Nem kell Rióig menni a karneváli hangulatért, idén irány Mohács!

Amikor feltöltődésről van szó, az ember szívesen ábrándozik egzotikus tájakról, tengerparti nyaralásokról, és arról, hogy megismeri távoli népek szokásait. Ám ha kicsit körbenézünk, könnyen kiderülhet számunka, hogy Magyarország is sok olyan kincset rejt, amelyet még nem fedeztünk fel.

Ilyen hely lehet a Baranya megyei Mohács is, amely a turisták körében a farsangi időszakban különösen népszerű. Kislányunk még gondolatban sem létezett, amikor néhány éve kitaláltuk a (most már) férjemmel, hogy évtizedes halogatás után végre mi is részt veszünk a busójáráson, és Mohácson ejtjük meg az első randik egyikét. Amikor elérkezett az utazás ideje, belevetettük magunkat a helyi forgatagba, talpunk alatt vékony hóréteg ropogott, mélyeket szippantottunk a bájos utcácskákat betöltő ínycsiklandó illatokból, és vidáman táncoltunk a népviseletbe öltözött felvonulókkal.

A hagyomány szerint a busókra „nem vonatkoznak a hétköznapokban megszokott morális szabályok”, így azon sem csodálkoztunk, hogy a körülöttünk ugrándozó, kerepelő, kolompoló alakok minket is bevontak a játékba, és a többi turistával is rakoncátlankodtak. 

Amikor megálltunk egy árusnál, és az arcom elé helyeztem egy ikonikus vicsorgó, szarvas álarcot (Gagyi Zoltán maszkfaragó népi iparművész munkáját, amely azóta is otthonunk éke) ránézésre senki sem mondta volna meg, hogy turistaként érkeztem, annak ellenére, hogy sem bocskor, sem birkabőr nem volt rajtam, csupán a kiegészítők – maszkok, kolompok, buzogányok és kereplők – közül válogattam. Idén az a tervem, hogy visszatérő vendégként a női mivoltomhoz jobban illő „szép busó” létet próbálom ki, és fátyolos álarcot húzok úgy, ahogy a sokác asszonyoktól láttam.

Tobzódás és szertelenkedés

A hagyományt, amelynek időpontját a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg, ugyanis ez említett horvát etnikai csoport hozta magával Mohácsra a 18. században. Az eseménysorozatról – amelyet számos más program, koncert, kiállítás, bemutató kísér – minden évben részletesen beszámolnak a busójárás hivatalos honlapján. „A program a Koló térről indul. A beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeznek. Itt találkoznak a Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a kürtös, a teknős és más busó csoportokkal. Ezután ágyúdörrenésre átrajzanak a város főterére, ahol megindul a farsangolás, dínomdánom (irgalmatlan nagy zajt csapnak szerte a Duna-parton). Amikor esteledni kezd, visszatérnek a főtérre, máglyát raknak, meg is gyújtják, körbetáncolják (ugrálják) és szertelenkednek, tobzódnak. Ez a farsangvasárnap, ám Mohácson van ráadás is: kedden újabb máglyát raknak, de most a gyújtós egy koporsó, ezzel üzennek a télnek, hogy ideje eltakarodni, és átadni a helyét a tavasznak” – írják a szervezők.

A programsorozatot az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára 2009-ben vették fel, három évvel később pedig a hungarikumok közé is bekerült, ami elsősorban a helyi civil társadalom, a busó csoportok, a maszkfaragók és jelmezkészítők sikere.

A busójárást pároknak, baráti társaságoknak és családoknak egyaránt ajánljuk, hiszen Mohácson minden korosztály megtalálhatja a hozzá illő programot. A jelmezes forgatag tavaly a koronavírus-járvány miatt elmaradt, idén viszont megtartják, február 24-től március 1-ig tart majd. Bár a korlátozások idén nem jelentenek akadályt (cikkünk írásakor legalábbis nincsenek ilyen jellegű korlátozások), a pandémia még tart, ezért a szabadtéri programokon is érdemes körültekintőnek lenni.

Kép

Kép: Profimédia - Red Dot

Sakálvonyítás és patakcsobogás a házban

Mohácsot és környékét persze nem csak a busójárás miatt érdemes meglátogatni, hiszen páratlan kirándulóhelyek vannak a közelben, gondoljunk csak a Duna-Dráva Nemzeti Park mesés tanösvényeire, túraútvonalaira, ahol hódokat, vidrákat, fekete gólyákat is láthatunk, és ha szerencsénk van, akár az aranysakál vonyítása is megütheti a fülünket.

Ha a természet helyett inkább az épített örökségre vagyunk kíváncsiak, vár minket Mohács belvárosa (de Pécs és Baja is elérhető távolságban van)! A városnézés kisgyerekekkel nem mindig könnyű, a busójárásról ismert településen azonban két olyan múzeum is található, amelyben a kicsik sem fognak unatkozni. A Busóudvar Múzeum az év minden napján várja a látogatókat interaktív programokkal, tárlatvezetéssel és látványműhellyel, ahol a kézműves mesterségek kulisszatitkaiba avatják be az érdeklődőket.

A Csele-patakról legtöbbünknek II. Lajos rejtélyes halála jut eszébe, aki a legenda szerint a vesztes mohácsi csata után fulladt vízbe.

Azt viszont kevesen tudják, hogy a pataknak régen huszonnégy malma volt, amelyek közül a Szent Miklós Vízi- és Taposómalom az egyetlen, amelyik ma is működőképes és látogatható.

A műemléképületnek számos különleges tulajdonsága van, például az, hogy emberi erővel hajtott gépezet, a zárt kerékháznak köszönhetően pedig a víz gyakorlatilag a házban folyik. A bejelentkezést követően a helyszínen ki lehet próbálni többek között a papírmerítést és a kemencés lepénysütést, valamint meg lehet csodálni az őrlés-, malomtörténeti és zsákkiállítást is. A malom a Mohács és Somberek közötti főútról közelíthető meg.

Mohácson a történelem kedvelői sem maradnak látnivaló nélkül, a híres csatában küzdő magyar katonák előtt leróhatjuk tiszteletüket a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen, illetve a Mohácsi Csatatéri Emlékkápolnában.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.