Az utolsó dzsentri – Karvázy György „Az amatőr” című könyvéről
A régi képeken Buda a Várhegyen túl szinte összefüggő erdőség képét mutatja, csak a Rózsadomb mered ki kopár szikláival, magányosan a tájképből. Az idő múlásával szőlőt kezdenek termelni a Budai-hegység minden valamire való hegyoldalán, így a Rózsadombon is. Majd kitör a filoxéra-járvány, ami a szőlőművelés végét jelenti. A Rózsadomb lankáin megjelennek a nagypolgárság nyaralói, majd impozáns villái, palotaszerű lakóépületei. A felső-középosztály idilli életének a második világháború vet véget. A villák lakóit munkatáborokba viszik vagy kitelepítik. A társadalmi igazságosság jegyében a villákat a kommunista párt hű kádereinek utalják ki, vagy felosztják, és új lakókat telepítenek be. A századfordulós villák között megjelennek a szocialista építészet remekművei, a tájidegen kockaházak. A Rózsadomb gúnynevet kap: káderdűlő. A zöld szinte teljesen eltűnik, éppen úgy, ahogy egy társadalmi osztály is.
Karvázy Zsigmond az ógyallai obszervatórium kertjében - Kép: Karvázy György
Karvázy György lírai családtörténetének ez a háttérképe. A történelem nemcsak a tömegekkel történik, hanem a családdal és a személlyel is. Ezt a személyes történetet régen elfeledett negatívok őrzik, amelyeket az ember újra és újra megtalál, akárhányszor kutatni kezd a régi lomok között. Karvázy ezeket veszi alapul, hogy összegyűjtse a családi történetet. Ezek a diák híven őrzik a múltat, sárgásbarna fényük különleges, nosztalgikus hangulatot sugároz. Az ember elkezd emlékezni, és próbálja újrateremteni azt, ami már régen homályba veszett.
A miniatűr képek személyes élmények, személyes emlékek: a gyermek élményei, de a felnőtt emlékezete.
Az egykori Rézmál elveszett világát a gyermek nézi, de a felnőtt látja. Egy ilyen negatív százszor többet mond, mint a felhőbe mentett digitális kép. Hagyja emlékezni az embert, hagyja, hogy az emlékek egészítsék ki a képek felismerhetetlenségig kifakult foltjait. „A hermetikus sötét csendben, a történés objektívjén beszűrődő fényben csírázásnak indul az emlékezet, amelyet vágyaink sötétkamrájában próbálunk majd láthatóvá tenni akaratunk vegyszereivel” – írja Karvázy György. Mint egy mély meditáció, minél jobban belemerül az ember, annál több részlet kerül elő a múltból. Végül már eltűnik az idő, mert elvékonyodik a határ múlt és jelen között. Az olvasó ott van az író múltjában, tisztán látja a Rézmál nyári fényeit, érzi a hárs illatát, és ismerni véli a hajdani világ karizmatikus alakjait. A filmtekercsek végül nagy totálban többet mondanak, mint a személyes történet, mert a lapokból kirajzolódik a történelem, a polgári életforma eltűnése és a dzsentri halála.
Az amatőr eredeti jelentése olyan személyt takar, aki műkedvelésből, szeretetből alkot, latinul ő az amaturus.
Az író is szeretetből alkotta meg ezt a szabadvers formába öntött emlékezetfolyamot, amely ugyanakkor híven tükrözi a fényképész látásmódját is.
Karvázy György szakmáját tekintve grafikus, de nem áll tőle távol a fényképészet sem mint a pillanat megörökítésének másfajta művészi technikája. Az író mint fotós tudja, hogy életünk nem más, mint az expozíciók egymásba csúszása, éppen úgy, ahogy Marcel Proust írta Az eltűnt idő nyomában:
„Minden egyes régi nap letétbe helyeződik bennünk, mint egy hatalmas könyvtárban, ahol a legöregebb könyvekből is van egy-egy példány, amit nagy valószínűséggel soha senki nem fog kikérni.(…) Énünk nem más, mint állapotaink sorának egymásra rétegződése.”
A dzsentri meghalt. A polgári életforma megszűnt. De maradtak még régészeti emlékek: csorba kávéscsészék, monogramos ezüstkanalak, csonka homlokzatú épületek. A régi világ díszletei még nyomokban fellelhetőek. A dzsentri is megvan még, elaprózódott genetikája itt él bennünk. S ha finoman hunyorogva belenézünk a nyár-délutáni fénybe, talán megláthatjuk az alakját is.
Karvázy György: Az amatőr. Fekete Sas Kiadó, 2019. 124 o.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
