Biomókus 2. – Mit iszik a zöld tudatú biomókus?

Nem csupán víz által, hanem víz és vér által.
(…) a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.
(1Ján 5,6-8)

Ha igaz, hogy paradigmaváltásra van szükség a Föld, illetve az Emberiség megmentése érdekében, akkor paradigmaváltók is kellenek. Ezt a tudatos emberfajtát nevezzük biomókusnak. Csodáljuk vizionárius bátorságáért, de persze némi szarkasztikus távolságot tartunk egészség- és küldetéstudatának vadhajtásaitól.

A biomókus ivási szokásairól csak egy biztosat állíthatunk: vizet iszik. Illetve vizet is, esetleg főleg vizet. A Cola- és Fanta-ivók még mindig népes táborát lesajnálja – bár tinédzser korában a házibulikon még nem feltétlenül volt ennyire vonalas. Ha mégis nagy néha kólára fanyalodik, azt alaposan megindokolja magának (pl. álmos). Ezen ritka esetekben csakis Cocát VAGY Pepsit iszik, a segédmunkások által előszeretettel fogyasztott, nem bevezetett márkanevű kóláktól borzadva fordul el. Számára az a tablettás bor kategória.

Kép

Kép: Philipp Kammerer on Unsplash

Ajzószerek?!

A folyékony halmazállapotú ajzószerekkel kapcsolatban a biomókus némileg zavarban van. Ha kávézik, igyekszik leszokni, csökkenteni az adagokat, legfeljebb 8 órával lefekvés előtt és tipikusan felkelés után inni. Elborzadva gondol arra, hogy egy csésze kávé vízlábnyoma – állítólag, „brit tudósok szerint” – 140 liter. Nem is beszélve a kapcsolódó CO2 kibocsátásról, hiszen hazánk tudvalevőleg viszonylag messze esik a kávétermő vidékektől (ún. kávéöv: 900 m tengerszint feletti trópusi területek). A biomókus globális tudata általában nem teljesen holisztikus, hiszen akkor azt is tudná, hogy egyfelől 26 millió ember vesztené el világszerte a megélhetését, ha mindenki varázsütésre leszokna, másfelől 1 kg rizs előállítása tízszer akkora vízlábnyommal jár. Márpedig azt még Misi mókus is tudja, hogy a sok kínait csak rizzsel lehet etetni, lehetőleg odahaza…

A biomókus szigorúan kerüli az energiaitalt, legmélyebb meggyőződése, hogy azt 10–20–50 év múlva karcinogén vagy egyéb gyilkos kategóriába fogják sorolni.

BM mélyen megdöbben annak a hazai TDK-dolgozatnak az eredményén, miszerint az egyetemista fiatalok még csak nem is vizsgaidőszakban, hanem bulik alkalmával isszák a többnyire ördögi márkanevű keskenydobozos energiaitalokat – azaz az energiaital a fiatalok kávéja. A biomókus holmi buli kedvéért nem akar előbb meghalni, a pokolban (hell) égni (burn), kígyókkal (vipera) vagy kábítószerrel (cocaine), esetleg bombával érintkezésbe kerülni, szörnyeteggé (monster) válni, a vörös bika nem kedvenc állata, és gyanús számára a termékcsomagoláson a harsány adrenalin vagy taurin felirat. (Aki szeretne itt számmisztikázni, színdinamikázni vagy egyszerűen olvasni erről egy jó kis összeesküvés-elméletet, itt pl. megteheti.)

A biomókus eleve tartózkodik az aludobozos italtól, mert tudja, hogy annak környezeti terhe legalább húszszorosa a visszaváltható üvegnek, bár még mindig fele az eldobható üvegpalacknak.

A biomókus ezért lelkesen viszi vissza a nevetségesen alacsony betétdíjas sörösdobozokat és üvegeket, s elszorul a szíve, valahányszor az okos üvegvisszaváltó automata (miért is nem néni?) futószalagja megfordul, s visszalök egy-egy nemszeretem pezsgősüveget. Természetesen kölyökpezsgőset!

Semmi, ami a-val kezdődik

A biomókus alkoholt is mértékkel fogyaszt. Pálinkát vagy más töményet csak ha fáj a torka vagy nagyon kínálgatják, sört leginkább nyáron, bort max. decit párnaponta. Akkor is megadja módját, borospohárba tölti, a pohár hasát nem szorongatja, lábát keccsel, két ujjal tartja, a Noé-féle nedűt lötyögteti, szagolgatja, ízlelgeti. A biomókus sosem vedel! Tudja, hogy az alkohol kultúra. Azt is, hogy ha sportol és/vagy kissé kiszárad az ember, utána nem érdemes alkoholt inni – igen gyorsan hat… De persze csak annak, akinek céljai pont ellentétesek a biomókuséval. A BM józan és tudatos! Ő 5 litert iszik naponta, mert hallotta valahol, s abba már ritkán gondol bele, hogy 50 és 110 kilós embereknek, télen vagy nyáron, fizikai vagy szellemi munkát végezve, feltehetően nem egy – egyébként feltűnően magas – átlagszámot kellene megjegyezni. Az extrém-biomókus messziről megismerhető futás közben a ráaggatott tevepúpról, oldalához erősített „izóról”, frissítő zseléről és egyéb ezoterikus – valamint felettébb drága – sportoló-italokról.

Kép

Víz!

De ne térjünk el a sport irányába, mivel az imént el is értünk a biomókus italozásának legneuralgikusabb pontjához: a vízhez.

A BM-vallás sajnos igencsak megosztott a víz tekintetben. A kanonizált többség (nevezzük őket – persze mindenféle áthallás nélkül – katolikusoknak) csapvizet iszik, s ebben valószínűleg igaza is van. Legalábbis Magyarországon, ahol tudvalevőleg a csapvíz egészséges, jóízű, bőven van és olcsó. A katolikus BM ismeri azon vaktesztek eredményét, ahol a bevontak szenzációs 49–51% arányban szokták tudni megkülönböztetni a „klóros” csapvizet az „egészséges” ásványvíztől. (Apropó: az a fehér izé, azt hiszem, inkább oxigén a vízben, mint klór, másképp nem tűnne el belőle felfelé törekedve fél perc után. Nem tagadva ezzel a klórral való tisztítást.)

Nem így a kisebbség (legyenek ők a protestánsok.) Az újhitű BM igenis ásványvizet iszik! Ha egészség- és bolygótudata ütközik, ő igenis az előbbihez húz. Elvégre belőle csak egy van, a többiekből pedig igen sok, s még több várható. Sajnos a vallásreform újabb szakadásokhoz vezet: vannak ugye a buborékosok és buborékmentesek, ezt minden pincér tudja. De vannak már félbuborékosok is, márkahűek és gagyiásványvíz-ivók, pillepalackosok (ezen belül másfélliteresek és félliteresek) és ballonosok, és külön elhajlást képez a pivízivók szigorú szektája. A református biomókusok vallják, hogy a csapvíz mind Duna, abban pedig a népdal szerint sok a fogamzásgátló. És még belefolyik a műtrágya meg a növényvédőszer is. A protestáns biomókus nem vesz tudomást róla, hogy a műanyagpalackban igen sokáig áll a víz, hogy a petpalackból bizony beoldódhat ez-az, különösen melegben, vagy ha hónapokig áll a boltpolcon, hogy a hulladékról és a szállításról ne is beszéljünk. Számára az egészség mindennél fontosabb, még a pénztárcájánál is, hiszen egy liter ásványvíz, még a legegyeurósabb fajtából is legalább 80–100-szor annyiba kerül, mint hasonló mennyiségű csapi társa.

Mint gyümölcs a fán…

A biomókus szereti a gyümölcsleveket.

Ha ráér, maga csavarja, centrifugázza, mixeli, konyhájában olyan robotgépek sorakoznak, amelyek tisztítása messze meghaladja egy átlagos mosólány képességeit. Elvadultabbak biozöldségből préselik. A biomókus szinte mindig saját, egyedi palackkal bír – a trendipalackipar legnagyobb örömére –, ezt viszi magával, kortyolgatja. Egyesek szerint orális fixációja van: állandóan kortyolgat. Termosz vagy pille, műanyag vagy üveg, sétáló, gurtnis vagy retikülbe simuló – palackkérdésben megint nincs egység. A BM kombidobozból is iszik, többnyire száz százalékost. Látta a Narancslé útját, legalább a tízperces változatot, ezért van némi lelkifurdalása.

Biomókusaim az Úrban, fontos, mit iszunk, de egyet ne felejtsetek: óránként mindig kb. ezer ember hal éhen a Földön, s nagy részük szomjan. Ők bármit meginnának, azaz egészséges vízhez sem jutnak. A globális igazságosság jegyében, legalább néha küldjétek el a kávé, gyümölcslé vagy ásványvíz árát Afrikába! S becses szervezetetekkel tisztítsátok a csapvizet, az is ezt teszi veletek!