Lány a vonaton, avagy egy esküvőszervezés tanulságai

1. Ha hozzám hasonlóan a kényelmes ruhákat jobban szereted a szépeknél, de mégis úgy döntesz, hogy felveszel egy szép, abroncsos, romantikus ruhát, akkor mindenképpen kérd fel az egyik barátnődet állandó kísérőnek, ugyanis a mosdóba menést innentől nem tudod egyedül abszolválni!

2. Ha az egyébként nagyon profi és nagyon kedves varrónőd azt mondja neked, hogy 28 darab pici gombot tesz hátra a ruhádra, mert az csodaszép lesz, akkor tiltakozz! Valóban csodaszép lesz, viszont egy örökkévalóságig tart majd, amíg valaki begombolja rajtad – ráadásul a „nem baj, majd leveszem az egész ruhát, és úgy megyek mosdóba” című megoldást is elfelejtheted, hacsak nem akarod az egész lakodalmat a női WC-ben tölteni.

3. Ha azt tanácsolják neked, hogy vigyél pótcipőt, akkor vigyél pótcipőt! Ne hitegesd magad azzal, hogy nem fog fájni a lábad, hiszen kényelmes, alacsony sarkú bőrcipőt vettél, mert hiába járatod be otthon a lábbelit, az esküvő napján, amikor sok órán át viseled, ki fog derülni, hogy elöl kényelmetlen, és fájnak benne a lábujjaid.

4. Ha van még szabadnapod, mindenképpen vegyél ki legalább 2-3 napot az esküvő után – akkor is, ha nem mentek nászútra vagy később utaztok el! Így nem fordulhat elő veled, hogy az esküvő után két nappal ír neked az egyik legjobb barátod, megkérdezi, hogy hogy tetszett az ajándék, de te nem tudsz erre válaszolni, mert az ajándékok nagy részét még időd sem volt megnézni.

5. Ha kellően szentimentális vagy, és szeretnél az esküvődről valamilyen tartalmas és maradandó emléket elrakni, akkor írass üzeneteket a vendégekkel, kérd meg őket, hogy rakják be egy dobozba, majd pár nap múlva szedd ki a cetliket, és mosolyogj a nagyon személyes, vagy épp kevésbé személyes, de kedves és jószándékú jókívánságokon. (Ugyanezt úgy is szokták csinálni, hogy egy évvel az esküvő után olvassák el az üzeneteket, én viszont teljesen biztos voltam benne, hogy nem bírom ki egy évig, úgyhogy nem is próbálkoztam ilyesmivel.)

6. Ha a külön napon tartott fotózás után azt látod a fotós telefonján, hogy hatalmas dugó van a 10-es úton, így valószínűleg rengeteg időbe telne hazajutnotok Piliscsabára, kérd meg a fényképészt, hogy rakjon ki Aquincumon az autóból, majd szálljatok fel a vonatra menyasszonyi ruhában és öltönyben, mert így sokkal korábban hazaértek. A hétfő este munkából hazafelé tartó döbbent utasok reakcióját hasonlítsd össze azoknak a vidám ázsiai turistáknak az arcával, akiket a fotózás helyszínén, a budai Várban láttál. Garantáltan lesz egy-két jó sztorid! Ha a vőlegényed le akar fotózni, és azt állítja, hogy ezt a vonaton utazós pillanatot – bámilyen ciki is – meg kell örökíteni emlékként, ne tiltakozz! Gondolj arra, hogy jó lesz illusztrációként, amikor majd meséltek a gyerekeknek!

7. Ne dőlj be a reklámoknak! Ezt a hibát ugyan nem követtem el, de sajnos egy esküvői ruhaszalon hirdetésére rákattintottam a Facebookon, és innentől kezdve tömegével kaptam az ajánlatokat olyan tárgyakról, amelyek „nélkülözhetetlenek” az esküvőhöz, mint virágfal, drága ékszerek, csokiszökőkút és még ki tudja, mi minden más. Folyamatosan azt sulykolták a reklámok, hogy a nagy napon mindennek tökéletesnek kell lennie. Én viszont egyáltalán nem vágytam arra, hogy egyetlen napon minden tökéletes legyen, mert sokkal idealistább vagyok ennél: sok-sok tökéletes napot akarok, így hát összességében jóval többet foglalkoztam a házassággal, mint az esküvővel. Ehhez persze kell egy filozofálós, pszichologizálós vőlegény, akivel ezt lehet csinálni. Tényleg, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem: találj egy vőlegényt, akinek szeretnéd a szemébe nézve elmondani, hogy „holtomig vagy holtodig”! Ha így teszel, akkor nem fogsz idegeskedni a kisebb és nagyobb bakik miatt, mert tudni fogod, hogy nem ez a lényeg.