon a napon. Aznap mindenki ragyogott.

2019 legvidámabb hatása…

…az elmerülés a társasjátékok világában. Én pár éve még azt mondtam, hogy nem szeretek társasozni, mert unom, mert nem motivál, hogy szerezzek három hotelt vagy öt bárányt. Egyedül az activity-vonulat tudott magával ragadni. Ebből az állásból pár éve már kimozdultam, de igazán idén szaladt el velem a ló. Soha még ennyit és ennyiféle játékkal nem játszottunk, mint idén, és (majdnem) az egész családot sikerült játékosítani. Az említett első csatorna is, amire feliratkoztam, egy társasjátékos vlog.

2019 legfontosabb tárgyai:

- Az élelmiszerboltokban megjelenő sajátmárkás kis tüll anyagú zsákok, amikben a zöldséget, gyümölcsöt és péksüteményt lehet megvenni. Juhé, többé nem kényszerülök egyszerhasználatos kis nejlonzacskókat tépkedni! Tudom, hogy eddig is lehetett venni öko-bio boltokban, meg varrhattam volna magamnak, de ez az, ami könnyen, olcsón hozzáférhető mindenkinek.

- A dohányzóasztalunk. Egy jó méretű asztal, jó helyen, megváltoztatja az életet. Ebben az esetben tényleg a méret a lényeg. Ha nem jó a magasság, nem ültök le köré (a mienk 40 cm, mert szeretünk a földön, párnákon ülni), ha túl nagy, kitölti a szobát, ha túl kicsi, nem lehet társasjátékozni…

Hajrá, 2020!