Apa hajat nyír

Apukája elmélyülten nézi. Könyöke a térdén, öklén az álla. Figyel.

Jancsi hajára szilárdul a sár. Ez nagyon zavarja apát.

– Ne nyúlj a hajadhoz fiam! – dörgi szigorúan, majd valamivel lágyabban teszi hozzá, hogy Jancsi érezze, ki az úr a házban:

– Mit szól majd anya?

Jancsit most nem érdekli a családi rangsor, csak az alagút, amely lassan elér a Föld középpontja felé.

– Hallod? Ha megint sarazod a hajad, meg kell mosni!

Jancsi valószínűleg nem kedveli a tisztálkodás eme formáját, ám még ez a rémes jövőkép sem rettenti el a fontos munkától. Vállig érő kunkori fürtjei, füle, nyaka is maszatos.

Apa már nem türelmes.

– Olyan vagy már, mint egy malac! Menjünk haza mosdani! Ha anya meglát, baj lesz!

Jancsi duzzogva áll fel, lapátját mérgesen csapja le. Tenyerét nadrágjába törli, és követi apját.

A játszótér népe integetéssel és elszomorodó ábrázattal biztosítja mély együttérzéséről.

Alig múlik el egy óra, apa és fia ismét megjelenik. Nehezen gyűrjük vissza a kikívánkozó nevetést, melyet Jancsi új frizurája vált ki belőlünk, el kell fordulnunk, ugyanakkor pillantásaink szánakozók. Mindenki óvatos, nehogy megbántódjon a kisgyermek.

Apa nagy büszkeséggel ül le a padra, arcán eddig soha nem látott elégedett mosoly ül. Ahogy kardigánját kigombolja, diadalmasan néz szét. A gyerek rohan vissza a homokozóba megkezdett munkájához.

Ebből arra következtetünk, hogy Jancsinak fogalma sincs arról, milyen botrányosan rossz fodrász az apja. Buksiján váltakoznak a pamacsok, piheszigetek, hosszabb és rövidebb fürtök. Jancsi egy tojásból frissen kibújt kiscsirkére emlékeztet. A homokozóban játszó többi gyereket nem izgatja Jancsi különös frizurája, a játék folytatódik.

Apa döbbent figyelmünket kihasználva előadásba kezd:

– A nejemnek van egy jó éles szabóollója. Jancsi szépen ült a hokedlin, és én matematikai pontossággal, mindenütt a fejétől ugyanolyan távolságra vágtam a haját. Így a koponyától számítva mindenütt ugyanannyi centiméter hosszú a haja. Színtiszta matematika az egész.

Mindenki a fal felé tekintget, vagy a homokozó irányába, keresgéljük a szavakat, mondatokat.

Magyarázatra már nincs idő, hazaér Jancsi anyukája.

– Mátyás! HOGY NÉZ KI A GYEREK??

Apa megismétli a matematikai módszerrel történt hajformázást. Előadása alatt anya a szemét behunyva nagy adag levegőt szív be, majd hirtelen tör ki, mint egy vulkán:

– Ez borzalmas, mi lesz, ha csúfolják?

Apuka nem érti. Mi a gond? Szövetségeseket keresve néz végig rajtunk.

– Meddig van nyitva a fodrász? – kérdezi anya idegesen, majd a gyereket maga után rántva elrohan.

Jancsi frizurája menthetetlen, a fodrász a teljes lekopasztást javasolja.

– Tiszta szerencse, hogy fiúcska, így nem olyan vészes – próbálkozik egy bátortalan vigasszal. Anyuka egykoron fürtös kis angyalkája bánatosan lóbálja lábát a magas széken. Nagy barna szeme anyja nyugtalan lépteit figyeli a tükörben.

A hajigazítás után némán sétálnak haza.

Anyuka hétfőn reggel az oviban egy kicsi sapkát csúsztat az óvónéni kezébe. Ha Jancsi nagyon szenvedne, engedjék már meg, hogy felvegye…

– Minden rendben lesz! – simítja meg az óvónéni anya karját.

Anya lelke mégis csupa zavar, kisfiát hosszas ölelés és simogatás után hagyja az oviban. A nap folyamán minden gondolata Jancsi körül jár, mit szólnak a hajához-fejéhez a gyerekek, csúfolják-e, esetleg egy sarokban sírdogál? Olyan kis félénk.

Jancsiért ebéd után apja érkezik. A kisfiú szinte repül hozzá, karjával szorosan öleli a nyakát. Apa sokáig simogatja fia fejecskéjét. Végül felkészülve minden rosszra megkérdezi:

– Milyen napod volt, Jancsi? Mit mesélünk anyának?

– Apa, SZERETLEK, tök jó, hogy levágtad a hajam! Mindenki engem sajnált, az összes lány az én fejemet simogatta!

Apa döbbent tekintetét elkapja az óvónéni. Összemosolyognak. Varázserő. A megmagyarázhatatlan apai varázserő.