Három szövőszék, hat gyerek, tucatnyi díj – Zsigmond Zsuzsa népi iparművésszel beszélgettünk

Expressz hirdetéssel az új cél felé

„Mindig is szerettem saját kezemmel készíteni dolgokat. Édesanyám megtanított kötni és horgolni, tinédzser koromban ruhákat varrtam magamnak, és bonyolultabb tárgyakat is készítettem makramé technikával.” Zsuzsa férje is meglepődött, amikor az egyetemi évek alatt váratlanul közölte vele, hogy szeretne egy szövőszéket.

„Hetekig unszoltam a férjem, hogy vegyünk egy Expressz újságot, hátha találunk benne ilyen hirdetést. Végül csak vettünk egy lapot, amiben találtunk egy 1890-ben készített, sárközi szövőszéket, amihez jutányos áron jutottunk hozzá.”

„Hazahoztuk, majd a Néprajzi Múzeumban folytatott előtanulmányok után indulhatott a térbeli puzzle, mert szétszedve vettük. Azóta is ezen a széken dolgozom a legtöbbet.”

Miután Zsuzsa végzett az egykori Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, a Magyar Művelődési Intézet népi játszóház vezetői és szövő szakmunkás képzésén Pintér Piroskától tanulta meg a szövés alapjait. Azóta sokat tanult Lőrincz Péter pápai szövőszékkészítő mestertől is, valamint a hazai kéziszövés legnagyobb élő alakjai közül Fodorné László Máriától és Lőrincz Eteltől.

Fonalhiány, odafigyelés, extázis

Zsuzsa elsősorban vásznakat, vékonyabb anyagú szőtteseket készít. Asztalterítői, kenyeres kendői, szádái (fényáteresztő függöny) a legnépszerűbbek, de babahordó kendőt, törülközőt, különböző méretű zsákocskákat, tarisznyákat, illetve ágytakarókat, sötétítő függönyöket, vállkendőket is sző. Kizárólag természetes alapanyagú, leginkább pamut- és lenfonalakkal, ritkábban gyapjúval, díszítéshez kenderrel vagy jutafonallal dolgozik. „Magyarországon szinte megszűnt a fonalgyártás. A kéziszövőket kiszolgáló néhány kereskedő készlete sokszor esetleges, így egyre nehezebb a bevált fonalak beszerzése. Hiába találok ki valamit, azt addig tudom abban a formában készíteni, amíg van hozzá megfelelő fonal. Az, hogy egy munkadarabon meddig dolgozom, a mérettől, a szálvastagságtól és a minta összetettségétől függ. Előnyt jelent a kétkezességem is, de egyrészt ez nagyfokú odafigyelést igényel, másrészt két évtized gyakorlat van mögöttem és nem kevés kínlódás. Kis hibákkal is tönkre lehet tenni több napi munkát. Aztán ahogy telik az idő, a tanulságoktól, az anyagok ismeretétől, a technikai fogásoktól válik valóban kézműves mesterré az ember.”

A sok gyakorlás nemcsak arra elegendő, hogy nagy tapasztalatra tegyünk szert, hanem arra is, hogy kialakuljon az iparművész saját, egyedi stílusa.

Zsimond Zsuzsa 

Zsuzsa legkedvesebb mintáiközé egy széki, piros csíkos terítő tartozik, de más erdélyi és sárközi mintákat, illetve ezek natúr színekre átírt, len–pamut felesvászonként szőtt változatait is szívesen készíti. „A különböző csíkritmusok mindig foglalkoztatnak, sokat merítek hagyományos motívumokból. Inspiráló tud lenni egy-egy fonal is, ami az anyaga, színe vagy jellege miatt megtetszik. Előfordul az is, hogy egyedibb megrendelői igények késztetnek új kompozíció kitalálására.”

Stílus és elhivatottság

Mennyire van manapság divatja a kézi szőttesnek? – teszem fel a kérdést. „Úgy látom, itthon és külföldön is van kereslet az igényes, kézi szövésű textilekre. Az emberek szeretik a szép, kellemes, harmonikus szőtteseket, legyenek azok teljesen hagyományosak vagy modernek. A műfaji sajátosság okán a kéziszövő nem tud tömegesen termelni, a portékáik ezért talán nem is tudnak divattá válni, de igény van rájuk. Többnyire hazai vevők keresik a munkáimat, de külföldiek is jelentkeznek a saját honlapomon és Facebook-oldalamon keresztül.

Kevés vásáron veszek részt, mert amíg vásározom, addig sem tudok dolgozni.

Itthon a Mesterségek Ünnepén az Iharos Népművészeti Egyesület tagjaként van lehetőségem árusítani a munkáimat. Idén másodszor is meghívást kaptam az USA-ba, a világ egyik legnagyobb nemzetközi tárgyalkotó népművészeti fesztiváljára, az International Folk Art Marketre, az új-mexikói Santa Feben. Ha az ember népi iparművészként a két keze munkájából él, kulcskérdés a vásárlói igények ismerete, az egyéni stílus és az elhivatottság is.”

Zsuzsa azonban nemcsak a vásárlóktól kap pozitív visszajelzést. A szakma több díjjal is elismerte már munkásságát. A népművészet ifjú mestere talán a Kis-Küküllő-menti cifra szövésére a legbüszkébb. „Nehezen találtam ki, hogyan kell ezt a mintát befűzni. Napokig tartott, amíg az 1200 szál mindegyike a megfelelő nyüstszembe és bordarésbe került. Ez a terítőm is szerepelt a Magyar Művészeti Akadémia 2018. évi Nemzeti Szalonján a Műcsarnokban. A mintának egy felnagyított változatát korábban ágytakarónak is megszőttem két, egymásra válaszoló díszpárnával, ami egy egyedi megjelenésű, izgalmas, rusztikus kompozíciót adott, és amellyel két díjat is nyertem.”

A siker titka: a család, akikre mindig számíthat

A szakmai sikerek persze mit sem érnének, ha nem állna egy támogató család a kéziszövő mester mögött.

Zsuzsa hat gyermek édesanyja, a legnagyobb és a legkisebb között 16 év a korkülönbség. A férje kertészmérnök, sokrétű munkája mellett neki is sokat segít.

„A legidősebb gyermekünk tavaly megnősült, így ő már nem él velünk, a többiek viszont igen. A hétköznapokon mindenki elfoglalt, de hétvégente gyakran rendezünk nagyobb családi összejöveteleket. Most, hogy a gyerekek kezdenek kirepülni, óhatatlanul marad egy űr, amit ki kell tölteni, hogy ne érezzem úgy, már nincs rám szükség. A szövés erre is megfelelő lehetőséget nyújt.”