Új bolygók és üstökösök – egy testvérpár felfedezései

A Hannoveri Gárda nevű zenekarban – amelyet II. György angol király Angliába rendelt 1755-ben – oboázott egy fiatal testvérpár, Wilhelm és Jakob Herschel. Mindketten tehetséges zenészek voltak, több hangszeren is játszottak. A tizenkilenc éves Wilhelm hegedűn, csembalón és orgonán is, sőt, ekkor már számos zeneművet is komponált, legjobban mégis a csillagászat érdekelte. Akkoriban persze még nem lehetett egykönnyen jó távcsőhöz jutni; ha valaki minőségi műszert akart, magának kellett elkészítenie. Ezért annak érdekében, hogy minél alaposabban tanulmányozhassa az éjszakai égboltot, kitanulta a távcsőkészítés, a tükörcsiszolás és -polírozás mesterségét.

Miközben Bath városának egyik fő orgonistája, majd a városi zenekar vezetője lett, nemcsak szonátákat, szimfóniákat és templomi muzsikát komponált, hanem kitanulta a newtoni matematikát, megismerte a csillagászat addigi eredményeit, és éjjelente különböző égitesteket tanulmányozott.

Az eget kémlelve

Nemsokára tizenkét évvel fiatalabb húga, Caroline is csatlakozott hozzá Angliában, sőt, össze is költöztek, így William – ahogy akkoriban már az angol módi szerint nevezte magát – felvett egy házvezetőnőt is. Hogy ez a tudomány szempontjából milyen szerencsés mozzanat volt, az hamarosan kiderült.

Caroline segített bátyjának az adminisztrációban, jegyzetelt, rendszerezett, katalogizált, és mindent, amit Wilhelm felfedezett, ő rögzített írásban. Márpedig volt mit: Herschel az elkövetkezendő évtizedekben olyan megfigyeléseket tett, amelyek a mai napig is tökéletesen helytállóak.

Felfedezte például az Uránuszt és két holdját, ezzel bebizonyítva, hogy a Naprendszer korántsem ér véget a szép, gyűrűs Szaturnusznál – amelynek egyébként szintén két holdját találta meg. Rájött, hogy az akkoriban egyszerűen ködöknek nevezett távoli galaxisok valójában sok csillagból állnak, és ezzel elébe ment Edwin Hubble százötven évvel későbbi, világot rengető felfedezésének.

Felfedezte az infravörös sugárzást, tanulmányozta a Mars jégsapkáit, kettős csillagokat katalogizált, miközben egészen újfajta, akkoriban hipermodernnek számító tükrös távcsöveket épített. Ezek közül a legnagyobbnak 1,26 méter volt az átmérője, a hossza pedig több mint tizenkét méter. Ehhez magas fokú elméleti és gyakorlati ismeretekre volt szüksége, amelyeket mind a saját erejéből szerzett meg.

A sikeres páros

Mindent azért nem tudott volna egyedül végrehajtani, de hatalmas szerencséjére ott volt vele a húga. Caroline mindent elsajátított, amit az adott körülmények között lehetett. Egy idő után nemcsak titkárnői munkát végzett, hanem tükröket is polírozott, sőt, hamarosan ő maga is tett csillagászati felfedezéseket. Különösen az üstökösök érdekelték, ezekből egymaga nyolcat fedezett föl, de talált egy „csillagködöt”, az M110 jelű galaxist is.

Munkáját olyan lelkesen és sikeresen végezte, hogy a király – akkor már III. György – évi ötven font illetményt állapított meg a számra. Ezzel nemcsak ő lett az első nő Angliában, aki csillagászként fizetést kapott, hanem az első kormányhivatalnok-nő is. A páros odáig jutott, hogy Herschelt a király udvari csillagásszá nevezte ki.

Ebbe a szép történetbe aztán belezavart egy szappanoperába illő fordulat. William ugyanis 1788-ban megházasodott. Az új feleség, Mary mérhetetlenül bosszantotta Caroline-t. Ő, aki istenítette és alázatosan kiszolgálta a bátyját, addig korlátlan hatalommal rendelkezett a háztartásban. A házasság következtében azonban egyik napról a másikra háttérbe szorult. A feszültség egyre nagyobb lett közöttük, és Caroline rövidesen el is költözött a közös házból.

Ez persze nem akadályozta abban, hogy továbbra is rendszeres és fontos észleléseket tegyen. A hosszú évtizedek alatt a Herschel testvérek több csillagkatalógust is kiadtak, és több mint ötezer égitestről vezettek nyilvántartást. William biztos volt abban, hogy más égitesteken is van élet, különösen a Mars felszínét szerette a jellegzetes brit vidékekhez hasonlítani.

Hosszú és termékeny élete volt, elégedetten halt meg 1822-ben, nyolcvanhárom évesen. Caroline ezt is túlteljesítette, 1848-ig, kilencvennyolc éves koráig élt. Amíg tudott, dolgozott, és minden adatot, észlelést, minden felhalmozott tudást unokaöccsére, William és Mary egyetlen fiára, John Herschelre hagyott. Jól is tette, mert John rengeteg kutatással és felfedezéssel járult hozzá a csillagászat, a matematika, a botanika, a kémia és a fotográfia fejlődéséhez. Majdnem nyolcvan évet élt, és Charles Darwin mellé temették a Westminster-apátságban.  

A cikk a Képmás magazin 2018. szeptemberi számában jelent meg. A lapra előfizethetsz itt.