„Magyarországon a Liszt-DNS elképesztően erős”

Ha a munkásságodat olvasva tippelnem kellene a korodra, biztosan sokkal idősebbnek mondanálak. Tehetség, rengeteg tudás, elismerés és számtalan projekt fűződik a nevedhez.

Fiatalkorom ellenére elképesztő mennyiségű – és bízom benne, hogy minőségű – munkát elvégeztem már. Gyakorlatilag ötéves korom óta folyamatosan zongorázom, állandóan a zene és a zenéhez kapcsolódó tevékenységek vannak a fókuszban – legyen szó edukációról, szervezésről vagy segítségnyújtásról fiatal művészek számára. Tizenhárom évesen már a Zeneakadémia előkészítőjébe jártam, aztán folyamatosan követték egymást a feladatok, az események. Most, hogy belegondolok, már több mint harminc éve vagyok a pályán.

Sosem érezted tehernek ezt a rengeteg teendőt?

Az elején, amikor ismerkedtem a hangszerrel, és elképesztő mennyiségű zenét kellett magamévá tennem, akkor is folyamatosan azt éreztem, hogy még szeretnék, még szeretnék! Nyolc-tíz éves koromban napi tíz-tizenkét órákat is gyakoroltam, tehát semmi mással nem foglalkoztam, és ez hozott magával egy olyan morális késztetést, egy hozzáállást a zenéhez, a művészethez, amit azóta is képviselek. Ma már nincs időm ennyit gyakorolni – most már a saját művészetem mellett a fiatalok támogatásával és zenei fejlesztésével kell foglalkoznom. Annyi hálát érzek mindazért, amit kaptam, hogy egyszerűen nem tudok nem adni. Egyébként az energiát maga a zene iránti rajongás, illetve a saját kultúránkért való elköteleződés adja. Ahogy szokták mondani: ez egy „win-win” szituáció. Kicsit olyan öntöltő jellegű, mint egy hibrid autó: minél többet adunk, annál többet kapunk. 

Nagyon fontos kiemelni, hogy Magyarországon a „Liszt-DNS” valami elképesztően erős, ezért nagy szükség van a fiatalok támogatására és mentorálására. Az ifjú zenészek a génjeikben hordozzák a zene szeretetét, a tehetséget.

Ezért is álmodtad és valósítottad meg az idén tizedik születésnapját ünneplő Cziffra Fesztivált.

A mai napig nem tudom, miből gondoltam, hogy képes leszek megalapítani és vezetni egy ilyen programot, de azóta is egyre büszkébb vagyok rá. Abban biztos voltam, hogy zongoristaként, ha felmegyek a színpadra, akkor minden rendben lesz – de egy fesztivál, és amivé azóta kinőtte magát, az már teljesen más jellegű feladat. Ez tulajdonképpen egy küldetés, amellyel Cziffra György szellemiségét, művészi örökségét és emberi példamutatását szerettem volna továbbadni. A fesztivál célja, hogy hidat építsen a klasszikus zene és más művészeti ágak közé, megmutassa a tehetséggondozás fontosságát, és olyan értékeket közvetítsen, mint a kitartás, az elhivatottság és a hit a művészet erejében. 

Sokrétű támogatást nyújtunk: ingyenes mesterkurzusokat szervezünk, amelyeken a legnagyobb Kossuth-díjas művészeink adnak zeneórákat, emellett rengeteg díjat osztunk ki az arra érdemeseknek. A harmadik – és azt gondolom, legfontosabb – pillére a fesztiválnak pedig az, hogy lehetőséget biztosítunk fellépésre a világ legnagyobb városaiban. Nagyon fontosnak tartom, hogy komolyan vegyük a Kodály-módszert. 

Biztos vagyok benne, hogy nem pusztán zenészeket kell nevelnünk, hanem a zenével kell embereket nevelnünk. 

Ez nagyon nagy és nagyon fontos különbség. Tudom, hogy furcsán hangozhat, de az, akinek a szívében megszületik egy dallam, aki egy szövegen, egy versen fel tud sóhajtani, együtt tud dobogni a szíve a művészettel – az nem válik gonosszá, nem válik kapzsivá. De ehhez el kell érnünk, hogy a zene valóban mindenkié legyen.

Emlékszel, mikor érezted először, hogy a művészetnek, a zenének ekkora ereje van?

Szerintem rögtön, ahogy hangszert fogtam a kezembe. Minden örömömet, bánatomat zongorázás közben éltem meg, dolgoztam fel. Zenéket szereztem, gyakoroltam, új dalokat tanultam. Nem vagyok József Attila, hogy az érzelmeimet szavakba öntsem, ezért megpróbálom zenébe önteni. A másik fontos pillanat ebből a szempontból, amikor egy koncert beteljesíti ősi rendeltetését, és a közönségnek örömöt ad. Amikor odajönnek könnyes szemmel gratulálni, és elmondják, hogy éppen egy nagyon nehéz életszakaszban vannak, de erre az egy-két órára minden gondjuk megszűnt, és ki tudtam őket repíteni a nehézségekből – akkor mindig azt érzem, hogy ezért adta nekünk a Jóisten a zenét. 

Az előadóművészek legnagyobb ajándékának tartom, hogy rögtön van reakció. Rögtön megkapjuk a közönség szeretetével járó óriási adományt.

Gondolom, egy jótékonysági koncerten ez az érzés még erősebb.

Egy jótékonysági koncert esetében még inkább felerősödik a küldetésünk. Nekünk, zenészeknek feladatunk képviselni, hogy felelősséggel tartozunk egymásért, és hogy igenis minden apró mozdulat, hang, a legkisebb tett is rengeteget számít. Ha például engem nem vett volna körül támogató közeg és tehetséges, jó emberek, akkor biztosan nem beszélgetnénk ma. Remélem, a zene és a jótékonyság ereje sok embert csábít majd a MOM Kulturális Központba.

A jótékonysági koncertre 2025. szeptember 30-án, kedden 19 órakor kerül sor a MOMkult-ban.
(MOM Kulturális Központ, Budapest, Csörsz utca 18.)
 Ezen a különleges zenei esten egy színpadon lép fel:
– a Prima Primissima- és Máté Péter-díjas énekesnő, Rúzsa Magdi és
– a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Balázs János, a Cziffra Fesztivál alapítója, valamint
– az ösztöndíjasainkból álló Gypsy JamMal együttes a Máltai Szimfónia zenekar muzsikáló gyermekei kíséretében.
A Máltai Jótékonysági Koncerten a zenei műfaji sokszínűség jegyében elhangzanak népdalok, cigány énekek, megzenésített versek, sanzonok, jazz-feldolgozások és természetesen klasszikus zenei átiratok is. A közös muzsikálás élményéből és szabadságából új érték születik.
A koncert teljes bevétele a Máltai Szimfónia Ösztöndíj Programjához járul hozzá.
Jegyek itt kaphatók: https://maltakoncert.hu/