„Én is ugyanúgy ültem a meddőségi papírom felett, csak sírtam és sírtam” – Gyermektelen pároknak segíteni, érintettként
Magyarországon minden ötödik-hatodik pár küzd a gyermektelenség problémájával, amely az érintettek és a környezetük számára is még mindig tabutémának számít. Homokiné Hollósi Cecília pszichológus, az Anna–Joachim-program vezetője bátor őszinteséggel mesélt arról, hogy hogyan szembesült saját érintettségével, és ez hogyan fonódott össze szakmai útjával.

Fiatalkorodban hogyan gondolkodtál a családról?
Kamaszkorom óta nagycsaládot szerettem volna, négy gyerekkel. Néhány évvel később, pszichológia szakos hallgatóként, az egyetem vége felé elmentem egy családterápiás vándorgyűlésre, ahol egy, az örökbefogadásról szóló workshopon vettem részt. Nem tudom, miért választottam ezt a témát, de nagyon figyeltem, és máig pontosan emlékszem egy-két momentumra, mondatra. Így húsz év távlatából is fel tudom idézni a rácsodálkozás élményét, hogy létezik egy ilyen út is, hogy valaki örökbe fogad egy gyermeket, akit sajátjaként szeret, nevel. Az egyetemen többnyire csak lányok voltunk, aztán beléptem a munka világába, közösséget kerestem, majd külföldön éltem, és már harmincéves is elmúltam, mire az első párkapcsolatom lett.
Hogyan kerültél kapcsolatba a gyermektelen párokat támogató Anna–Joachim-programmal?
A váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán indult el az Anna–Joachim-program 2018 végén. Akkoriban családterápiával foglalkoztam, tanácsadó szakpszichológusként dolgoztam és a főiskolán is oktattam, amikor megkerestek, hogy volna-e kedvem segíteni a programban.
Bár a meddőség nagyon nehéz krízishelyzet, mégis megszólítva éreztem magam, lelkesített a gondolat, hogy házaspárokkal beszélgessek, és segítsem őket e
zen a fájdalmas úton.
Így csöppentem bele az akkor még csak körvonalazódó projektbe. Egy három alkalomból álló hétvégesorozatot indítottunk elsőként útjára trénerek és szakemberek bevonásával, amit olyan pároknak hirdettünk meg, akik régóta gyermekre várnak.
Akkor még egyedülállóként milyen benyomásaid voltak az első foglalkozásról?
Jól emlékszem arra a péntek estére, amikor a hétvége vezető pszichológusaként először ültem szemben az ismeretlen házaspárokkal, éppen a hároméves jegyességem megszakítása után. Nagy kettősséget éltem meg akkor. Mérhetetlenül távol állt az én akkori létállapotomtól a meddőséggel küzdő párok élethelyzete. Ugyanakkor mélyen együtt tudtam érezni ezekkel a nőkkel.
Egyrészt azért, mert megsejtettem, hogy esetleg én is ebben a helyzetben találhatom magam majd egyszer, másrészt, mert sok éven át megéltem, hogy milyen valamire teljes szívemből vágyni – esetemben a leendő férjemre –, valamire, ami egy csomó embernek megadatik, amiért úgy érzem, már mindent megtettem, és mégsem kapom meg. Ekkor már harminchét éves voltam. Tehát, ez a hosszú várakozás, ez a tehetetlenség, ez a frusztráltság, azok az érzések, amelyekkel ezek a párok küzdöttek, nagyon ismerősek voltak számomra.
Már az első alkalom után a hétvégesorozatok felelőse lettél, majd 2021-től az egész program szakmai vezetője.
Már az első hétvégére készülve valahogy azt éreztem, hogy nekem itt helyem és feladatom van. És ma is, ahogyan a program szépen, dinamikusan fejlődik, egyre inkább láthatóvá válik számomra, hogy a Jóisten vezeti, alakítja mindezt. Az első hétvégesorozat tapasztalatai, valamint a párok visszajelzései szerint igyekeztem már a második alkalom tematikáját kialakítani: világosabb időbeosztás, több párkonzultációs lehetőség, művészetterápia, kognitív- és szexuálpszichológia.
Aztán később többekben megfogalmazódott a vágy, hogy hosszú távon szívesen tartoznának egy olyan csoporthoz, amelynek házaspár tagjai hasonlóan a meddőség problémáival küzdenek.
Ebből született az AJTÓ, azaz az Anna–Joachim Támogató Csoport elnevezésű képzés, amelynek keretében a szakemberek abban segítik és arra buzdítják a hétvégesorozatokon részt vett párokat, hogy saját maguk hozzanak létre közösségeket. Szívszorító hallgatni, ahogyan a házaspárok arról mesélnek, hogy már nem szeretnek családi eseményekre járni, mert miközben egyre több gyerek szaladgál az asztal körül, a rokonok kérdőn tekintenek rájuk, hogy náluk mikor jön a baba. Az a sorstársközösség azonban, amely az Anna–Joachim-program segítségével születik, nagyon nagy erő és valódi gyógyír. Aztán megérkeztek az első gyermekek akár természetes úton, akár örökbefogadással egy-egy családba.
Amikor öt-tíz évig tartó várakozás után hirtelen bővül a család, az természetesen hatalmas boldogság, ugyanakkor teljesen felborítja a házaspár addigi életét. Olykor nem könnyű lélektani helyzet az sem, amikor valamire hosszú-hosszú ideig vársz, majd egyszer csak, amikor megkapod, ott állsz, hogy akkor most mit is csináljunk. Ebből a várva várt, mégis váratlan tapasztalatból született meg az Anna–Joachim Szülőcsoport, ahol lehetőséget teremtünk arra, hogy a hasonló élethelyzetben lévő párok találkozhassanak, megoszthassák tapasztalataikat, kérdéseiket, félelmeiket, mi pedig szakmailag segítjük őket.
Időközben férjhez mentél. Mikor szembesültél a saját érintettségeddel?
Ahogyan az Anna–Joachim-program egyre bővült, világossá vált számomra, hogy nem tudok mindenhol jelen lenni. Épp ekkor végzett a reproduktív meddőségi és szaktanácsadó képzésünk első évfolyama, ahonnan az egyik hallgatónkat kértem fel, hogy vigye tovább a hétvégesorozatok vezetését. Ez a váltás 2022 novemberében történt. Másfél hónappal később kaptam kézhez azt a papírt, amelyen a meddőségi diagnózisom szerepelt. (…)
Amikor a diagnózist kézhez kaptad, képes voltál szakemberként tekinteni magadra?
Hiába tudtam, milyen a meddőség, hiába volt a fejemben egy csomó élethelyzet, válasz, mégis ugyanolyan fájdalmas volt szembesülnöm a diagnózissal, mint mindenki másnak.
Másokhoz hasonlóan én is ugyanúgy ültem a meddőségi papírom felett, csak sírtam és sírtam, és kiüresedett tekintettel néztem a falat. Pont ugyanazokat az érzéseket éltem meg, mint amelyeket a nők szoktak ilyenkor, de tudtam, hogy ez normális, ez pedig azért segített.
Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2025. márciusi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.
A magazinra előfizethet itt.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>