Georgia, ahol a hegyek őrzik az időt, és a vendégből pillanatok alatt barát lesz
Georgia a Kaukázus déli oldalán, Európa és Ázsia határán fekszik, és ez a kettősség itt szinte mindenben érezhető. A korábban több nyelvben is Grúziának nevezett ország már jó ideje kéri, hogy a nemzetközi színtéren Georgia néven hivatkozzanak rá. Előbbi név ugyanis az oroszból került át egyes nyelvekbe, a magyarba is. A kaukázusi nép pedig tudatosan igyekszik elvágni minden szálat, amely a szovjet múlthoz köti. Talán a Georgia név jobban is illik hozzá. Hiszen az ország egyszerre európai és ázsiai, szelíd és vad, nyitott és titokzatos.
Vándortúránk Mestia városából indul, hogy többnapos gyaloglással érjük el Európa egyik legmagasabban fekvő települését, a kétezer méteren fekvő Ushgulit. Ez már Szvanéti régió, a Nagy-Kaukázus déli részén, ahol a jellegzetes középkori szván tornyok sorakoznak. Kőből rakott erődök ezek, amelyek egykor vérbosszúk és támadások idején védték a családokat. Ablakaik szűk lőrések, bejáratuk méterekkel a föld felett a múlt keménységéről regél.
Ma a szván falvak azonban egészen más arcukat mutatják. Vendégszerető családok fogadják az utazót, az asztalra hacsapuri (sajttal töltött kenyérféle), friss tojás és házi bor kerül.
A koriander íze minden levesben érezhető, a kapor pedig a legtöbb salátában. Olyan ízek ezek, amelyek a mi konyhánkhoz képest szokatlanok, mégis otthonosak.
A hegyi falvak nagy része télre elnéptelenedik, a méteres hó és a járhatatlan utak elvágják őket a külvilágtól. Nyáron azonban újra megtelnek élettel. Legelőkön kószáló tehenek és lovak jelzik, hogy az állattartás ma is a mindennapok része.
Az Ushguli felé vezető úton változatos tájakon haladunk keresztül. Gleccserek és sziklák mellett, patakokon átkelve derékig érő vízben, vagy akár lóháton. Fáradság és küzdelem, de éppen ez vándortúránk egyik lényege.
Egy eldugott faluban arra kérjük a helyieket, tanítsanak nekünk táncokat. Majd megpróbáljuk viszonozni, és néhány pohár csacsa (törkölypárlat) után már a csárdást járjuk.
A falusi sötétben, ahol nincs közvilágítás, egymásnak felel a georgiai és a magyar muzsika.
Ekkor értem meg, hogy a szívfájdalom nem csak a magyar néplélekbe van kódolva. Georgia népe is tele van veszteséggel és nosztalgiával, de ugyanúgy a közös vigasztalásra, a táncban és dalban oldódó bánatra épít, mint mi.
Georgia egyszerre nyers és befogadó. Itt minden nagyobb – a hegyek, a csend, az idő. Aki eljön ide, az nemcsak a tájba szeret bele, hanem abba az érzésbe is, hogy van még egy nép, amely ugyanúgy ismeri a szívfájdalmat és az abból fakadó derűt, mint mi, magyarok.
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Mohos Zsófia: Hetedhét országra szóló lakodalom a Vajdaságban
Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!
A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!
Támogatlak titeket>>
