A diszkréció szentje: Nepomuki Szent János

Pappá szentelése után jogot tanult, majd a prágai érsek általános helynöke lett. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A bizalmatlan király szerette volna megtudni Nepomuki Jánostól felesége gyónásainak tartalmát. Mivel János nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot, a király elfogatta, kegyetlenül megkínoztatta, és végül a Károly hídról a Moldva-folyóba dobatta. Földi maradványait a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyezték nyugovóra.

Jánost 48 évesen azért ölték meg, mert nem adta ki egy másik ember titkát. Ha ezt lefordítjuk a mi életünkre, ő a diszkréció szentje, aki nem pletykálja ki embertársát.

Ferenc pápa beszédeiben rendszeresen és határozottan óv bennünket a fölösleges, gonosz beszédtől, a pletykálkodástól. A Hegyi beszéd radikális kijelentései között találjuk Jézusnak ezt a felhívását: „Legyen a ti beszédetek igen–igen, nem–nem” (Mt 5,37), és hozzáteszi: „ami ezeknél több, a gonosztól van”. Ez nem azt jelenti, hogy aki másokkal vagy másokról beszélget, az rossz úton jár, hiszen szükségünk van arra, hogy véleményt alkossunk a világról és a többi emberről. Akár úgy is mondhatjuk, hogy a pletyka az emberi természet része. Mindig volt és lesz is.

A kérdés az, hogy milyen szívvel fordulok oda a társaimhoz. A jót vagy a rosszat akarom észrevenni a másikban?

Örömet okoz-e, fontosabbnak érzem-e magam azzal, hogy híreket „szállítok” másokról? Beszédem megoszlást, ellenségeskedést szül-e vagy békét és egységet?

Aki a lelkében szegény, szelíd, irgalmas, aki tiszta szívű, aki egységben él Istennel és önmagával, az az ember békességszerző. Nepomuki Szent János élete felhívja a figyelmünket arra, hogy legyünk figyelmesebbek, szívünk milyen szándékával beszélünk másokról! Talán közelebb kerülhetünk a Hegyi beszéd tanításához, amely azt tanácsolja: „Legyen a ti beszédetek igen–igen, nem–nem”.