Ima, gravitáció és indiai elefántok – Beszélgetés Hamar Dániellel, a Muzsikás együttes vezetőjével

– Ismert zenész, 46 éve a Muzsikás együttes vezetője, emellett geofizikus-űrkutatóként dolgozik. Honnan indult a vonzódása a keleti kultúrához, és azon belül Indiához?
– Még kisgyerek voltam, amikor három könyv is elvarázsolt, az egyik a „Dzsungel könyve” volt, a másik a „Riki-tiki-tévi” és Verne „Nyolcvan nap alatt a Föld körül” című klasszikusából az indiai rész. Vonzódtam az országhoz, és óriási dolog volt, amikor a Muzsikás együttest először hívták meg Indiába egy fesztiválra, amelynek fővédnöke a híres szitárművész, Ravi Shankar volt, aki a Beatles együttessel közösen is zenélt. Hihetetlen élmény volt, amikor a delhii repülőtérről taxival a szállodába menet elefántokkal találkoztunk az autópályán. Akkor éreztük, hogy „gyerekek, ez tényleg India”!

Később mint űrkutató kaptam meghívást Varanasiba, a Banaras Hindu Tudományegyetemre, majd rendszeresen visszatértem, előbb a két ország közötti tudományos együttműködés okán, ma pedig már magánúton utazom ki szinte minden évben.

– Milyen miliő fogadta ott? Hogyan festené le azok számára, akik még sosem jártak arrafelé?
– Indiával nem lehetsz semleges. Vagy nagyon szereted, vagy nagyon taszít. Az ellentmondások és a szélsőségek sok embert riasztanak. A felnőtt indiaiak közel negyede még ma is írástudatlan, miközben 24 űrkutatási központjuk van. A vonaton hét osztály van, a luxusszálloda falának tövében pedig ott a nyomornegyed. A hindu hit szerint, ha valaki szegénységbe születik, az a feladta, hogy fogadja el, békéljen meg a sorsával. Hisznek a reinkarnációban, abban, hogy majd a következő életük jobb lesz. Mindez konzerválja a társadalmi ellentéteket.

Ezt egy európai kultúrából jött ember nehezen érti meg, mert mi hiszünk abban, hogy minden ember egyenlő, minden ember Istennek a gyermeke, és mindenki az én testvérem.

Goai halpiac; Bombay-ből érkezett elefántos zarándokok; kisgyerek hálóban a goai tengerparton; Sasi ayurvédikus rendelője előtt - Képek forrása: Hamar Dániel

Emellett India egy javakban gazdag ország, gondoljunk csak a fűszerekre, a selyemre, az aranyra, a drágakőre vagy Kolumbuszra, aki a mesésen gazdag Indiába vezető utat akarta megtalálni Amerika felfedezésekor. Egy békés vidék, hihetetlen örökséggel, tudással és bölcsességgel.

– Ennek a szellemi örökségnek része a mai napig autentikus formában fennmaradt ayurvédikus masszázs is. Meglepő lehet sokak számára, hogy ez iránt érdeklődik…
– A sokadik indiai utamon történt, hogy Goán, a tengerparton sétáltam a feleségemmel, és egy Indiában élő német orvossal szóba elegyedtünk. Ő beszélt rá az első ayurvédikus masszázsra. Elvitt engem egy gyógyítóhoz, aki Keralából jött, onnan, ahol szinte érintetlen formában maradt fent a legősibb indiai gyógyító hagyomány. A tengerparti dűnék sűrű pálmaerdejében volt egy kis kunyhó, oda kellett mennem. Lefeküdtem, forró olajjal végigöntött, elkezdett masszírozni. Bevallom, az elején kissé szorongtam, de néhány perc múlva már el voltam varázsolva. Szinte újjászülettem, másnap csak mosolyogni tudtam.

Később eljutottam egy másik fantasztikus gyógyítóhoz, aki fogalom volt a környéken. Ő volt Sasi, a guru. Azt mondta nekem, hogy „sok méreg van benned, megtisztítlak az elmúlt évek szennyétől”.  Ekkor elkezdett egy nagyon kemény masszázst, ami meglehetősen fájt, olyannyira, hogy egyszer meg is fogtam a kezét, hogy hagyja abba. Majd elkaptam a tekintetét, és azt mondta: „De hát érted csinálom.” Jó, akkor folytasd. Ekkor jött egy pont, a combomat mintha forró vassal érintette volna… Azt mondta: „Ez valami gyerekkori sérülés.” Ekkor eszembe jutott egy történet, amikor apám falujában, Mezőszilason foci közben egy gyerek heccből belerúgott a lábamba, összecsuklottam, annyira fájt, és még sokáig éreztem a helyét. No, Sasi ezt a sérülést 50 évvel később kiszedte belőlem. Soha többet nem fájt. És a további masszázsai sem fájtak.

– A tapasztalatai teljesen szembemennek a fizikusok természettudományos gondolkodásával.

– Az ember előbb-utóbb rájön – én is, űrkutatóként –, hogy minél többet tanulunk, tapasztalunk, annál rejtélyesebbnek látjuk a világot. Egyre kevésbé tudjuk a magyarázatokat egy olyan egyszerű dologra, hogy mi az a gravitáció, bár mindenki tapasztalja.

Akkor hogyan tudnánk megmagyarázni egy sokkal bonyolultabb dolgot: hogy mi az az élet? Az élet (ayur) ugyanis a tudás (védák) könyvében egy külön fejezet volt, és ezt hívták ayurvédának, vagyis az életről szóló tudásnak. Ha azt mondja nekem valaki, hogy megnyomom a kezeden azt a pontot, és elmúlik a fejfájásod, akkor kérdezem: „De hát miért?” Miért esik le a tárgy? Nem tudjuk ezt sem, és azt sem, csak azt, hogy így van és működik.

– Azért nem mindenkinek fordul meg a fejében, hogy meg is tanulja a masszázstechnikát, és maga is gyógyítóvá váljon.
– Egy idő után egyre jobban érdekelt, elkezdtem tanulni. Az ayurvéda az egyik legrégebbi, 5000 éves gyógyító tudás, amit ma is őriznek.

Nyugaton a betegségek jó részét nem tudják meggyógyítani, sokszor tüneti kezelés történik, olyan protokollok szerint, amiket a gyógyszergyárak és az orvosi egyetemek írnak elő. Indiában ez máshogy történt. Gyógyító csak az lehetett, akinek megvolt rá a veleszületett képessége.

Az ayurvéda egyik hatásos módszere a masszázs. Megfelelő gyógyhatású olajokkal, gyógynövényekkel kell végezni a kezelést, és ismerni kell a masszázs speciális mozdulatait. Ez a kettő tanulható, de a harmadik nem: érezni kell, hogy mikor milyen mozdulatot kell végezni, szinte azonosulni kell a vendéggel. Ennek a kölcsönös bizalom az alapja, hiszen aki eljön egy masszázsra, felhatalmaz, hogy megérintsd. Ezzel belelépsz másnak a legszentebb intim szférájába, de ezt a felhatalmazást csakis a javára használhatod. Mert vannak olyan pontok, amivel ártani lehet, sőt akár az életet is ki lehet oltani.  

– Ma sok sarlatán van, akik az emberek lelkiségre való éhségét kihasználva olyan módszereket használnak, amelyek mögött nincs tudás és tapasztalatokkal bizonyított hatás…
– Van sarlatán ayurvéda-gyógyító Indiában is. Nekem az volt a szerencsém, hogy a guruval rendszeres kapcsolatom alakult ki. Egyszer kaptam tőle egy üvegben egy különleges olajat, azt mondta, hogy ez a családomnak egy életre elég lesz.

A feleségemnek, Dórának a harmadik gyerekünk születése után volt egy visszatérő, súlyos hátfájása, amit évekig nem tudtak meggyógyítani. Itthon néhányszor alkalmaztam a tanult technikát a hátán ezzel az olajjal, és egy életre eltűnt a fájás.

Hamar Dóra és Dániel - Kép forrása: Hamar Dániel

Eddig tizenkét embertől tanultam az ayurvéda mesterséget, akárhányszor Indiában járok, elmegyek valakihez, hogy fejlődjek. Olyan ez, mint amikor az ember Erdélyben népzenét gyűjt, és tudjuk, ki az a prímás, akihez érdemes elmenni. Az adatközlő azt jelenti, hogy ősi tudást gyakorolnak, ami nemzedékről nemzedékre száll, beleszülettek a tudásba, ösztönösen és automatikusan csinálják, nem is tudják megmagyarázni, hogy miért. Ilyenek voltak az én tanítóim is.

– Ehhez kell egy nagy adag hit is, nem?
– A gyógyuláshoz nem feltétlenül, hiszen az ayurvéda módszereivel állatokat is gyógyítanak. Az indiaiak azt mondják, hogy 4000 betegsége van az embernek, 400 az állatnak, 40 a madárnak, 4 a hüllőknek és ez a 4444 betegség mind gyógyítható az ayurvédával. A testnek, a szervezetnek hatalmas öngyógyító képessége van, az ayurvéda ezt aktivizálja. A hit, vagyis hogy valami belső tudatalatti vagy tudatos lélektani támogatást kapsz, az segít, de nem kritérium.

– Nagy emberismeret is kell ehhez. Hogyan fog hozzá, amikor idejön valaki masszázsra, és még nem tud róla semmit?
– A masszázs mindig személyre szóló. A testünk mindent elárul, automatikusan nyúl oda az ember, ahova kell. Tudom, hogy milyen mozdulatok vannak, de hogy ezt ötször csinálom, vagy harmincszor, simítva, puhán vagy kőkeményen, azt ott az illetőnek a teste közli velem valamilyen módon. Segít az elmélyülésben, ha beteszek valamilyen meditatív zenét, olykor magyar népzenét, Muzsikást is, ami az agyat olyan állapotba tudja hozni, mint amikor imádkozunk.

A falusi parasztasszony, amikor magának énekelt, az is olyan volt, mint az imádság. A zene nemcsak mulatságra való, hanem gyógyításra is.

– Milyen panasszal érkeznek legtöbben?
– Stressz és feszültség. Van lelkünk és tudatunk, ezt a Biblia is leírja, és mindkettő anyag nélküli. A lélek az ayurvéda szerint a Teremtővel van közvetlen kapcsolatban, mindig tudja, mi a jó nekünk. Az ember, amikor a lélek útját követi, igazán boldog. Sajnos a lélek hangja halk, nehéz meghallani, az életünket többnyire a tudatunk irányítja. A tudatban vannak a gondolataink, a vágyaink, félelmeink, a tanult dolgok és az átélt élményeink. És ott az egónk, a tudat anyagi világtól legfertőzöttebb része. A betegség is először a tudatunkban jelenik meg. Gondoljuk például, hogy azért fáj a hátunk, mert sokat ültünk a számítógépnél. Valójában nemcsak attól fáj a hátunk, hanem mert például le kell adni egy jelentést, ettől feszültek vagyunk. Van is a mondás: vállamra, hátamra veszem a dolgot… Ezeket a gondokat le kell tenni.

Az ayurvéda szerint három dolog sokat tud segíteni a helyes utunk megtalálásában: az imádkozás, az adakozás és a megbocsájtás. Az imádság csöndje segít meghallani a lélek hangját. Az adakozás, amikor szívből adsz, javakat vagy az idődet, odafigyelésedet. A megbocsájtás azért fontos, mert a harag mérgez. Fontos, hogy saját magunknak is képesek legyünk megbocsájtani. Ezek tudnak minket harmonikussá, egészségessé és békével élővé tenni, és ebben segít az ayurvédikus masszázs.

– Mi a helyzet ma a Muzsikás háza táján?
– Kiadás előtt van egy Amadinda–Muzsikás „bakelit”, azaz vinyl nagylemez. Készülünk Ausztriába, Lengyelországba, Norvégiába, Olaszországba, Portugáliába, Amerikába és a hazai fesztiválokra.

A Muzsikás a Taj Mahalnál - Kép forrása: Hamar Dániel

Bárhol járunk a világban, az a célunk, hogy a zenénkkel megmutassuk, kik vagyunk mi, magyarok.

Nemrég egy nagy indiai fesztiválon jártunk. Hatalmas élmény volt a bengáli baul zenészekkel együtt muzsikálni és megélni, ahogy a magyar népzenét fogadta a közönség. Több évtizede járjuk a világot, mindenütt megfordultunk már, ezért örültem, amikor az egyik zenésztársam azt mondta: „Tudod, Dani, hogy ez volt a Muzsikás legjobb útja?”  El is hívtuk a karácsonyi Müpa-koncertünkre a baul zenészeket. Ugyanazt éreztünk bennük, mint amit az erdélyi zenészekben, amikor gyűjtöttünk: az ő céljuk is az, hogy a zene segítségével eljussanak a lélekhez és vele a Teremtőhöz.