Leeresztünk vagy feltöltődünk a nyári szabadság idején?

Tervezzünk!

Sokan úgy képzeljük, a pihenés azt jelenti, hogy elengedjük magunkat, nem tervezünk, nem gondolkodunk, csak hagyjuk, hogy pillanatnyi érzéseink hullámzása szerint teljenek napjaink.

Elsőre talán furcsán hangzik, de nagyon fontos, hogy előre tervezzünk! Ha nem így teszünk, akkor nem mi osztjuk be időnket, hanem ő ural minket és elfolyik alattunk tartalmatlanul, úgy, hogy fel sem tűnik. Hasznos, ha szabadságunk első napján végiggondoljuk és összeírjuk, hogy mik azok a dolgok, melyek számunkra a pihenést jelentik, amelyeket feltétlenül szeretnénk megélni ezalatt az idő alatt. Hova szeretnénk elmenni? Kikkel szeretnénk találkozni? Mely könyveket szeretnénk elolvasni? Hova mennénk kirándulni, strandra? Ha öt dolgot választanánk, amelyet szeretnénk, hogy mindenképp beleférjen, melyek lennének azok?

Amikor összeírtuk a listát és megnéztük a naptárunkat, rangsoroljuk mindezt fontosság szerint. Reálisan mennyi kivitelezhető, mennyi időnk van? Ha előre eltervezzük, inkább kezünkben tartjuk a dolgok irányítását. Mivel foglalkozunk vele és készülünk rá, jobban emlékszünk is rájuk majd a későbbiekben, és újra erőt meríthetünk belőlük. Valóban arra van időnk, amire szeretnénk, hogy legyen – kevés más alkalommal nyilvánulhat ez meg annyira tisztán, mint saját szabadságunkban. Mindennapi szinten a tervezés kivitelezésében segít, ha reggelente végiggondoljuk az előttünk álló napot. Adjunk magunknak fél órát minden reggel, amikor csak arra figyelünk, hogyan érezzük magunkat, milyen hangulatban ébredtünk (békés, tettre kész vagy épp nyugtalan, stb.), mit szeretnénk, hogy beleférjen a mai napba. Ily módon van a napunknak egy eleje, nemcsak elkezdődik, hanem mi kezdjük el!

Nyaral az egész család…

Szép és fontos dolog a családi nyaralás, de valódi pihenéssé csak akkor válik, ha nem érzi magát áldozatnak, aki még a szabadidejében is dolgozik, mások pihenését szolgálja ki. Amennyiben a család valódi közösségként működik, lényegi eleme a figyelmes kompromisszumkötés és a munkamegosztás. Ennek megvalósításához érdemes együtt leülni reggelizni, és közben átbeszélni a napot. Figyeljünk arra, hogy valóban mindenkinek legyen tere véleménynyilvánításra; ugyanúgy a gyerekeknek és a felnőtteknek is.

Vegyük számba egyfelől a vágyakat, másfelől a feladatokat is, hogy végül ne az anya mosson, főzzön, takarítson és pakoljon a családra egy személyben; ne csak véleménynyilvánításban, hanem a teendők elvégzésében is vegyük komolyan az egyenlőséget. Fontos, hogy nyitott kérdéssel forduljunk a másikhoz („Mihez van ma kedved?”) és ne saját vágyainkat akarjuk igazoltatni vele („Ugye van kedved strandolni?”). Az hogy néhány ponton ütköznek elképzeléseink, egészen természetes, ne éljük meg csapásként, ne azonnali lemondással vagy sértődéssel válaszoljunk rá, hanem kössünk kompromisszumot saját és mások fontossági sorrendjét mérlegelve. Miért ne élvezhetnénk egy programot úgyis, hogy nem a mi fejünkből pattant ki, vagy nem önt el hirtelen a boldogság a terv hallatán? Legyünk nyitottak egymás vágyaira és elképzeléseire. Így jobban megismerhetjük egymást, és a kimondott vágyak és igények erősítik az őszinteség légkörét is. Erősítsen minket, mint családot az együtt eltöltött idő!

Ha nem tervezünk, akkor nem mi osztjuk be időnket, hanem ő ural minket, és elfolyik tartalmatlanul.

Cikkünk 2. részét itt olvashatja. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>