Adni jó – és kapni is
Amikor adományról, adakozásról hallok, egyszerre támadnak bennem jó és rossz érzések. Könyöradomány, kompenzáció, koldusmaffia – ezek a fogalmak rossz érzést keltenek. Jótékonyság, támogatás, ösztöndíj – ezek megmelengetik a szívemet. És ott van még a segély, amely életmentő lehet, de megalázó is.
Adni jó – tartja a mondás. Kapni is jó – teszik hozzá a kevésbé költői lelkekAdni csak akkor tudunk a magunkéból, ha valamivel rendelkezünk. Tekintve, hogy pucéron jövünk a világra, kezdetben minden tulajdonunk másoktól kapott ajándék, vagyis adomány. Később saját erőnkből is szerzünk hozzá ezt meg azt, és abból is ajándékozhatunk. De mikor és mennyit adakozzunk?Talán jó segítség lehet a tizedről szóló tanítás. A tized, amely az évszázadok során „egyházi tized” nevet vett föl, és a kisebb vallási gyülekezetek be is adják a közösbe. A nagy népegyházak általában csak a jövedelem egy százalékát kérik – és az a jelek szerint bőven elég is. Emiatt a magukat kereszténynek vallók zöme is elfeledkezik a tized fennmaradó részéről, ami elsüllyed a háztartás mindent elnyelő büdzséjében. Pedig ideje lenne újra feleleveníteni a tized hagyományát, akár hívők vagyunk, akár nem. Kézhez kapott jövedelmünk tizede szolgálja a társadalom jobbítását, élhetőbb világunkat! |
|
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>