Csíkszentmihályi Mihály: „Az embert alábecsülni veszélyes dolog”
Nem eddig ismeretlen, új elméletek jelentik az ember számára a megoldást, sokkal inkább a régi alapigazságok újrafelfedezése - erősítette meg Csíkszentmihályi Mihály, a flow-elmélet megalkotója, az Amerikában élő és munkálkodó pszichológus és pszichiáter professzor magyarországi előadásán.
Előadását magyarul kezdte, de az angolhoz szokott és nagy utat megtett Csíkszentmihályinak ez már láthatóan nehezére esett, így végül angolra váltott. Ha valaki a sokat ígérő cím kapcsán a jövőkutatás érdekességeibe vagy a pozitív pszichológia jóslataiba és megoldási javaslataiba kívánt betekintés nyerni, csalódnia kellett. A professzor összefoglalta mindazt, amit az emberiség fejlődéséről gondol. Őszinte, emberi és egyszerű megfogalmazása magával ragadó volt, humora most is többször megcsillant. Saját tapasztalataival kezdte:
Gyerekként érte utol a második világháború, amiből nem sokat értett. Érdeklődéssel figyelte ugyanakkor, milyen különbségek vannak az egyes felnőttek borzalmakra, veszteségekre és nélkülözésre adott válaszaiban.
Míg egyesek összeomlottak a súlyok alatt, feladták, mások képesek voltak a nehézségek közepette is valami megfoghatatlan erővel és reménnyel tovább élni, méghozzá látszólag teljes, örömteli életet. „A life worth living”, ahogy ő fogalmazott, vagyis olyan életet, amelyet érdemes élni. Vajon mi tesz képessé egyeseket erre még az olyan szélsőségesen nehéz körülmények között is, mint a háború? És minek a hiányától szenvednek azok, akik erre képtelenek? Csíkszentmihályi munkásságának egyik fő válasza a „flow”, vagyis az áramlat. Ezalatt az alkotás örömét, illetve egy tevékenységbe való teljes bevonódást érti. Azt a folyamatot, amikor minden figyelmünk egyetlen célra összpontosul, és e cél felé vezető útban teljesen fel tudunk oldódni. Ilyen a művészi alkotás, a sport, egy dal eléneklése, de akár még a gyári futószalagon végzett munka is, amennyiben a személy képes a teljes bevonódásra, a tevékenység kizárólagos, önfeledt megélésére. Csíkszentmihályi szerint tehát a boldogság egyik alapvető feltétele ennek az élménynek a minél gyakoribb megélése. Legutóbbi budapesti előadásában azonban nem ezt fejtette ki részletesen.
Az emberiség történelmét tekintette át nagy lépésekben, az őskortól kezdve nagyjából a jelenünkig, azon belül is azt, hogy milyen fejlődési pontok milyen szabadságot adtak az embernek, és milyen új szintre helyezték az emberi létet.
A kommunikáció, a kódolt információ eljuttatta az embert az egyéni, elkülönült élményektől a közösségi élményekig. A vallások felszabadítottak a végességtől, a haláltól való félelem alól, és az élet új értelemmel telhetett meg. Annak a kimondása, hogy az ember descartes-i értelemben vett értelmes, racionális lény, úrrá tette őt a föld felett, képessé az irányításra. Aztán ezt a hegemóniát, amelyből egyébként sok visszaélés származott (elsősorban a természet kizsákmányolása), megtörték a 19. században és a 20. század elején megfogalmazott elméletek, például Darwin evolúciós elmélete, amely a majmoktól származtat minket, vagy Freud teóriája arról, mennyivel inkább az ösztöneink, mintsem a racionalitásunk vezérelnek minket.
Az ember tehát hirtelen elveszítette addigi feljebbvaló státuszát, most viszont a nihilizmus veszélyének van kitéve.
Csíkszentmihályi egy szintén kint élő magyar tudóst idézett, aki szerint az ember alábecsülése még a túlértékelésénél is jóval veszélyesebb. Mindezek után a záró diákon a nagy világvallások alapértékeit vetítették ki, olyanokat, mint a „hit, remény és szeretet” a kereszténységben, de konfuciuszi és buddhista alapigazságok is megjelentek.
Csíkszentmihályi szerint tehát nem eddig ismeretlen, új elméletek jelentik az ember számára a megoldást, sokkal inkább a régi alapigazságok újrafelfedezése, amelyeket azonban a jövőben sokkal hatékonyabban terjeszthetünk és érvényesíthetünk a technika új eszközei által.
Az egyik közönségkérdésre adott válaszában megfogalmazta, hogy az áramlat élményén kívül mi az, ami szerinte még élhetővé, örömtelivé teszi az életünket: „Ha a szomszédom szükséget szenved, segítek neki. Legközelebb, amikor én szorulok rá, ő segít nekem. Rá kell jönnünk, hogy együtt sokkal többre megyünk, mint külön-külön.” Nem zsákmányolhatjuk ki egymást és a természetet sem.
Az előadó egyéni megfigyelései és kutatásai azt is alátámasztják, hogy az anyagi javak és a diplomák száma nem befolyásolja azt, hogy az ember mennyire képes a boldog életre.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>