Open Doors – A globális keresztényüldözés ma

Mindezek hátterében pedig, fájdalmas szimbólumokként, ott álltak az üresen kongó német templomok. Életem egyik legmegindítóbb pillanata is ehhez az időszakhoz köthető: tanúja voltam, amint egy berlini külváros kiüresedett, ám iráni keresztény menekültekkel újra benépesült gyülekezete – egy lánglelkű német lelkész vezetésével – együtt mormolta halkan a Miatyánkot. Sosem feledem.

Nyissunk „ajtókat” a sokszor rejtve szenvedőkre

2019. február 12. Ezen a napon jelent meg az üldözött keresztények védelmével foglalkozó Open Doors nevű keresztény emberi jogi nonprofit szervezet éves világfigyelő listája (World Watch List), amely a keresztényeket sújtó, vallási intoleranciára visszavezethető bántalmazásokat igyekszik globálisan felmérni. A közel hetvenoldalas jelentés hátborzongató látványt tár ki előttünk. 

Fájdalmas realitás, hogy minden kilencedik keresztény elszenvedője a vallási alapú bántalmazás valamely megnyilvánulásának, azaz napi szinten, világszerte mintegy 245 millió ember szenved bántást keresztény hite miatt. 

Ez az előző évhez képest 14 százalékos növekedést jelent, a tendencia tehát egyértelműen és drasztikusan romló. 2018-ban 4.136 embert öltek meg keresztény hite miatt, vagyis naponta 11 keresztény ember életét oltották ki hite megélése és megvallása miatt. Ez alig két év alatt már önmagában is mintegy 200 százalékos emelkedést jelent, jóllehet maga az Open Doors is hangsúlyozza, hogy mindez szerény becslés csupán, hiszen egyes – nagymértékben érintett – területekről (például Szíria és Irak), objektív okokból nem rendelkezik jól dokumentált információval. Az emberéletek mellett a tavalyi évben mintegy 1.266 keresztény templom és kegyhely vált az erőszakos vallási intolerancia áldozatává.

Különösen a keresztény nők helyzete romlott az érintett országokban – ők egyszerre két okból, nemi hovatartozásuk miatt, másrészt hitükből fakadóan is különösen sebezhetőek.

Bántalmazó országok 

A világfigyelő lista a keresztényeket hitük miatt leginkább bántalmazó 50 országot veszi számba, emellett terepkutatásokra és külső szakértők adataira támaszkodva próbálja nem csupán számszerűsíteni, hanem átfogóan elemezni a helyi keresztény közösségek és egyének mindennapos küzdelmeit. A listát vezető országokat az üldöztetés súlyossága szerint rangsorolják az erőszak szintjének elemzésével, továbbá az élet öt különböző területét (egyház, nemzet, közösség, család, magánélet) érintő (el)nyomás vizsgálatával.

A lista legelején szerepelnek (sorrendben): Észak-Korea, Afganisztán, Szomália, Líbia, Pakisztán, Szudán, Eritrea, Jemen, Irán és India. 

Szíriát a korábbi „Top 10”-ből India taszította le, ahol az elmúlt év folyamán drámaian megszaporodtak a hindu nacionalisták által elkövetett keresztényellenes atrocitások. 

Kép: Pixabay

A jelentés azt is megállapítja, hogy noha az Iszlám Állam elnevezésű terrorista szervezetet a nemzetközi koalíció mostanra lényegében kiszorította a korábban ellenőrzése alatt tartott közel-keleti területekről, fanatikus harcosai most szétszóródva viszik tovább gyilkos eszméiket, s nemcsak a régióban, de egyre inkább a szubszaharai Afrikában is. Az újonnan szerveződött afrikai szélsőséges és erőszakos dzsihádista csoportok legitim célpontjai között gyakran szerepelnek kifejezetten a keresztény nők és lányok.

Keresztény menedékkérők Európában

S még mielőtt elintéznénk a fentieket annyival, hogy „ez úgyis nagyon messze van tőlünk, minket nem érint”, látnunk kell, hogy ebben a folyamatban érintettek vagyunk mi is, nem pusztán keresztény minőségünkben, hanem európai állampolgárokként is. Ugyanis a listavezető országok és az Európába érkező migránsok származási országai között nagy és jelentős átfedések vannak.

A keresztényeket leginkább üldöző országok szerepelnek a legnagyobb migránskibocsátó országok listáján is; ezek rangsorolás nélkül: Szíria, Afganisztán, Irak, Irán, Pakisztán.

A hivatalos európai statisztikák adósak a menedékkérők vallási hovatartozására vonatkozó adatokkal, így nehéz megbecsülni a vallási üldöztetés elől menekülő keresztények részarányát. Számos példából arra következtethetünk, hogy az érintett keresztényeknek csupán elenyésző része menekül ténylegesen Európába. Mégis, a muszlim menedékkérők keresztény társaik ellen irányuló különféle vallási alapú bántalmazása sem példa nélküli. Ezek az esetek azt a sajnálatos helyzetet mutatják, hogy a keresztény menedékkérők sok esetben még itt, az emberi jogok bástyájának vélt Európában is éppoly védtelenek és kiszolgáltatottak, mint szülőhazájukban.

A keresztény menedékkérőkkel szemben lényegében ugyanaz a büntetlenségi kultúra folytatódhat Európában, mint az elkövetők származási országában, ahol a keresztényeket, illetve az iszlámról keresztény vallásra áttérteket bántalmazni és diszkriminálni nem minősül bűncselekménynek, sőt, inkább vallási kötelesség.

Ezeknek a bűncselekményeknek a vallási indíttatása nehezen bizonyítható, mert sem a gyanúsított, sem a sértett nem köteles felfedni vallási hovatartozását, másfelől a gyanúsított sem köteles az indítékáról nyilatkozni. Ha nem bizonyítható a bűncselekmény vallási indíttatása, akkor nem így jelenik meg a hivatalos bűnügyi statisztikában, tehát a döntéshozók nem ismerik fel a probléma fontosságát. A probléma kimondásának hiánya részint a hézagos statisztikáknak, részint a politikai akarat és helyes értékítélet szinte teljes hiányának tudható be. A probléma súlyosságát tetézi a bántalmazottakból hiányzó feljelentési hajlandóság, mivel félnek a negatív következményektől: a menekültügyi eljárás eredményétől vagy a fizikai megtorlástól.