Más-kép 5.: Jézus, a Világ Világossága

A fekete lyuk a gravitációs összeomlás során jön létre, az anyag egy pontba húzódik össze, „az eseményhorizonton belülre kerülő anyag vagy sugárzás belezuhan a szingularitásba”. A fekete lyuknak nincs szerkezete, az idő az elképzelhetetlen mértékű gravitáció miatt egyre jobban megnyúlik, míg végül megáll. Stephen Hawking, a téma legismertebb kutatója 1974-ben kimutatta, hogy az energia anyaggá alakul a fekete lyuk környezetében.

A fekete lyuk nem csak a sci-fi írók fantáziáját izgatja, hanem átvezet olyan fogalmakhoz, mint az antianyag, végső soron a létezés alapkérdései felé mutat a fizikán keresztül. A Nagy Bumm és a teremtés látszólagos ellentéte itt egybesimul, s felteteti velünk a klasszikus kérdést: ha az ősrobbanás előtt nem volt anyag, akkor mi robbant fel? Mi vagy Ki volt előtte?

A tudósok és a tudományos fantasztikum hívei régóta keresik a párhuzamos lakható világokat. A fénysebességgel történő utazás, az emberi életet meghaladó utakat lehetővé tévő hibernálás, de főleg a más lakható világok képe a modern filmtechnikának köszönhetően olyan mémmé vált, amit a legtöbben már szinte készpénznek vesznek. A technikai haladás egyfelől valóban gyors, másfelől a fenti kellékeket régóta vizionáljuk, és egyre profibb effektekkel ábrázoljuk, így a kettő közti szakadék áthidalása nem tűnik lehetetlennek. Valójában egyre kevesebb jel mutat arra, hogy más lakott, vagy akár lakható bolygók lennének a világegyetemben, évtizedek óta küldött rádiójeleinkre nem érkezett válasz, a NASA állítólagos boncolt űrlényei csak nem akarnak nyilvánosságra kerülni.

Nagyon úgy néz ki, az univerzum végtelen feketesége és hidegsége csak egy-egy pontban törik meg, s e pontok között a legkiemelkedőbb a Föld. A teremtés egy pontban érte el tetőfokát, ahol Isten saját képmására és hasonlatosságára megalkotta az embert, s Jézus Krisztusban alkotta meg.

A térnek és időnek alávetett történelmi szemléletben persze nehezen érthető, hogyan született a hierarchiában első ember (Krisztus) évezredekkel később a kronológiailag első embernél (Ádám). Ám Isten ura az időnek és térnek, a fizika törvényeit ő alkotta. Mintha valami alig észrevehető üzenetet is megfogalmazott volna nekünk a világegyetem törvényeivel.

A mai ember például kétféle színkeverést ismer, már az iskolában kipróbáljuk, hogyan állítunk elő sárgából és kékből zöldet. Az egyik optimális módszer kissé eltér ettől: az ún. szubtraktív (kivonó) színkeverésnél  a CMYK alapszíneiből dolgozunk. Ezek a cián [enciánkék], magenta [bíbor] és sárga [yellow]. Végül van egy kulcsszín [key], ez a fekete. A teljes kivonás ugyanis csak szürkésfekete árnyalatot eredményez. Az eljárást a nyomdászatban használják. A fényekkel pont fordítva dolgozunk, ez az ún. additív (összeadó) színkeverés. Az angolban RGB-vel rövidtett módszer három alapszíne a vörös, a zöld és a kék (red, green, blue), melyek teljes összege a fehér, a valódi fehér. Ezt használják képernyőink.  

A tökéletes fehér és a tökéletlen fekete csodás jelképe Krisztus világosságának és az univerzum sötétségének. Nem két ellentét; amit az Úr teremtett, azt a Sátán nem tudja teljesen lerontani, csak „belepiszkítani” (a három szín keveréke a CYMK-ben az ún. piszkosfekete). Jézus fényhozó voltát szimbolizálja a leghosszabb éjszaka, a születés éjszakája.

Urunk színeváltozásakor Jézus felment a hegyre imádkozni, Péter, Jakab és János pedig szemtanúja volt, hogy arca és ruhája „fehér lett és fényben sugárzó”. Az angyalok ruházatáról köztudomású, hogy azok tisztasága és fehérsége földileg nem állítható elő. Dániel könyvében azt olvassuk az Ősöregről, hogy „ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz.”

János evangéliuma így kezdődik: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.” Karácsonykor ezt a csodálatos, örök idők óta elrendelt eljövetelt ünnepeljük, s ezt álmodta vászonra William-Adolphe Bouguereau 1900-ban.

W. A. Bouguereau: A Szűz angyalokkal (1900). Forrás: Wikimedia