Böjte Csaba: „Ha csak a karizmatikus embereken múlna az egyház jövője, nagy baj lenne”

„Minden magyar felelős minden magyarért” – ebben a szellemben jött létre négy évvel ezelőtt a Szórványmagyarság Gyermekeiért Alapítvány Budapesten. Létrehozásának szomorú aktualitása, hogy a Mezőségen, Wass Albert és Kallós Zoltán földjén szórványosodik a magyar lakosság, és ez nehéz gazdasági helyzetbe sodorja a megmaradtakat is.

Düledező viskókban laknak azok a gyerekek, akiket Ady István és az alapítvány felkarol. A Szivárvány Házban jelenleg 56 gyermek tanul és lakik hét közben. Az alapítvány busza hozza-viszi a gyerekeket az otthonuk és az iskola között hétvégenként.

„Nem kellett nekünk a spanyolviaszt föltalálni” – mondta Zsigmond József, az alapítvány elnöke hétfőn a Párbeszéd Házában, ahol Lélekutak címmel tartották meg első jótékonysági beszélgetésüket, Csaba testvér részvételével. Csaba testvér nevére zsúfolásig megtelt a terem, és ő persze nem hagyta cserben a közönséget, beszéde bővelkedett erős fordulatokban.

„Ezelőtt két-három éve, ha megkérdezték, mit kérek a Jóistentől, azt mondtam: konkurenciát. Hát most itt a konkurencia! Örvendek! Nem kell, hogy én a Mezőségen caplassak a sárban, van más. Én taszítom a szekerét, uccu, neki! (…) A pedagógusnak az lenne a feladata, hogy a gyerek önmagába vetett hitét, bizalmát felszínre hozza. Nálunk a nevelőknek mondom: te nem egy szépségverseny zsűrije vagy, hogy azt mondod egy gyerekre, hogy az ötös, tízes, vagy hatos – legtöbb gyerek a béka feneke alatt van, ezt könnyű megállapítani. Meglátni benne a következő évtized József Attiláját – na, az igen! Meglátni benne a csodát, és kipiszkálni… Csodálatos, amikor az ember egy gyerekből, egy felnőttből, egy kollégából ki tudja hozni az erőt, a lendületet. Adja az Isten, hogy egymásnak bátorítói, buzdítói legyünk!”

Csaba testvérnél mintegy hatezer gyerek nevelkedik, nevelkedett, és ez olyan nagy szám, amiben bizony már egy léptékváltás is tetten érhető.

„Ha mi a Kárpát-medencét be akarjuk lakni, nem elég, ha én a szobámban egy sarokban berendezkedek. Ha száz liter teát akarok főzni, abba nem elég belerakni egy filtert, bele kell raknom legalább egy bokrot, hogy íze legyen. Erdélyben ha tíz ilyen alapítvány lenne vagy száz, akkor sem vagyok benne biztos, hogy elég lenne ahhoz, hogy megmaradjunk.”

„Sokszor mondják: könnyű neked, hiszen karizmád van. De én úgy gondolom, Jézus Krisztus adott egy receptet, ami úgy működik, akár egy piskótáé: bárki, aki megcsinálja azt a receptet, abból piskóta lesz. Ha csak a karizmatikus embereken múlna az egyház jövője, nagy baj lenne.”

Csaba testvér két mondattal a Képmás olvasóinak is megtoldotta gondolatait:

– Mit szól ahhoz, hogy franchise-zá lett az, amit kitalált?

– Annak örvendenék, ha minden falu, minden város mellett lenne egy ilyen kis mentőcsónak. Nagy hajók nem azért vannak, ugye, hogy elsüllyedjenek, mégis mindegyik mellett van egy kis mentőcsónak. Jó dolog az, hogy ha van egy ilyen kis ház, alapítvány, amelyik azzal foglalkozik, hogy ha valaki vízbe pottyan, a közösség segítsen neki.

– Úgy hírlik, Csaba testvért most az foglalkoztatja, hogy Petőfi nyomán szerelem-tanösvényt szervezzen. Mire való ez?

– A mi fiataljaink is férjhez mennek, nősülnek, és vagy sikerül a házasság, vagy nem. Ferenc pápa arra biztat minket, hogy álljunk neki, és vegyük komolyan a jegyesoktatást.

Azon gondolkodtam: hogyan tudnék egy vidám, jókedvű, fogyasztható jegyesoktatást összehozni? Petőfit kértük meg és Szendrey Júliát, hogy legyenek idegenvezetők, kilenc állomáson keresztül vezetik a fiatalokat – remélem, a közeljövőben megjelenik ez könyv formájában is.

A Szórványmagyarság Gyermekeiért Alapítványról itt olvashat bővebben, és segítheti is munkájukat. A következő jótékonysági beszélgetés időpontját a Párbeszéd Háza honlapján teszik majd közzé.