Elfelejtett költőnők

Nők által írt irodalmunk története túlzottan alulértékelt. Gyakran elfelejtjük a kódexmásoló apácákat, akik fizikailag is megterhelő munkájának köszönhetően ma, öt évszázaddal később olvashatunk még valamit régi irodalmunkból. Nem mond sokat Dóczy Ilona, Massay Ágnes, Telegdy Kata, Rákóczi Erzsébet vagy Csáky Krisztina neve, noha első költőnőink ők voltak. És megfeledkeztünk Petrőczi Kata Szidóniáról és unokájáról is. Pedig érdemes megismernünk őket, hiszen alkotásaik mellett, még a ma divatos, otthontanulás versus iskolai oktatás témaköréről is tudnak mit mondani.

„Fölyhőt szaporítok sóhajtásimmal”

Petrőczi Kata Szidónia elsősorban érzelmeit vetette papírra. Mindezek értelmezéséhez nem árt megnézni családi hátterét és a korszakot, melyben élt, hiszen a verseiben oly’ gyakran emlegetett boldogtalan élet ezekkel magyarázható. Apja a Habsburg-ellenes protestáns nemesség egyik vezéralakja, bátyja a szintén ellenzéki és evangélikus, a családdal rokonságban is álló Thököly Imre tábornoka volt. Mindennek komoly következményei voltak: apja a Wesselényi-összeesküvés miatt elvesztette jószágait és Erdélybe kényszerült menekülni, Kata pedig egy időre Wesselényi Lászlóék lengyelországi otthonában élt.

Későbbi férje, Pekri Lőrinc szintén kivette részét a politikából: előbb a törökbarát erdélyi irányzat híve, majd a Habsburgokat támogatta (ezért kapitányi, grófi rangot kapott, ugyanakkor át kellett térnie a katolikus hitre), végül ismét ellenzéki lett, II. Rákóczi Ferenc mellé szegődött. Utóbbi miatt Petrőczi Kata Szidónia fogságba került öt gyermekével, melyből csak közel egy év múlva szabadulhattak. A megpróbáltatásnak itt még nem volt vége, a Rákóczi-szabadságharc kezdeti sikerei után a Habsburgok kerültek erőfölénybe, s így az asszonynak kétszer is el kellett menekülnie Erdélyből.

Utolsó menedékhelyén, a beregszentmiklósi várkastélyban halt meg, feltehetően 49 évesen. Az áldozatvállalásban gazdag élet persze nem szokatlan ebben a korszakban, mindegyik nemesi család kivette részét az ország egészének sorsából. Petrőczi Katának azonban nem volt mindebben társa. A kezdeti szép idők után hamar problémák jelentkeztek házasságában, férje előszeretettel udvarolt más hölgyeknek, kényszerű vallásváltása és a történelmi események pedig tovább mélyítették a kettejük közti konfliktusokat. Kata versben beszélte ki magából érzéseit, fájdalmait. Jól szerkesztett, más lírikusoktól gyakran idéző, jelképekben gazdag művei egyszerre tanúskodnak alkotójuk műveltségéről és állnak közel a közköltészethez, népszerű daloskönyvekhez. Legnagyobb jellegzetessége az őszinteség és nyíltság. Még férje hűtlenségéről is bátran vallott:

„Ha meghalok, holtom után, ha lesz kedve,
Övé léssz, és várod, halálom ne késne.”

Nehéz helyzetében (egy helyen azt írja, mintha a világ összes terhe rajta lenne) Istennel való kapcsolata és öt leányának nevelése nyújtott vigaszt.

„Szükség vólt énnékem Bóldog Emlekezetü Édes NagyAnyámat követnem”

Petrőczi Kata Szidónia egyik lánya, Pekri Polixéna is hagyott olvasnivalót az útókorra, naplójából a 18. századi Bécs látványosságait ismerhetjük meg. Édesanyja példáját követte gyermekei nevelésében is, lányából, a későbbi Dániel Polixénából korának legműveltebb hölgye lett, aki tudatosan őrizte irodalmár nagyanyja emlékét: „vala a mi magyar nemzetünk hasznára, a német nyelvből magyar nyelvre három jeles könyvet fordíta. Szükség volt tehát énnekem ezen bóldog emlékezetű édes nagyanyámat is követnem” – írta. Ehhez megvolt az otthonról hozott alap: latinul és németül is tudott. Utóbbi egyébként nem volt még annyira gyakori – édesanyja még „csak” latinul tudott, ezen a nyelven beszélt bécsi látogatása során II. József királlyal.

Dániel Polixéna többnyire vallási és pedagógiai műveket írt és fordított, melyek nagy részét csak utalásból ismerjük. Egyetlen nyomtatásban megjelent munkája egy latinból készült fordítás, A keresztyén ethikának summás veleje címmel. Korának nemesasszonyaihoz hasonlóan más kiadványok megjelenését is segítette, és újból kiadta nagyanyja, Petrőczi Kata Szidónia verseit. Emellett férjével virágzó gazdaságot teremtett a Rákóczi-szabadságharcban erősen megrongálódott zsibói birtokon, új udvarházat építtettek Komlódon. Dániel Polixéna a gazdálkodásban szintén bátor kezdeményező volt: szabókat, gombkötőket, paszományozókat telepített le, selyemhernyó-tenyésztésbe kezdett, és férje halála után egymaga is jól irányította a megélhetést biztosító uradalmat, szaporította ménesét.

Emellett nagy figyelmet fordított gyermekei nevelésére. Mindez otthon történt, annak ellenére, hogy ekkoriban még zárdába volt szokás küldeni a lányokat tanulni. Dániel Anna azonban saját példáján látta, hogy az otthontanulásnak mekkora előnyei vannak: ő maga – ahogy akkoriban a nemesek fiai – egy olyan erdélyi udvarban nevelkedett, ahol gyakran fordultak meg hazai és külhoni tudósok. Saját gyermekeihez is tanítót fogadott, így lányai grammatikát, poétikát, retorikát, heraldikát, történelmet, földrajzot, kalligráfiát, geográfiát, német, latin és francia nyelvet, Bibliaismeretet tanulhattak. Mária nevű lánya ezen kívül csillagászattal, növénytannal, rajzzal és zenével foglalkozott. Az átlagot jóval meghaladó műveltségű családban egyfajta alkotóműhely alakult. Petrőczi Kata Szidónia mintáját követve a dédunokák, azaz Dániel Polixénia lányai (Zsuzsanna, Mária, Anna) is írtak, fordítottak. Így váltak valósággá Dániel Polixénia sorai:

[…] virradni kezd a Tudomány Ege

Szépen is terjed már élesztö melege

Gyül oda az AszszonyRendnek serege.

Oh vajha még oda jobban is gyülnének!

Vajha a Könyv mellé többen is ülnének!

Sok veszett dolgokat igy elkerülnének

Szép Hirrel épen az Égig repülnének.