Nulla hulladék a háztartásban?

Fontos végiggondolni, mielőtt nekiállnánk bármin változtatni: Milyen életmódot élünk? Egyedülállók, kisgyerekesek vagyunk, vagy már felnőtt gyerekünk van? Milyen környezetben élünk? Van-e a környéken olyan bolt, ahol tudnánk csomagolásmentesen, kimérve vásárolni? Mi számunkra a legértékesebb tényező? Az ár, a kényelem, az idő, a minőség? Felkerestem olyan embereket, akik próbálják csökkenteni a szemetüket. Megkérdeztem tőlük, mi a legnehezebb számukra, és találtak-e rá megoldást.

Andi (Székesfehérvár)

Két kutyával és egy cicával élek egy lakásban. A nekik vásárolt konzervek, tápok, jutalomfalatok mind előre vannak csomagolva. Azonban megtaláltam azt a boltot, ahol kimérve tudom venni a tápokat és a jutalomfalatokat is. Így legalább nemcsak egyfélét kapnak, hanem vehetem keverve is. A másik komoly fejtörtést a macskaalom okozta. Akinek van cicája, tudja, milyen büdös tud lenni, ezért én is mindig nejlonszatyorba raktam a használtat, míg a szomszédnál meg nem láttam az ötletet, hogy ő dobozba önti az újat, onnan adagolja, a használtat pedig visszaönti az eredeti zsákba, lezárja, és amikor megtelt, leviszi a kukába.

Dorka (Budapest)

Nekem a logisztika és a tudatosság a legnehezebb. Sokat és sokáig dolgozom, megszoktam, hogy utána beugrom egy nagyobb áruházba és megveszem, ami éppen tetszik. Ez nagyon kényelmes, de rájöttem, milyen értelmetlenül pazarló. Sajnos az általam kedvelt áruházakban minden előre van csomagolva. Ha csökkenteni szeretném a hulladékot, új „lelőhelyeket” kell keresnem, ami itt a környéken nem könnyű. Úgy próbálok ezen változtatni, hogy hetente csak pár alkalommal vásárolok, ilyenkor piacra megyek, előtte összeírom, mire van szükség, és ehhez mérten viszek magammal zsákokat, dobozokat. Amit éppen nem használok fel, a fagyasztóba kerül. Nehéz, mert nem így nőttem fel, meg kell tanulnom.

Péter (Solymár)

Eleinte teljesen bolondnak néztek a pékségben, amikor megkértem, hogy a zsömlét, a kiflit és a kenyeret mind egy textilzsákba tegyék. Az eladó hölgy értetlenül, elbizonytalanodva nézett. Viccesen próbáltam mondani, nem vesznek össze a zsákban. Nehéz másnak lenni! Kilógni, főleg, ha az „extra kívánságom” feltartja a mögöttem állókat. Azonban azt tapasztaltam, hogy idővel mindenhol megszokják, és már nem okoz fennakadást. Kitartónak kell lenni.

Helga (Budapest)

Számomra nagyon fontos a tisztaság, főleg a ruháké. Amikor elkezdtem csökkenteni a hulladékot, sor került a hatalmas ballon mosószerre, öblítőre, vízlágyítóra is. Fontos megjegyeznem, hogy nem dobtam ki a régieket, amíg a neten talált sok-sok tipp közül megtaláltam a számomra jót. Ma már mosószer helyett mosószódát, öblítő és vízlágyító helyett citromsavat használok, és ezekhez adok pár csepp mosóparfümöt. A fehér ruháknál pedig boldogan láttam, hogy az öko fehérítő por sokkal hatékonyabb, mint elődei.

Lőrincz Ágnes, aki családjával közel húsz éve él környezettudatosan, és előadásokat is tart ebben a témában, úgy látja, „Törekedni kell a nulla hulladékra, de mindenki a maga lehetőségeihez mérten tegyen erőfeszítéseket! Én azt szoktam javasolni, hogy negyedévente egy dolgon változtassanak. Akkor tartósan működni fog.”

A cikk a Képmás magazin 2018. októberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>