Utcai demonstrációkkal kísért családkonferencia Rómeó és Júlia városában

Az állítólag csupán toleranciát, mások elfogadását hirdető hangok olyan szintre alacsonyodtak, ami már-már az orwelli Állatfarm hangulatát idézte: a tolmácsokat és a szállásadó hoteleket lajstromba vették, majd kérték őket, hogy ne szállásolják el a konferencia vendégeit.

A rendezvény szervezőit „neofasiszta gyűlöletkeltőknek”, az ide érkező résztvevőket „középkori lúzereknek”, „fundamentalista katolikusoknak” bélyegezték. Így jár az, aki ma Európában ki meri mondani, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége, és hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik.

Na de kik és hogyan szólaltak fel ezen a „melegellenesnek”, „abortuszellenesnek” és „feministaellenesnek” titulált konferencián? Ezt a három jelzőt rögtön cáfolta is többek között két felszólaló a színpadon: Giuseppe Cruciani homoszexuális rádiós műsorvezető és Mária Glória, Thurn und Taxis hercegnéje kiálltak a véleményformálás szabadsága mellett, amit a politikai korrektség nevében elnyomnak például az utcán demonstráló szivárványszínűek vagy a sajtó egyes képviselői. Cruciani meleg életstílusa nem annyira klappol a családkongresszus irányával, mégis eljött, hogy hitet tegyen a szólásszabadság mellett. Thurn und Taxis hercegné – aki az abortuszpárti és progresszív feminista Hillary Clinton személyes jóbarátja – annak idején szélsőséges költekezései és életvitele révén vált ismertté és kapta a „punk hercegnő” és „TNT hercegnő” beceneveket. Ma már a család egységéért is fellépő katolikus aktivistaként és szegényeket segítő filantrópként él. Szerinte „a Nyugat ideológiája a valódi veszély ma, ami ellen nem fegyverekkel kell harcolni. A társadalmat átideologizálták, és a csoportnyomás hazugságba taszítja az embereket, akik négyszemközt egyébként ugyanazt gondolják, mint mi” – fogalmazott a szókimondó hercegnő.

Kint gyűlölet, bent felelős gondolkodás

Amíg odakint a rohamrendőrök gyűrűje védte az épületet, és a sajtó képviselői a bejáratnál provokáló kérdéseket tettek fel az arra járó külföldi résztvevőknek a bevándorlásról, a homoszexualitásról vagy az abortuszról, addig az épület termeiben górcső alá vették a családügy aspektusait. A demográfiai válságról, a család és a születés előtti élet jogi védelméről, az iskolai és otthoni nevelésről, a közoktatásba beilleszthető párkapcsolati nevelésről, a nők méltóságáról és a gyermekek jogairól tartottak előadásokat szakemberek, és kamatoztathatták tudásukat a jelenlévők. A különböző kontinensekről és kultúrákból érkező előadók perspektívájából, friss felmérésekkel és statisztikákkal alátámasztva tágíthatták látókörüket a résztvevők.

Hiszen ma már ki kell mondani a nyilvánvalót, és be kell bizonyítani, hogy a gyermekeknek családban, anyával és apával a legjobb felnőni; hogy a szülők mint első számú nevelők jogai nem csorbíthatók; és a társadalom alapvető sejtje a család, ami egyben a gazdaság motorja is.

A programon felszólaló olasz miniszterelnök-helyettes, Matteo Salvini is kiemelte sürgető szükségét a család intézménye megerősítésének. Miután kritizálta a demográfiai válságra bevándorlással válaszoló politikát, ő is megkapta a magáét az olasz és nemzetközi sajtótól.

Példa a magyar modell

Az utóbbi években kialakított magyar családtámogatási modell sokak számára követendő példa lett. A mi mindennapjainkat meghatározó hazai családpolitika lépéseit Novák Katalin államtitkár és Beneda Attila helyettes államtitkár ismertették. Egy folyosói beszélgetés során tudtam meg a tavaly Kisinyovban, ugyanezen a konferencián megismert moldáv kormányzati munkatárstól, hogy miután ott is kihirdették a Családok évét, olyan lépéseket tettek, amelyek a gyerekszámmal arányosan segítik anyagilag a fiatal családokat, hozzájárulnak az új házasok lakáshoz jutásához, és a házastársi hűséget is „jutalmazó” kedvezményekben részesítik az idősebb korosztály tagjait.

Jó volt magyarnak lenni itt, ahol hazánk családpolitikai törekvéseit szinte mindenki tisztelettel emlegette, hiszen Európában Magyarország váltja leginkább konkrét lépésekre az elméletet. Pedig még mi sem értünk ennek az útnak a végére. A születés előtt álló gyermekek védelmében vagy a család és munka összehangolásában van még mit tenni. A jövő nemzedék értékrendje mutatja majd meg, hogy a nemrégiben nálunk bevezetett családpolitika milyen kulturális változást hoz a társadalom alapsejtjének megítélésében. De egész Európa számára most van itt az ideje a döntésnek: megőrizzük-e népességünket és kultúránkat, vagy megfogyatkozunk és helyünket új népek foglalják el.

Vissza a józan mérlegeléshez

A transzparensek színes kavalkádja és a szivárványszínű zászlók lobogtatása nem oldja meg az öreg kontinens demográfiai krízisét, és nem adja meg Európának a megújulás esélyét. Ez a progresszív irány a szakadékba vezet, hiába próbálnak meggyőzni minket a sajtóorgánumok, a nyugati hangadó politikusok vagy a sorba nyíltan beálló svéd bútoráruházlánc képviselői.

Nem az érzéseink határozzák meg, hogy mire épül egy működő nemzet, és nem az asztalunk méretétől vagy a közösen használt wifi-kódtól válunk családdá. A család ennél sokkal több, természeténél fogva. Itt az ideje, hogy megálljon a szakadék felé tartó rohanásunk, és irányt változtassunk.

Nyugodtan, a józan észre hallgatva végig kell gondolnunk a hosszútávon elérendő célokhoz vezető utat. Ehhez pedig mindenképpen kellenek a gyermekek, a stabil családban és szerető környezetben felnövő új generáció.

A változás szele elérte Európát, és egyre többen érzik ennek erejét.