Tíz dolog, amit kevesen tudnak a hajléktalanokról

1. Melyek a hajléktalanellátó intézményrendszer pozitívumai?

A ma működő rendszer a hajléktalanok életvédelmének fontos színhelye. Van hová bevinni a fagyhaláltól fenyegetett, utcán élő embereket, ahol életben maradásukhoz segítséget kapnak.

2. Melyek a hajléktalanellátó intézményrendszer negatívumai?

A nagy létszámú intézmények és a kis létszámú segítő személyzet nem tud egyénre szabott, speciális segítséget adni. Sok esetben intézményfüggőség is kialakulhat: a rossz szociális helyzetű emberek megszokják, hogy ott megkapják az életben maradáshoz szükséges minimumot. Nem tudják a hajléktalanok társadalmi re-integrációját hosszú távon, személyes odafigyeléssel, eredményesen segíteni.

3. Milyen igények és javaslatok fogalmazódnak meg a szakma képviselőiben a rendszer fejlesztéséhez?

A szociális munkások általában egyetértenek abban, hogy a rendszernek differenciáltabbnak, egyénekre szabottabbnak kellene lennie. A cél az lenne, hogy a hajléktalan újra képessé váljon önállóan lakásban lakni. Ehhez segítséget nyújthatna a lakhatási támogatás, egyéni mentorálással kiegészítve. Majdnem minden hajléktalan mellé kellene egy szakmai segítő egy–másfél évig, az állapota súlyosságától függően. A függőségektől szenvedőknek, pszichiátriai betegeknek, akik munkára és önálló életvitelre képtelenek, több, célzottabb egészségügyi segítségre lenne szükségük. A tömegeknek helyet adó szállókat és az egyéni gondozást egy időszakon át párhuzamosan kellene működtetnie az államnak. Érzékenyíteni kellene az önkormányzatokat és a lakosságot, hogy nagyobb empátiával forduljanak a problémákkal küzdő, lakásuk elvesztése felé sodródó – vagy éppen a lecsúszott, de önálló életvitelre újra képessé váló emberek felé. A civil szervezetek, egyházak pedig a hiányzó közösségi kapcsolatok pótlásában segíthetnének továbbra is.

4. Milyenek a szociális munkások munkakörülményei?

A szociális munkások nagyon nehéz és nélkülözhetetlen feladatot végző csoportja a társadalomnak. Nap mint nap a legnehezebben elviselhető emberekkel vannak együtt. Folyamatosan atrocitásoknak vannak kitéve, ordibálnak velük, halálosan is megfenyegetik vagy meg is verik őket. Általánosan jellemző, hogy túlterheltek. A hajléktalanellátó rendszer a minimális dolgozói létszámmal működik. Jogszabály írja elő, hány szociális munkásnak hány gondozottal kell foglalkoznia, de azt ritkán tartják be, mert úgy vélik, életveszélyes lenne olyan kis létszámmal működtetni a segélyhelyeket. Nagy igényük lenne a szociális munkásoknak arra, hogy – miként sok helyen Nyugaton – minden hét év után egy évet pihenhessenek, regenerálódhassanak testileg-lelkileg. Az alkalmazottak a közalkalmazotti bértábla szerint kapják a fizetésüket. Nem kapnak veszélyességi pótlékot, se plusz pihenőidőt. A nappali melegedők állami normatíváját harmadára csökkentették az utóbbi hat évben. Nagy szerepük van a civileknek, akik önkéntesként, pályázati pénzből, adományokból teremtik elő munkájuk költségeit, kiegészítve ezzel az állami ellátórendszer munkáját.

5. A nappali melegedőbe járók mind hajléktalanok?

Az odajáróknak csak körülbelül az egytizede lakik utcán. Kb. ötven százalékuk lakásban, ún. lakásszegénységben él: annyira alacsony a jövedelmük, hogy ha a rezsit kifizetik, már nem marad ételre, ezért bemennek enni a nappali melegedőkbe. Egy másik csoportjuk különféle szállókon lakik, vagy szívességből elalhatnak különféle helyeken.

Kép: Unsplash

6. Az utcán lakók kb. hány százalékát teszik ki a hajléktalanoknak illetve lakásszegénységben élőknek?

Az utcán lakók a teljes csoportnak csak kb. az egytizedét teszik ki. Az utcákról azért is nehéz elküldeni őket, mert nagy körforgásban-vándorlásban élnek, ebből adódóan újak mennek a helyükre. Az egy területi egységen élő hajléktalanok 85 százaléka kicserélődik két év alatt, mindenki költözik tovább oda, ahol van lehetősége lakni, élni.

7. Milyen a nemi megoszlása a hajléktalanoknak?

Negyedük lehet körülbelül nő, a többség férfi. A nők ugyanis megpróbálnak mindig védelembe kerülni, valakihez hozzácsapódni, ami a kiszolgáltatott helyzettől nem mindig, de a hajléktalanságtól többnyire megmenekíti őket.

8. Megfelelő segítség, ha egy kéregetőnek pénzt adunk?

A szociális szakma képviselői többnyire egyetértenek abban, hogy a hajléktalanoknak nagyon kis töredéke kéreget, és nem is biztos, hogy a koldulók valódi hajléktalanok, rászorulók. A kéregetők, koldusok sok esetben egy bűnszövetkezet tagjai vagy „foglalkoztatottjai”, akiket nem egy esetben kényszerítenek erre a tevékenységre, pénzüket pedig elveszik. A nekik adott pénz hozzájárul ennek a bűnszövetkezetnek a fenntartásához. Különösen nem szabad pénzzel segíteni a gyerekkel vagy kutyával koldulókat. A valódi nehéz sorsú embereknek (akik általában nem kéregetnek) viszont jól jöhet az étel, egy kávé, tea. A hajléktalannak adott pénz azonban hozzájárul ahhoz, hogy inkább az utcán maradjon, mintsem bemenjen segítséget kérni egy intézménybe. Hasznosabb segítség, ha a segélyszervezetek munkáját támogatjuk pénzadománnyal.

„Tavaly télen, amikor a legnagyobb hideg volt, én is kint voltam a kollégákkal, és egy hajléktalant noszogattunk már hosszú ideje, hogy jöjjön be velünk a szállóba. Értsük már meg, hogy reggel nyit a bolt, és Rózsika minden reggel kihoz neki egy forró kávét és egy kicsit beszélget vele. Ezt nem akarta elveszíteni még a hajnali fagyok kockáztatásával se. Ez a biztonság, míg a szálló bizonytalan, sőt, ijesztő világ. Pont fordítva látják tehát a lehetőségeket, mint mi.” (Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régiójának vezetője)

9. A hajléktalanok hány százalékát lehetne nagyobb erőbefektetéssel, szakértelemmel „visszasegíteni”a társadalomba?

A segélyszervezetek vezetői általában nem szeretnek és nem is tudnak erről becslésekbe bocsátkozni. Tapasztalataik szerint az idősebbek, akik évtizedek óta hajléktalanok, már alkalmatlanok erre. A fiatalokat pedig, akik most kezdik ezt az életformát, nagyon hamar tönkreteszik a drogok. Akik egyszer kiesnek a társadalmi közösségi hálóból, azoknak körülbelül a nyolcvan százaléka élete hátralévő részében valamilyen formában gyámolításra szorul.

Kép: Unsplash

10. Milyen életutak vezethetnek a hajléktalanná váláshoz?

A legnagyobb kockázat a segítő kapcsolati háló elvesztése – ez ott van valamennyi egyéb ok mellett, mögött.

Kapcsolati konfliktusok (válás, szülőkkel összeveszés, nyugdíjas magára maradása), amelyek miatt valakinek el kell hagyni a lakást. Például férfiak gyakori útja a lecsúszás felé, ha egy válás után a lakás meg a jövedelme jó része a közös gyereküket nevelő asszonyhoz kerül.

Munka elveszítése, vállalkozás csődje, eladósodás vagy csaló, anyagilag megkárosító emberek hatása alá kerülés.

Drog- vagy alkoholfüggés.

Állami gondozottként töltött gyerekkor. Minden ötödik hajléktalan állami gondozott volt. (A fiatal hajléktalanok közül minden második!)

Váratlan krízishelyzet. Ha például valaki megbetegszik, és hosszabb időre elveszíti a munkaképességét, megállapítják rokkantságának a százalékát, és az alapján kap némi juttatást – egy nagyon kis összeget –, ezzel máris nyomorba kerülhet. Hasonló a sorsa azoknak, akik családtagjukat kényszerülnek folyamatosan ápolni – az ápolási díjat a kormány most emelte.

Minden hajléktalannak a sorsa egy külön történet. Az Efrata Alapítvány a Hajléktalanokért, amely a Csak Egyet Szolgálatot adománygyűjtésekkel támogatja, kiad hamarosan egy könyvet a Szent István Társulatnál. Az lesz a címe, hogy „Senki gyermekei”. Huszonhat nehéz életutat mutatnak be. A közös pont mindegyikük sorsában az, hogy nincs segítő-védelmező emberi hátterük. A társtalanságuk, magányuk gyökere pedig nagyon gyakran lelki eredetű, ezért is tartják missziós feladatuknak, hogy a keresztény hitet megismertessék az arra nyitott emberekkel. „Csak az evangélium ereje képes valóságosan újjáépíteni a személyt” – vallják a segélyszolgálat munkatársai.

Korábbi cikkünk e témában: Hol éljenek a hajléktalanok?

A cikk forrásai:

• Kunszabóné Pataki Anna, a Csak Egyet Szolgálat vezetője szóbeli közlései
• Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régiójának vezetője szóbeli közlései
• Románné Bolba Márta, a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkésze.  In: Mit tehetsz egy hajléktalan emberért? Kötőszó blog 
• Laborczi Géza evangélikus lelkész, a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat igazgatója. In: Mit tehetsz egy hajléktalan emberért? Kötőszó blog
• Kelemen Anna-Gyöngy, a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat szakmai referense. In: Hajléktalanellátás: a jelenlegi rendszer egyetlen előnye az, hogy van. Kötőszó blog
• Székely János szombathelyi megyéspüspök In: „A megroppant nádszálat nem töri össze” Magyar Kurír
• A hajléktalanságról dióhéjban