2006. október 23. – mára már történelem?

Tizenhárom év nagy idő, különösen a tízen-huszonévesek életében. Nem csodálkozhatunk mi, idősebbek, hogy a fiatalok jelentős részének nincsenek emlékei 2006. október 23., a forradalom 50. évfordulójának eseményeiről. Gyurcsány Ferenc, akkori miniszterelnök 2006. szeptember 17-én kiszivárgott őszödi beszéde után komoly tüntetéssorozat kezdődött Budapesten és az ország más településein is. A tüntetők a miniszterelnök lemondását követelték. A társadalmi feszültség október 23-ig még inkább emelkedett. Ebben a helyzetben történt meg az, hogy a Parlament-környéki, előre be nem jelentett tüntetés résztvevőit a rendőrség a Bajcsy-Zsilinszky úton keresztül az Astoriához terelte, ahol a Fidesz ünnepi nagygyűlése éppen véget ért. Az így felduzzadt és összekeveredett tömeget a rendőrség váratlanul radikálisan oszlatni kezdte.

Lovasroham, könnygáz, gumibot, vipera, gumilövedék, vízágyú volt a rohamrendőrök eszköze, akik sok esetben nem viseltek azonosítószámot. Nagyon sokan súlyosan és maradandóan megsérültek, köztük olyanok is, akik még csak nem is a tüntetésre vagy a nagygyűlésre érkeztek.

Akkoriban még nem volt szélessávú internet, a hírek lassan és akadozva érkeztek.

Hátborzongató volt látni a képeket, képsorokat a vérző emberekkel, a földön fekvőket csoportosan rugdaló rendőrökkel. Döbbenetes volt a másnapi újságokban szembesülni olyan eseményekkel, amelyekről akkor azt gondoltuk, hogy egy demokráciában nem fordulhatnak elő, de legalábbis nem maradnak büntetlenek.

Pesty László félórás dokumentumfilmje ennek a napnak állít emléket. Érdemes megnézni azoknak is, akik az emlékeiket akarják feleleveníteni, és legfőképpen azoknak a fiataloknak, akik nem tudják, mi történt akkor. Mert csak az válhat valóban soha vissza nem térő történelemmé, amiről nem feledkezünk meg, aminek az emlékét megőrizzük.