Gyerekkel a buszon – undorító?
Jelleke Vanooteghem on Unsplash
Szia, mondom, Gabi vagyok.
A kisfiú kicsit megáll, megint rikkant, örül. Kekszes nyálas kezével kapaszkodik, megfogja kinyújtott kezem. Játszunk. Peti a neve, mondja anyuka. Mást is mondana. Peti huncutul hintázik jobbra és balra, meg-megérinti a kezem, nagyokat rikkant bújócskázik.
A mellettem álló trikós úr megunja: Minek ILYENNEL buszra szállni, tisztára undorító!
Megdöbbenek. Senki nem szól. Van, aki zordan bólogat, van, aki egy arcjáték erejéig megbotránkozik a férfi szavain.
Anyuka kevésbé. Megszokta. Zsebkendőt vesz elő. Én is törlőkendőt veszek elő. Letakarítjuk Peti nyomait. Együtt vagyunk. Peti vidáman figyel minket. Egy tiszta zsepivel megcsikizem a kezét. Peti hangosan örül, a zord ember majd' felrobban.
Együtt szállok le Petiékkel a Keletinél. Megsimogatom a kisfiú vállát, ő erősen megölel. Nem mindenkit szokott, mondta anyukája. Nem folytatja. Sietve indulnak, Peti hátrafelé megy, és lóbálja kezét. Nagyokat rikkant.
Szia, Peti!
Kép: Jelleke Vanooteghem on Unsplash
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
